A tudományos diákköri mozgalomnak több évtizedes múltja van Magyarországon, a felsőoktatásban ez a tehetséggondozás legfontosabb, legjelentősebb formája. A Semmelweis Egyetemen évente több mint ezer TDK-s hallgató kapcsolódik be a tudományos műhelymunkába. A TDK lehetőséget biztosít arra, hogy a hallgatók kutatásban vegyenek részt, illetve tapasztalatot szerezzenek magyar és nemzetközi konferenciákon, pályázatokon.
Kellermayer Dalma másodéves korában kezdett el TDK-zni azért, mert az elméleti tárgyak álltak közelebb hozzá és érdekelte a kutatás. A TDK-t azért is tartja fontosnak, mert az egyetemi tanulmányok mellett egy szélesebb látókört biztosít: a hallgató megtanulhat csapatban dolgozni, megismerheti a laborok működését – vagy klinikai tárgyak esetében a kórházi feladatokat. Úgy látja, tudományos diákkörösként ilyen módon közelebb kerülhet az orvostudományhoz, mint a sokszor száraznak tűnő törzsanyag tanulása közben, a tudása ezáltal életközelibbé válik.
Ruppert Mihálynak azért volt fontos, hogy jelentkezzen tudományos diákkörösnek, mert az egyetem első két éve alatt, az alapozó tárgyaknak köszönhetően kialakult benne egyfajta tudományos érdeklődés. Nagy előnynek tartja, hogy a hallgatók a TDK-n keresztül közelebb kerülhetnek a tudományos világhoz, és a későbbi PhD-tanulmányokat is megalapozhatja egy ilyen kutatás. Emellett azt is kiemelte, hogy az ösztöndíjak elbírálásánál az egyetem hangsúlyosan veszi figyelembe a TDK eredményeket, így ilyen eredmények birtokában nagyobb eséllyel el lehet nyerni egy-egy támogatást.
Kolossváry Márton szerint a diákkörös hallgató kipróbálhatja magát egy új területen, mivel ez a feladat másfajta problémamegoldó képességet igényel. Úgy véli, ez egy jó lehetőség arra, hogy egy-egy tudományterületet jobban megismerhessenek a résztvevők, ezáltal tapasztalatot gyűjtsenek, ami később megkönnyíti a szakterület kiválasztását, amivel később foglalkozni szeretnének.
Prokop Susanne másodéves korában kezdett foglalkozni a TDK-val. Kiemelte, a tanulmányi versenyeken való részvétel megkönnyítette számára a diákköri munkába való bekapcsolódást. Szerinte döntő szerepe lehet egy-egy tanáregyéniségnek a hallgatók motiválásában. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy a megszerezhető tapasztalatok miatt minden olyan hallgatónak érdemes kipróbálnia a TDK-t, aki mélyebben szeretne megismerkedni valamelyik tudományterülettel.
A tudományos diákköri munka jelentőségéről azokat az oktatókat is megkérdeztük, akiknek a munkáját tavaly novemberben Mestertanár Aranyéremmel ismerték el a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia ünnepi záróülésén az MTA Dísztermében.
Dr. Szőke Éva, a Farmakognóziai Intézet egyetemi tanára szerint a TDK lehetőséget nyújt, hogy a hallgatók közelebbről ismerkedjenek meg egy speciális tudományterülettel, emellett kiemelte azt is, hogy a jelentkezők az önállóan végzett munka örömét élhetik meg, amely ha új eredményt hoz, akkor a sikerélmény még nagyobb. A TDK-munka segítheti a szakdolgozat elkészítését, megalapozhat egy PhD-ösztöndíjat és a hallgatók nemzetközi kapcsolatokra is szert tehetnek – mondta el.
Az egyetemi tanár történelmi példaként idézte azokat a Nobel díjas felfedezéseket, melyekben egyetemi hallgatók, mai szóval TDK-sként járultak hozzá a tudomány fejlődéséhez, mint pl. Charles Best 1921-ben az inzulin felfedezésekor (Best hallgatóként a Nobel-díjat nem kapta meg, de témavezetője megosztotta vele a pénzjutalmat és ötven évvel később a Nobel-díj Bizottság hivatalosan elismerte, hogy számára is oda kellett volna ítélni a díjat).
Dr. Szökő Éva, a Gyógyszerhatástani Intézet igazgatóhelyettese szerint azoknak a hallgatóknak, akik érdeklődnek egy szakterület iránt, érdemes kipróbálniuk magukat a tudományos diákköri munkában, hiszen olyan tudással gazdagodhatnak, ami később bármilyen területen végzett kutatómunkában hasznos lehet. A hallgatók megtanulnak önállóan dolgozni, a témavezető segítségével önállóan készítenek el és hajtanak végre egy kutatási tervet, bizonyos vizsgálati módszerek alkalmazásában jártasságot szereznek, emellett arról is tájékozódhatnak, hogy melyik a kutatásnak az a területe, amihez igazán vonzódnak.
Dr. Mócsai Attila, az Élettani Intézet professzora szerint fontos, hogy a hallgatók belelássanak abba, hogy egy-egy tankönyvben leírt mondat mögött milyen sok munka van. Komoly szemléletformáló erővel bír a folyamat, amelynek során a tudományos közösség eljut egy megállapításig – emelte ki. A professzor úgy fogalmazott, nagy szellemi-intellektuális kihívást jelent ebben részt venni, de a TDK-munka által megszerzett képességek – a kritikai gondolkodás, prezentációban való tapasztalat, módszertani kérdések végiggondolása – fontosak egy egyetemista karrierjében és az érett tudományos gondolkodást segítik elő.
Dr. Mócsai Attila véleménye szerint a TDK a tudományos karrier előszobája is lehet, ugyanakkor nemcsak azoknak fontos, akik ilyen karriert terveznek, hanem azok számára is rendkívül hasznos lehet, akik gyakorló orvosok, fogorvosok szeretnének lenni. Hozzátette: a TDK-n résztvevő hallgatók nyitottságából, kérdéseikből az oktatók is sokat profitálnak.
A tudományos diákköri munkában szerzett tapasztalat nem feltétel, de előny a Doktori Iskolába való jelentkezésnél, ahogy a rektori pályamunka megírásához is nagy segítséget jelenthet. Lehetőség a kiváló TDK-hallgató cím elnyerésére is, emellett pedig a hallgatók akár nagyobb projektekbe (OTKA, MTA) is bekapcsolódhatnak. A harmadik évfolyamtól a szakkollégiumba való bejutáshoz előírás a tudományos diákköri munkában való részvétel.
A Semmelweis Egyetemen 2013/2014-es tanévben 1157, a 2014/15-ös tanévben 1467 hallgató vett részt a tudományos diákköri munkában. A házi TDK-konferenciára elfogadott előadások száma 2013-ban 331, 2014-ben és 2015-ben 355 volt. A XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Orvos- és Egészségtudomány Szekció záróünnepségén 2015-ben az elismerések negyven százalékát a Semmelweis Egyetem hallgatói kapták.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
