A 2005-ben alapított Európai Transzkulturális Ápolási Egyesület egy 770 tagot tömörítő szakmai szervezet, amelynek célja a szocio-kulturális diverzitással kapcsolatos ápolási ismeretek terjesztése az oktatásban és a gyakorlatban, illetve a kialakult jógyakorlatok eszmecseréje a résztvevő szakmai szervezetek, felsőoktatási intézmények között.
2015 után másodjára, június végén adott otthont az Egészségtudományi Kar az ETNA kétévente rendezett nemzetközi konferenciájának, amelyen mintegy kilencven fő vett részt. A kétnapos szakmai program három plenáris és 13 szekcióülésből állt, 24 észak-amerikai, afrikai, ázsiai és európai ország ápolási szakértőinek bevonásával, amellett közel 20 poszterelőadás is színesítette a kínálatot.
Galéria
A Semmelweis Egyetem részéről dr. Palicz Tamás, az Egészségügyi Menedzserképző Központ stratégiai igazgatóhelyettese vitaindító előadásában azt fejtegette, hogy milyen módon formálja az egészségügy, ezen belül is az ápolás jövőjét a digitalizáció és a mesterséges intelligencia. A szekcióülések az egészségügy, szociális ellátás, jogalkotás, a globális egészségügyi kihívások, a menekültek ellátása, a nemre, szexualitásra és korra jellemző aspektusok és az inkluzív ellátás témaköreire fókuszáltak. Dr. Balogh Zoltán dékánhelyettes, az Ápolástan Tanszék vezetője, dr. Gadó Klára dékánhelyettes, a Geriátriai Klinika és Ápolástudományi Központ igazgatója, Horváthné Kónya Erzsébet mestertanár, Virág Andrea, a Geriátriai Klinika vezető ápolója és Szücs Ádám Attila logopédus bemutatták, hogy az ápolástan szakos nemzetközi hallgatók szakmai gyakorlatában milyen módon alkalmazható a mesterséges intelligencia. Dr. Hirdi Henriett, a MESZK alelnöke, a Foglalkozás-egészségügyi Szakápolók Európai Szövetsége (FOHNEU) elnöke, címzetes főiskolai docens, valamint Molnár Regina diplomás ápoló a kulturálisan kompetens betegellátásról, a külföldi munkavállalók foglalkozás-egészségügyi kihívásairól tartottak előadást. Lőrincz Attila, az Ápolástan Tanszék mestertanára szemléltette, milyen módon használható a mesterséges intelligencia a nemzetközi ápoló hallgatók klinikai oktatási szimulációs gyakorlataiban. Dr. Balogh Zoltán és dr. Galvács Henrietta, az Ápolástan Tanszék adjunktusa a különböző kulturális hátterű betegek háziorvosi ellátásáról beszéltek.
Az esemény házigazdája, dr. Balogh Zoltán, az Egészségtudományi Kar dékánhelyettese, az Ápolástan Tanszék vezetője, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke honlapunknak elmondta, hogy a Semmelweis Egyetemen az ápolóképzés keretében 22 éve oktatják tantárgyi formában a transzkulturális ápolási ismereteket. A tananyag elsőként az egyetemi okleveles ápolóképzés választható, majd kötelező tantárgyaként kapott helyett, 2006-től a BSc szintű ápolóképzésbe is bekerült, de a tanszékvezető a védőnőképzés Közösségi ápolás című tantárgya keretében is oktatja az eltérő kultúrájú lakóközösségek gondozásával összefüggő ismereteket.
A dékánhelyettes felidézte, hogy a Semmelweis Egyetemen 2011-ben indult az angol nyelvű ápolóképzés, ennek keretében eleinte pár fős, ma már 30-40 hallgatós évfolyamokban zajlik az oktatás. Jelenleg 120 nemzetközi hallgatójuk van, akik az észak- és dél-amerikai, ázsiai és afrikai kontinensről érkeznek az Egyesült Államoktól Indonéziáig, Norvégiától Chiléig – a nemzetek sokszínűsége pedig az oktatókat is arra inspirálja, hogy mélységeiben is megismerjék ezeknek a közösségeknek a sajátosságait. Az orientációs tantárgy keretében hiteles forrásként egyenesen maguk a hallgatók mutatják be a kultúrájukat olyan kulcsterületek mentén, mint az étkezési szokások, öltözködés, vallás, vagy az egészséghez, betegséghez, születéshez és halálhoz való viszonyulás. Kultúránként eltérő lehet, hogy a betegség tabutémának számít-e, szokás-e szűrővizsgálatokra járni, milyen nembéli különbségek mutatkoznak a betegellátás során – sorolta a példákat dr. Balogh Zoltán. „Érdekes megtapasztalni, amikor egy tanteremben a katolikus, keresztény, zsidó, muszlim, hindu és az egyéb kulturális-vallási közösségek békésen tanulnak egymás mellett” – fűzte hozzá. „A magyar hallgatóknak mindig azt szoktam mondani, hogy először a saját kultúránkat kell megismerni, saját szokásainkat, vallási, etikai és erkölcsi tanainkat, és ezek ismeretében tudunk nyitottá válni.” Mint kifejtette, a transzkulturális ápolás elméleti megalapozása Madeleine Leininger amerikai ápolásteoretikus nevéhez fűződik és multikulturális közege révén a mai napig az Egyesült Államokból származik számos bevált gyakorlat – ennek megfelelően az Egészségtudományi Kar is fogadott az elmúlt jónéhány évben Fulbright ösztöndíjas professzorokat, akik így a hazai oktatási gyakorlat előmozdításához is szervesen hozzájárultak. Kiemelte Roberta Hunt professzor asszony munkásságát, akinek az Egyesült Államokban kiadott szakkönyve magyar nyelven is megjelent (Bevezetés a közösségi ápolás módszertanába, Medicina Kiadó, 1999).
Dr. Balogh Zoltán az elmúlt két évtized tapasztalatait összegezve hangsúlyozta, hogy
az oktatásszervezés során is igyekeznek reflektálni a hallgatói igényekre, így arra is volt már példa, hogy a hallgatói csoport kulturális igényeihez igazodva választották ki az oktató személyét, vagy a konzultációk, vizsgák időpontját.
A kar kiemelt feladatának tekinti azt is, hogy megismertesse a tanulmányaikat itt folytató nemzetközi hallgatókat nemcsak a magyar kultúrával és nyelvvel, hanem a helyi gyakorlattal is, amely olyan hétköznapi helyzetekben is megmutatkozhat, mint például a gyógyszeradagolásnál a metrikus (SI) mértékegységrendszer használata. Ugyanilyen megfontolásból korábban a szakmai gyakorlatukat a tengerentúlon folytató hallgatók is részt vehettek egy felzárkóztató kurzuson, ahol a brit mértékegységek használatát is elsajátíthatták. A kezdeti nyelvi korlátok áthidalásában, egyes kórképek begyakorlásában nagy segítségükre van a mesterséges intelligencia, amelynek adottságait mind a graduális képzés, mint a nyári egyetemi kurzusokra külföldről érkezők oktatása során tudják kamatoztatni. A nemzetközi hallgatók szakmai gyakorlatában a gyakorlatvezető orvosok és ápolók közreműködése fokozottan szükséges, akik így jelenleg maximális kihasználtsággal látják el a feladataikat – szögezte le dr. Balogh Zoltán.
A mi egyetemünk előnye, hogy a nagy betegforgalom mellett számtalan külföldi pácienst is ellátunk, így követelmény, hogy az ápolás területén dolgozók is érzékenyek legyenek az eltérő kultúrákra és beszéljenek idegen nyelveket
– hangsúlyozta a dékánhelyettes, hozzátéve, hogy több volt hallgatójuk jelenleg is az egyetemi betegellátásban dolgozik. Mint elmondta, idén nyártól az Egészségtudományi Kar is csatlakozik az egyetem klinikai munka programjához, amelyben várhatóan a nemzetközi hallgatók is aktívan részt fognak venni.
Szabados-Dőtsch Judit
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem; Ribárszki Viktória – Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
