Anderlik Piroska 1935. augusztus 16-án született Budapesten. Édesapja, néhai Anderlik László mérnök, édesanyja, néhai Nagy Piroska irodai dolgozó volt. Középiskoláit Budapesten végezte, a Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett kitüntetéssel 1953-ban, még ez évben felvételt nyert az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskarára. Diplomája megszerzése után, 1959-től folyamatosan az egyetem Mikrobiológiai Intézetének munkatársa. Férje, néhai Dr. Antmann István (házasságkötés: 1959) tüdőgyógyász volt, két gyermekük van: Katalin (1961) a Semmelweis Egyetem higiénikus főorvosa, István (1964) tervezőmérnök. Két felnőtt unokája és két dédunokája van.

Intézeti élete során folyamatosan részt vett a mikrobiológia oktatásában orvos-, fogorvos- és gyógyszerészhallgatók számára magyar és angol nyelven mint gyakorlatvezető, előadó, vizsgáztató, TDK-vezető, később mint PhD-témavezető. 1962-ben szakorvosi vizsgát tett „Klinikai Laboratóriumi vizsgálatok”, 1980-ban „Mikrobiológia” tárgyból, majd ugyanekkor virológiai és immunológiai képesítést szerzett. 1970-72-ben elvégezte a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetem 3 éves általános szakát, 1972-ben középfokú orosz, 1975-ben angol kandidátusi nyelvvizsgát tett. 1976-ban kandidátusi fokozatot szerzett a „Lymphoid rendszert befolyásoló hatások következményei egérkísérletekben” című dolgozata alapján.

1974-1993 között az intézet tanulmányi felelőse volt. 1975-ben adjunktusi, 1980-ban docensi majd 1996-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1995-ben habilitált. 1995-96-ban három féléven át megbízott igazgatóként, majd nyugdíjazásáig (2004) igazgatóhelyettesként dolgozott. 1997-től 2004-ig a Fogorvostudományi Kar mikrobiológia tárgyi előadója volt. A kilencvenes években mint választott, később saját jogú tagként vett részt az Általános Orvoskar Kari Tanácsának munkájában. Több egyetemi és kari szintű bizottságnak is tagja volt.

Kutatómunkája során kezdetben részt vett a Földes Pál vezette virológiai munkacsoportnak a hazai járványos gyermekbénulás elleni védőoltás bevezetését megelőző tudományos kutatatásaiban, majd a Szeri Ilona vezette immunológiai munkacsoportban a lymphoid rendszer immunbiológiai funkciójának vizsgálata volt fő kutatási irányuk, különös tekintettel a szervezet és mikrobák közötti kölcsönhatásra. A neonatális thymectómia eddig nem ismert vonatkozásait írták le. A magasabb rendű szervezet és mikrobák közötti kölcsönhatás vizsgálata során hazánkban először szervezett csíramentes laboratóriumot (1978-1993). Kutatásait munkatársaival közösen és egyénileg szerzett OTKA pályázatok támogatták. Kísérleti munkája alapján 1984-ben munkatársaival (Szeri Ilona és Bános Zsuzsa) megosztva Akadémiai Díjban részesült. Vizsgálati eredményeiről mintegy 150 magyar és angol nyelvű hazai és külföldi folyóiratban megjelent dolgozatban és 100 körüli előadásban számolt be hazai és nemzetközi fórumokon.

Több évtizedes állatkísérletes munkája alapján az 1998-ban életbe lépett állatvédelmi törvénnyel kapcsolatosan kinevezték a Semmelweis Egyetem állatkísérleti Bizottságának elnökévé, ezt a tisztséget 2012-ig látta el. 2001-ben indította az állatkísérletekben résztvevő PhD-hallgatók és kutatók oktatását: „Kísérleti állatok-állatkísérletek” című PhD-kurzus keretében. 2012-ig 12 kötelezően választható kurzust tartott. 2009-ben tudományos támogatással a kurzus főbb előadásainak anyagát CD-n tette elérhetővé. Megszervezte az Állatkísérleti Bizottság honlapját, itt az állatkísérletekkel és állatvédelemmel kapcsolatos legfontosabb információk találhatók. Az állatkísérletek létjogosultságával kapcsolatosan több alkalommal vett részt televíziós vitaműsorokban és fejtette ki nézetét folyóiratokban is. Több évtizedes állatkísérletes munkája, valamint a laborállat-tudomány oktatásában végzett munkája elismeréseként 2009-ben Kállai László-díjban részesült.

Oktató munkája elismeréseként 1984-ben „Kiváló Munkáért” KISZ emlékérmet, 1980-ban „Kiváló Oktató” minisztériumi elismerést vehetett át. 2004-ben professor emerita címet, 2009-ben Aranydiplomát kapott.

Elnökségi tagja volt a Laborállat Tudományi Társaságnak, tagja volt az MTA Osztályközi Állatkísérleti Állandó Bizottságnak, valamint vezetőségi tagja a Semmelweis Egyetem Baráti körének. Korábban tagja volt a Magyar Immunológiai, Klinikai Immunológiai, Kemoterápiai és a Nemzetközi Gnotobiológiai Társaságnak. A Magyar Immunológiai Társaság vezetőségi tagja, közel 10 évig pénztárosa volt.

Oktató és kutató munkája során tanulmányutak keretében számos alkalommal járt külföldön, így Csehszlovákiában (1967, 1968, 1976, 1978, 1986), a Szovjetunióban (1966, 1969, 1978, 1987), az NDK-ban (1978), Bulgáriában (1969), Ausztriában (2002), és előadást tartott nemzetközi kongresszusokon (Párizs 1980, Versailles 1987, Leiden 1990, Berlin 1989).

A közelmúltban, oktató-kutató munkája folytatásaként történeti kérdések foglalkoztatták. Munkatársától, Szeri Ilonától kapott adatok alapján feltárta Preisz Hugó intézetigazgató, rektor sírjának kalandos történetét, rendezte védett sírját, majd az egyetem elhunyt rektorainak nyughelyeit gyűjtötte össze. Mindezekről a Semmelweis Egyetem Baráti Körében számolt be. Munkatársaival, Kövesdi Valériával és Rajna Imrével összeállították a NET 45 éves történetét: „A Nagyvárad téri Elméleti tömb 45 éve” címen. Nagy érdeklődéssel figyelte az intézet munkáját, amennyiben egészsége engedte, részt vett rendezvényein, referálóin.

2018. szeptember 20-a reggelére aludt el örökre. Mindenki szerette, tisztelte, becsülte Piroskát. Barátságos, kedves személyiségével, ehhez társult gyakorlatias tanácsaival segítette mind kollégáit, mind hallgatóit. Megrendülten búcsúzik tőle a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézet minden munkatársa.

Forrás, fotó: Orvosi Mikrobiológiai Intézet

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatósága tette közzé.