A magyarországi pestis epidémiai adatait és kultúrtörténeti hátterét ismerhetjük meg Schultheisz professzor úr írásában. A XVI. század második felében az örökös hadjáratok következtében az egykori virágzó, állandó művelés alatt állt tájak elnéptelenedtek, elmocsarasodtak, az erdők kipusztultak, egész országrészek vesztették el kultúrtáj-jellegüket. A magyar lakosság megmaradt, betegségeken keresztülesett része fokozatosan „alkalmazkodott” a rossz ivóvízhez, a mocsarak bűzös kipárolgásához, a szúnyogfelhőkhöz, és biológiai létét tovább folytathatta, de a temérdek idegen zsoldosban az új betegség, a „morbus hungaricus” sokkal nagyobb veszteségeket okoz, mint a törökök. Bővebben