70. születésnapja alkalmából kollégái, barátai, egykori tanítványai köszöntötték dr. Tímár Józsefet, a Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet egyetemi tanárát, a Doktori Iskola korábbi elnökét a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet tantermében rendezett ünnepségen.

„Dr. Tímár József meghatározó egyénisége a Doktori Iskolának, 2022-ig vezette az egyetem Patológiai Orvostudományok Doktori Iskolájának általa szervezett, Onkológia PhD-képzési programját. Sokat tett a tudományos utánpótlás növeléséért, tanítványai közül 18 szerzett fokozatot és jelenleg is 3 aktív fokozatszerzés előtt álló hallgatója van. Központi szerepet töltött be az onkológiai kutatásokban, az onkológiai program megalkotásában, annak menedzselésében”– méltatta az ünnepeltet dr. Benyó Zoltán, a Doktori Tanács elnöke. Beszédében felidézte dr. Tímár József pályájának legfőbb állomásait, kiemelve, hogy az egyetem első két évét Szegeden végezte, majd a Semmelweis Egyetemen folytatta tanulmányait, a tudományos diákköri munkát már itt kezdte meg. 1976-ban az egyetem Általános Orvostudományi Karán summa cum laude minősítéssel diplomázott.

1980-ban patológus szakvizsgát tett, 1973 és 1999 között az I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben dolgozott. 1988-ban A sejtfelszín glycoconjugált molekuláinak tumorbiológiai szerepe című munkájával elnyerte az orvostudományok kandidátusa címet, a Tumorsejt-extracelluláris mátrix kölcsönhatás szerepe a daganatok progresssziójában című dolgozatával pedig az MTA doktora lett. 1999-től 2008-ig az Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztályának osztályvezető főorvosaként dolgozott, 2008-tól pedig a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének igazgatója lett. Több tudományos lap főszerkesztője, a Pathology Oncology Research alapítója – sorolta dr. Benyó Zoltán az ünnepelt kiemelkedő tudományos eredményeit, külön kitérve tisztségeire és kitüntetéseire. 

„Dr. Tímár József az elődöm volt az Egyetemi Doktori Tanács élén, és éveken keresztül mellette és rajta keresztül ismertem meg a Doktori Iskola működését, működtetését” – emelte ki, hozzátéve, hogy 2015-től, egy olyan időszakban vezette az Egyetemi Doktori Tanácsot és volt az ODT társelnöke, melyben nagyon sok változással kellett szembenézni.

Tímár professzor úr egy igazán sokoldalú ember, aki egyszerre kelti a precíz, iskolateremtő professzor és az elegáns bohém benyomását. Szenvedélyesen érdekli munkája, de a képzőművészet és a sport is közel áll hozzá. Ez utóbbit nem csak szemléli, hanem aktívan műveli, síel, teniszezik. Verses kötete pedig ‘Sürgöny a múltból’ címmel jelent meg 2015-ben

– fogalmazott dr. Benyó Zoltán. Az ünnepeltről szólva hangsúlyozta, mindig is igyekezett a megosztottságon és megosztáson alapuló kicsinyes és sematizáló besorolásokon felül emelkedni, az általános és örök emberi értékek és a humanizmus mentén gondolkodni és cselekedni. Ennek köszönhető az is, hogy nem csak az egyetemen, hanem a nemzetközi és tudományos közéletben is általános megbecsülés és szeretet övezi – vélekedett. 

„Olyan professzort köszöntünk most, aki a patológia klasszikus morfológiai eszköztárát molekuláris szinten bővítette, megteremtve ezzel elsősorban az onkológiai kórisme pontosítását és finomítását” – fogalmazott dr. Tulassay Tivadar rector emeritus. Beszélt a tudomány és az áltudomány viszonyáról is, kiemelve, hogy a történelem folyamán a kettő egymás mellett létezett, napjainkban azonban az áltudomány olyan mértékű burjánzásnak indult, hogy az általa okozott problémákat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindkettőt emberek művelik, mind a tudós mind az áltudós elismerésre vágyik. Lényeges különbség azonban, hogy míg a tudós az elismerést publikált eredményei nyomán, a tudományos közösségtől várja, felfedezéseitől társadalmi hasznot remél, addig az áltudós tevékenységét a legszélesebb körben reklámozza, amiben nagy segítségére van a kritikátlan és szenzációhajhász média – vélekedett. Fontosnak nevezte, hogy a csendben dolgozó, igazi kutatót, felfedezéseit a társadalom hasznára fordítani tudó embert a közösség felismerje és méltányolja. Dr. Tímár József jó példája ennek, követendő életutat kínálva mindenki számára – emelte ki. Szólt arról is, hogyan lehet elfogadni az idő múlását, miképpen élhető meg „szépen” az öregedés.

Első doktori iskolás tanítványa, dr. Ladányi Andrea laboratóriumvezető személyes emlékeit és szakmai összefonódásokat idézett fel az ünnepeltről. „Tímár professzor kutatói magatartására jellemző, hogy mindig új dolgok felé megy, ez a személet egész pályafutásom alatt nagy hatással volt rám” – fogalmazott. Meghatározó emlékként mesélt a metasztázis munkacsoportban eltöltött közös évekről.

„Amerikából hazatérve folytatni szerettem volna az ott elkezdett agydaganatokkal kapcsolatos kutatásomat, azonban nem találtam támogatókat, míg Tímár professzor PhD hallgatójától megkaptam a telefonszámát. Felvázoltam neki az elképzelésem, ő rögtön behívott magához az Onkológiai Intézetbe, hosszas beszélgetés után azt mondta: „innen én már ne menjek sehová” – idézte fel első találkozását és a közös munka kezdetét dr. Hegedűs Balázs laboratóriumvezető. „Mindig inspirált dr. Tímár József nagylelkű, nyitott és támogató hozzáállása, ami egyfajta tudományos csökönyösséggel is párosult” – fogalmazott.

A metasztázis kutatócsoport egykori tagja, dr. Tóvári József osztályvezető is megköszönte az ünnepeltnek a támogató segítséget, amivel elindította őt témavezetői útján. „ Dr. Tímár Józsefre mindig jellemző volt a tabudöntögetés, nagy odaadással és élvezettel magyarázott, bármilyen témáról is beszélt. Igyekszünk mi is tovább adni a tőle tanultakat” – mondta.

Zárásként dr. Tímár József köszönetet mondott az ünnepségért, majd röviden karrierjére is visszatekintett, felidézte, hogy a 250 éves Semmelweis Egyetem történetének fél évszázadát, 50 évet töltött az egyetemen, egyaránt élvezte a kutatás és a gyógyítás örömét. Mint fogalmazott, élete során döntéseiben mindig a nehezebb utat választotta, de sosem bánta meg. Megemlékezett egykori gyakorlatvezetőiről dr. Börzsönyi Mátyásról és dr. Csákvári Gáboról, TDK témavezetőiről dr. Benedeczky Istvánról és dr. Csikós Andrásról, akik „megfertőzték” az elektronmikroszkópiával. Kiemelte dr. Kopper Lászlót és dr. Jeney Andrást, akik a kutatásban voltak témavezetői, továbbá külföldi tutorait is megemlítette, akiknek szintén sokat köszönhet. Köszönetét fejezte ki a metasztázis kutatócsoportnak is.

Bódi Bernadett
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.