Egy újabb fejezet zárult le iskolánk életében: ünnepélyes keretek között búcsúztattuk el végzős diákjainkat. A napot a hagyományokhoz hűen, mély tisztelettel indítottuk az aulában, ahol elhelyeztük az emlékezés koszorúját Kanizsai Dorottya szobránál.
Az esemény az udvaron folytatódott, ahol az iskolazászló ünnepélyes behozatala és a Himnusz közös eléneklése után a szavaké volt a főszerep. Bakony Virág Panka végzős tanulónk megható gondolatokkal idézte fel az itt töltött három, öt, illetve hat év küzdelmeit és szépséges pillanatait, emlékeztetve mindenkit az összetartozás erejére.
Radics Sándor igazgató úr útravaló beszéde után büszkén adtuk át az elismeréseket legkiválóbb diákjainknak, akik szorgalmukkal és tehetségükkel kiemelkedtek közösségünkből. Külön gratulálunk a Kanizsai Dorottya Alapítvány díjazottjainak:
A búcsúzás érzelmes pillanatait az iskolánk zenekara, az Infusion tette felejthetetlenné a Keane Somewhere Only We Know című dalával, amely után a jelképes tarisznyák is a vállakra kerültek. A végzősök nevében Oláh Orsolya Döníz és Vass Klaudia Elizabet búcsúzott el társaitól és tanáraitól, Csemer Edit pedig saját, szívhez szóló versével tette emlékezetessé az ünnepet.
A hála jeléül diákjaink egy-egy szál virággal köszönték meg tanáraik áldozatos munkáját és támogatását. Végezetül, a zászló kivonulása után, a végzősök még egyszer, utoljára végigjárták az ismerős termeket, elköszönve a falaktól, amelyek az elmúlt években második otthonukat jelentették.
Kedves Ballagók!
Kívánjuk, hogy a tarisznyátokban vitt emlékek és tudás adjon erőt a következő nagy lépéshez. Legyetek büszkék az elért eredményeitekre, ahogy mi is büszkék vagyunk rátok!


