Athénban született és ott is nőtt föl, orvosi tanulmányait azonban már Magyarországon, a Semmelweis Egyetemen (SE) folytatta Dr. Chinopoulos Christos. Ő az egyike annak a három SE-n dolgozó fiatal kutatónak, aki munkájához öt évre szóló támogatást nyert a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programja keretében.

Az Orvosi Biokémiai Intézet adjunktusa azt mondja, már másodévben egyre inkább megragadta a biokémia tárgy, s tanára, Dr. Tretter László, megérezve a tudomány iránti lelkesedét, meghívta, hogy tudományos diákkörösként folytasson kutatómunkát az Ádám Veronika professzor vezette Orvosi Biokémia Intézetben; a professzor asszony a fiatal kutató mentora is volt. „A kezdetektől otthon éreztem magam az intézetben, melyet Tretter László professzor egyszerűen csak ‘Puskin-fertőzésnek’ hívott, mivel akkoriban az intézet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Puskin utcai tömbjében helyezkedett el. Akkoriban még nem úgy terveztem, hogy Magyarországon maradok, de a ’Puskin-fertőzés’ azóta is itt tartott” – emlékszik vissza Dr. Chinopoulos Christos.

Az adjunktus munkája során azokat a fehérjéket próbálja azonosítani, amelyek összeállása a mitokondriumokban, vagyis a sejtek miniatűr erőműveiben közvetlenül sejtpusztulásához vezet. „Ez a mechanizmus gyakorlatilag univerzálisan kiváltható bármely sejtben, ha a sejtet valamilyen stressz éri, így számos ma még nem kezelhető betegség esetében ennek megakadályozása lehet a hatékony terápia. A kutatók körülbelül 30 éve tudnak e ’mitokondriális halálmechanizmus’ létezéséről, de a pontos összetevői máig nem ismertek. Már tudományos diákkörösként is ez a halálmechanizmus volt a kutatásaim egyik fő célpontja, de igazából a függetlenedésemmel köteleződtem el teljesen mellette. Ha meglesznek a pontos összetevők ez egy tiszta farmakológiai célpont lesz. Ahhoz viszont, hogy ez egy piacra kerülő termék legyen a gyógyszeripar közreműködésére van szükség, ami hosszú éveket jelenthet a kereskedelmi forgalomba hozatalig” – vázolta kutatásai fő irányát Dr. Chinopoulos Christos. A Lendület Program most mindehhez a munkához hosszú távra biztosítja a kutatási infrastruktúrát, a támogatásból pedig két olyan tapasztalt kutató alkalmazására is lehetőség nyílik, akik más tudományterület elismert szakértői, és így szélesíthetik a módszertani és tudományos repertoárt.

Fotók: D. Kiss Balázs

A görög származású, de a közelmúltban a magyar állampolgárságot is megszerző kutató egyébként szakmai pályafutása nagy részét a Semmelweis Egyetemen töltötte, de az Egyesült Államokban is dolgozott, öt különböző helyen. Ő úgy látja, a fiatal kutatók lehetőségeivel kapcsolatban nagyok a két ország közötti különbségek, s vannak előnyök és hátrányok is. Az USA-ban a fiatal külföldi kutatók több adminisztratív nehézséggel szembesülnek a munkavállalási és tartózkodási engedélyek megszerzése terén, másrészt a függetlenné válás útja ott nagyon hosszadalmas, a támogatások elnyerésének esélye pedig kevesebb, mint 10 százalék. Jelenleg a függetlenséget biztosító pályázattal rendelkező kutatók átlagéletkora az Egyesült Államokban 42 év, míg Magyarországon számos fiatal, 30-as éveiben járó kutató részesül támogatásban az Országos Tudományos Kutatási Alapból (OTKA) és a Lendület program keretében is – osztotta meg tapasztalatait a szakember.

Másrészt viszont az USA-ban sok a feltörekvő kutatókat vonzó, elfogadható fizetést biztosító ún. posztdoktori álláslehetőség; ez Magyarországon hiányzik. A másik nagy előny, mondja az adjunktus, hogy az a fajta multikulturalitás, ami egy Egyesült Államok-beli laboratóriumban létezik, nagyon stimulálóan tud hatni az agyműködésre. A kiválóan felszerelt laboratóriumok rengeteg posztdoktort vonzanak, a legmodernebb technikák alkalmazása a mindennapi rutin része. Mindezzel együtt a kutató úgy véli, a legnagyobb siker egy kint tapasztalatot szerzett posztdoktornak, ha elsajátít néhány új módszert, új képességekre tesz szert, ezt hazahozza és megtanítja másoknak is.

A Lendület Program másik két, Semmelweis Egyetemről kikerülő nyertese Dr. Csanády László, az Orvosi Biokémiai Intézet docense és Dr. Pós Zoltán, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet adjunktusa. Cikksorozatunkat hamarosan az ő bemutatásukkal folytatjuk. DP