Dr. Tímár József, a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet professor emeritusa, a Tumorprogressziós Munkacsoport kutatója, a korábbi II. Sz. Patológiai Intézet egykori igazgatója, az egyetem volt rektorhelyettese, a Doktori Tanács volt elnöke a méltatás szerint értékes tudományos pályafutása, különösen a daganatok áttétképzésének molekuláris alapjait feltáró kutatásai és az azokra alapozott új terápiák kifejlesztése terén egyedülálló szakmai tevékenysége elismeréseként vehette át a kitüntetést.
A honlapunknak adott 2017-es interjúban, amikor tíz év után leköszönt a II. Sz. Patológiai Intézet vezetéséről, úgy fogalmazott: a felszabaduló energiáit szeretné kutatásra fordítani, és készül még egy nagy dobásra – ennek ideje éppen idén érkezett el, amikor megjelent egy fontos publikációja. Egy konzorciummal együtt dolgozva azt kutatta, miben különbözik egy olyan daganat, amelyben az onkogén mutált a többitől.
Azért izgatott a kérdés, mert a célzott terápiák korában szinte minden kórosan viselkedő onkogén ellen igyekeznek gyógyszert fejleszteni, a nemzetközi gyakorlat azonban úgy tartja, mutáció ellen ez nem lehetséges, hiszen az ’undrugable’, azaz nem gyógyszerezhető. Mi azonban igyekeztünk alternatív utakat keresni, olyan új vegyületet előállítani, amely mégis alkalmas erre
– magyarázta. Időközben megcáfolták azt az elképzelést, hogy ilyen onkogén ellen nem lehet gyógyszert készíteni, a készítmény azonban csak tüdőrák ellen működött. Megvizsgálták, meg tudják-e erősíteni a gyógyszer biológiai hatását és el tudják-e érni, hogy más ráktípusokban is működjön. „Az onkogén poszttranszlációs módosulásait igyekeztünk kihasználni: ennek egyik formája a preniláció, azaz a fehérjék lipidekkel való felruházása, amely egy ismert módszer, zajlottak már ilyen kutatások és más betegségekre, például a gyermekkori öregedési szindrómára, léteznek is ilyen gyógyszerek. Meglepetésünkre megjelent egy ugyanilyen típusú gyógyszer az egyik ritka onkogén mutációra, amely elsősorban szájüregi rákokban és húgyhólyagrákokban fordul elő. Kipróbáltuk, milyen hatással jár, ha kombináljuk az új onkogén gátló szereket ezzel a lipid módosító gyógyszerrel – mindkettő klinikai használatban van, csak épp más-más célokra. Rájöttünk, hogy a gyógyszerek egymás hatásait felerősítik” – mutatott rá a felfedezésre. Azt találták, hogy az eljárás az onkogén valamennyi mutációjára hatásos. Jelenleg tovább folytatják a kutatásokat azt vizsgálva, a módszer alkalmas-e olyan, rosszul kezelhető daganatokra is, mint a hasnyálmirigyrák. „Igyekszünk hasznosítani a szabadalmunkat és klinikai vizsgálatokkal igazolni a hatásosságát. A Semmelweis Egyetem ehhez egy ideális hely, hiszen rengeteg, különböző daganatos beteget kezelnek itt” – emelte ki.
Dr. Tímár József kutatási területe a daganatok áttétképzése és annak sejtbiológiai és genomikai alapjai. A prediktív és prognosztikus molekuláris patológiai diagnosztika egyik hazai úttörője, központi szerepet játszott az onkológiai kutatásokban, az onkológiai program megalkotásában és menedzselésében.
Mint elmondta, hosszú ideig a patológusnak az volt a feladata, hogy megmondja, a sebész által eltávolított szövet jó- vagy rosszindulatú. A következő fokozat az volt, amikor rájöttek, hogy a rosszindulatú daganatok különböző módon viselkednek az egyes betegekben – ennek leírása a prognosztika, amely azonban még mindig egyszerű patológiai paraméterek alapján történik. Ezután köszöntött be a molekuláris korszak, amikor elkezdték megismerni a daganatok genetikai hibáit is. A 90-es évek második felében érkezett el az új terápiák korszaka, amikor megjelentek az ezekre a genetikai sajátosságra alapozott terápiák.
Ez a patológia fejlődésének egy nagyon érdekes szakasza, amely a mai napig tart, még ha ma már nem is kell akár évről évre újraírni a tankönyveket. A rosszindulatú daganatok körülbelül 200 típusát kétszáz éve írták le szövettanilag – ez ma is helytálló, egy daganatról azonban ma már tudjuk, hogy további alosztályokra, 10-20-30 genetikai típusra bontható
– húzta alá. Dr. Tímár József és munkatársai a 2000-es évek közepétől végeztek molekuláris diagnosztikát az Országos Pulmonológiai Intézetben, majd a Semmelweis Egyetemen. „Már akkor jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy a leggyakrabban mutált emberi onkogénnek a hibája jelen van-e a daganatban. A munkánk eredménye egy világon egyedülálló nagyságú, tüdőrákra koncentráló úgynevezett KRAS mutáns betegpopuláció lett, amiből rengeteg klinikai vizsgálat készült a daganatok gyógyszerérzékenységét, viselkedését kutatva. Az ezekből született eredményeket próbáltuk alkalmazni más daganattípusokra, például vastagbélrákra és hasnyálmirigyrákra, de vizsgáltuk a melanóma genetikáját is” – emelte ki. Eredményeik szerint a beteg immunrendszerének aktivitása befolyásolta azt, hogy a melanóma milyenné válik genetikailag; az áttétképzésben pedig az is szerepet játszik, a páciens milyen terápiás kezelést kapott korábban – a jelenség ismert volt más daganatok esetében, a melanómánál azonban nem.
A professor emeritus az első orvosnak számít a családjában, lánya azonban már követni fogja őt hivatásában. A Szegedi Egyetemen kezdte el tanulmányait, majd átjelentkezett a Semmelweisre, ahol summa cum laude minősítéssel végzett. Dr. Tímár József pályaválasztásában fontos szerepet játszott, hogy több rokona is rákbetegségben hunyt el – de szintén lényegesnek tartja egykori egyetemi oktatóit is abban, hogy végül a patológia felé fordult. „Sokáig két helyen folytattam TDK-munkát: a Patológiai és a Korélettani Intézetben. Előbbiben daganatkutatással, utóbbiban a gyomorfekély kialakulásával foglalkoztam. A verseny végül az ötödév környékén dőlt el a patológia irányába. Akkoriban, a 60-as évek végén a patológia diagnosztikus eszköze az elektronmikroszkóp volt. Az akkori oktatóim, köztük dr. Lapis Károly azzal bűvöltek el, hogy használhatom ezt az eszközt, amely az egész egyetem egyik legdrágább készüléknek számított” – emlékezett vissza.
Mint kiemelte, a patológia a hatékony orvoslás alapja, a végső diagnózis eszköze. Mindez nagy kihívást is jelent, hiszen ha a patológus hibázik, akkor mindenki hibázni fog, mert rossz diagnózisra építik a beteg kezelését. „Ez egy izgalmas, rendkívül nagy felelősséggel járó feladat, ami állandó stimulust is jelent, miután folyamatosan fejlődni kell. A patológiát nem lehet egyszer elsajátítani, egész életen át tartó tanulást követel meg” – hívta fel a figyelmet.
Dr. Tímár József szerint ahhoz, hogy valaki jó kutató legyen, nem szabad maradéktalanul elfogadni és megváltoztathatatlannak tartani a tankönyvekben szereplő állításokat. A dogmákat meg kell kérdőjelezni, ebből születnek ugyanis az igazán izgalmas kutatások, mint például az ő kutatócsoportjának vizsgálata az onkogén terápiás megváltoztatásáról.
Hasonlóan fontosnak tartja a patológusok klinikai képzését. „Ma már a patológia diagnosztikája olyan közel került a mindennapi terápiához, hogy csak azok válhatnak igazán jó patológusokká, akik értik a klinikusok nyelvét is, ismerik a terápiás lehetőségeket” – emelte ki.
Korábbi, Az én egyetem-sorozatunkban dr. Tímár József a Szenátusi termet választotta a legkedvesebb egyetemi helyiségének. „Ha valaki bemegy ebbe a terembe, a magyar orvostudomány alapítói néznek vissza rá a festményekről – az ilyen dolgok pedig hatással vannak rám. A Semmelweishez köthetőek a magyar patológia legnagyobb alakjai, Arányi Lajos, Pertik Ottó, Krompecher Ödön, Genersich Antal – az intézmény történelmi gyökerei elképesztően gazdagok. Ez pedig egyfajta mércét is jelent, amely megmutatja, mihez is kellene felnőnünk” – magyarázta. Fontosnak tartja a fiatalok képzését, a tehetséggondozást, hiszen az ő egykori oktatói, gyakorlatvezetői – dr. Börzsönyi Mátyás, dr. Simon Károly – is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megszerettessék a diszciplínát a hallgatókkal. „A medikusok utálják a patológiát és jogosan, hiszen nagyon nehéz és bonyolult. De ez az orvostudomány alapja. Épp ezért jó oktatókra van szükség, akik stimulálják a fiatalokat. Én magam is mindig élveztem a fiatal medikusok oktatását, ami ráadásul arra is lehetőséget adott, hogy a legtehetségesebbeket meghívjam TDK- vagy épp PhD-munkára a munkacsoportomba. Nélkülük ugyanis lehetetlen kutatásokat végezni” – fejtette ki.
Különösen büszke kutatócsoportjára, amely olyan munkatársakat nevelt ki, akik tovább folytatták kutatásait, akár más intézetekben is. Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben például olyan egyedülálló tüdőrákkutató csoport dolgozik, amely ma már nemzetközi hírűvé vált; de az Országos Onkológiai Intézetben is sok egykori munkatársa folytat vizsgálatokat a metasztázisok immunológiájával kapcsolatban. „A tüdőrák gyakorisága tekintetében Magyarország vezetőnek számít – épp ezért tartottam fontosnak, hogy az ezzel foglalkozó kutatások terén is az elsők közé tartozzunk” – indokolta. Dr. Tímár József fontosnak tartja az ismeretterjesztést is, az elmúlt időszakban több, hatalmas nézettséget és hallgatottságot elérő interjú is készült vele, beszélt a daganatokról és a rákkutatásról Friderikusz Sándor és Sebestyén Balázs műsorában is. „Magyarországon 300 ezer daganatos beteg van, azt vártam, hogy körülbelül ennyien lesznek kíváncsiak rám, de a várakozásaimat sokszorosan felülmúlták ezek az adások” – jegyezte meg.
A tudomány mellett elsősorban a sport, a képzőművészet és az irodalom érdekli. Szeret teniszezni, úszni és a téli sportokat is kedveli – fontosnak tartja a testmozgást, hiszen az ülő munka mellett erre is figyelmet kell fordítani. Nemcsak olvasni szeret, neki magának is jelent már meg verseskötete, amelyből annak bemutatójakor Kulka János színész olvasott fel. „Azért a versírás vonz, mert ott lehet a legtömörebben fogalmazni. Ez a tudományban, a tudományos cikkek megírásában is fontos: úgy kell hajszálpontos információt közölni, hogy közben szabatosan kell fogalmazni”. Szintén lát párhuzamot a tudományos kutatások és másik hobbija, a képzőművészet között. A 80-as években, a londoni Chester Beatty Rákkutató Intézetben dolgozva egy magyar kollégája hatására szerette meg a régiséggyűjtést. „Az ócskapiacokon járkálni kincseket keresve olyan, mint kutatni: mindkettő nagyon izgalmas, és mindkettő során abban reménykedik az ember, hogy rátalál valami nagy értékre” – magyarázta.
A nemzeti ünnep alkalmából Széchenyi-díjjal ismerték el dr. Zrínyi Miklós professor emeritus munkásságát is, akivel hamarosan interjú olvasható honlapunkon.
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem; MTI – Koszticsák Szilárd
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
