Fontos volt, hogy a résztvevő gyerekek önbizalmát felépítsük, a helyére billentsük, ezért első lépésként firkálás volt a feladat. Firkálás közben nem kell megfelelni előírt szabályoknak, nincs rosszabb, vagy jobb, csak spontán létrehozott egyedi rajzok vannak
– emelte ki Vadász Zsuzsanna.
Ezt követően a gyerekek a firkáikból megalkották saját elképzelt lényüket, lehetett ez bármi: állat, ember vagy tárgy. A kusza firkában meglátott lehetőség az egyéni látásmódot tükrözte, a gyerekek megélhették, hogy csak a fantázia szabhat határt annak, hogy mi születik belőle.
A létrehozott lények a csoport közösen szőtt meséjének szereplői lettek, mely tulajdonképpen a tábor vezérfonalát adta. A közös történet alapján minden gyerek elkészítette saját mesekönyvét, majd záró mozzanatként a gyerekek eljátszották a mesét a szülőknek, hozzátartozóknak.
A mese, a történet minden ember életének fontos része és a gyermeki lét elengedhetetlen eleme. A saját mesék megalkotása pedig információkat ad magunkról és a másikról. Ahogyan szőtték a gyerekek a történetet, mutattak meg magukból, élményeikből, ismereteikből annyit, amennyit megmutathatónak éreztek. Kapcsolódtak egymás gondolatmenetéhez, kifejezték az érzelmeiket egy meseszereplő cselekedete által – emelte ki a művészetanár.
Hozzátette: a közös alkotás alkalmazkodásra, egymáshoz való kapcsolódásra tanította a résztvevőket. Megtorlás nélkül jelenhettek meg egymás iránt érzett negatív érzések is, mert az oroszlán, a nyuszi vagy éppen a holló érzése. Ezzel az érzés feszültsége is megszűnt, átdolgozásra került, felvállalhatóvá vált.
Galéria
A művészeti tevékenység felületet biztosít a komplex személyiségfejlesztéshez, aminek fontos része az egymáshoz való viszonyulás, a kommunikáció. Az öt nap során minden gyerek számára adott volt a lehetőség, az elfogadás gyakorlására, a különbözőség megtapasztalására és elfogadására. A közös cél, a közös mese megalkotása közösséggé formálta a gyerekcsapatot, minden egyes tag értékeinek felmutatásával.
Munkatársaink visszajelzései:
„Csodás szervezés, sok élmény, nagy szeretet jellemezte a művészeti tábort. Az integrált közösség különösen hasznos lenne Zsuzsa néni vezetésével.”
„A gyermekeim remekül érezték magukat, a tábor rendkívül színvonalas volt.”
„Maximálisan elégedettek voltunk a programokkal, a felügyelő tanárokkal, étkezessel, a gyermek fogadásával, egyszóval mindennel.”
„Nem könnyű észrevenni, hogy bármennyire szokatlan vagy másmilyen a másik, bizonyára van bennünk valami közös, amire lehet építkezni, amihez lehet kapcsolódni. A táboraimban mindig úgy irányítok, hogy egymás mellé kerüljenek olyan gyerekek is, akik kezdetben nem szimpatizálnak egymással. Meggyőződésem, hogy a bennük megjelenő kezdeti ellenérzések nem tényeken alapulnak, egyszerűen azért van, mert még nem kommunikáltak. Ebben a táborban is megtörtént, hogy két olyan gyerek, akik az elején negatívan viszonyultak egymáshoz csütörtökön már kézenfogva érkeztek meg az udvarról” – hangsúlyozta a művésztanár.
A közösen megalkotott mese díszletei csapatmunkában készültek. A gyerekek dobozkartonon, közösen dolgoztak, kapcsolódva a másik vonalaihoz, folytatva azt, elfogadva, kiegészítve. Nem firkálták át, nem firkáltak bele más munkájába. Figyeltek egymásra, befogadták a másik színeit, gondolatait, formáit – tette hozzá Vadász Zsuzsanna.