„Álmomban sem számítottam rá. A Széchenyi-díjat úgy ítélik oda valakinek, hogy az illetőt felterjesztik rá – nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy felterjesztettek, ezért is volt hatalmas a meglepetés” – mondta el az elismerésről dr. Csanády László. A Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet igazgatója, a Biokémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora a hivatalos indoklás szerint
Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának ösztöndíjas kutatójaként végzett kiemelkedő színvonalú munkája, valamint a sejtekben található ioncsatornák vizsgálata terén elért eredményei elismeréseként
– kapta meg a díjat.
A Lendület program az MTA támogatási rendszere, amely nyugat-európai vagy amerikai kutatási pályázatokhoz fogható támogatást ad a fiatal magyar kutatók számára. A programot 2009-ben hirdették meg először, célja a külföldön dolgozó tehetséges kutatók hazahívása, a hazai kutatóhelyeken tudományos munkát végző tehetségek itthon tartása, továbbá az MTA kutatóhálózata nemzetközi versenyképességének növelése. Az 5 évre szóló támogatásra részletes kutatási tervvel kell jelentkezni. Dr. Csanády László először 2012-ben nyert a Lendület programban, majd 2017-ben ismét megítélték számára a támogatást, amivel kutatócsoportjával folytathatta a munkát.
Mindig is az ioncsatornákkal foglalkoztam, a kutatási terv pedig két konkrét ioncsatorna szerkezetének és működésének a vizsgálatáról szólt – mondta el az igazgató. A sejtmembrán egy zsíros anyag, amely alapvetően átjárhatatlan a töltéssel rendelkező molekulák vagy ionok számára. Ezek be- és kijutását speciális, fehérjemolekulákból álló pórusok, úgynevezett ioncsatornák biztosítják, amelyek szelektívek, tehát csak adott fajta iont, például nátriumot, káliumot vagy épp kloridiont engednek át, a nyitásukat és zárásukat pedig komplex szignálok szabályozzák a sejtben – magyarázta dr. Csanády László. Az ioncsatornák működése képezi számos élettani folyamat alapját: ilyen például az idegek ingerületvezetése vagy a szív ingerképző rendszerének működése, de elengedhetetlenek a hámrétegek sótranszportjában, vagy a vizelet kiválasztódásában is.
Az ioncsatornákat több szinten is lehet kutatni, mi molekuláris szinten vizsgáljuk őket: arra vagyunk kíváncsiak, hogy miként épülnek fel, milyen mozgásokat végeznek, vagy mely szignálok milyen módon szabályozzák őket; lehet-e például vegyületekkel, gyógyszerekkel befolyásolni a működésüket
– emelte ki az igazgató. A kutatócsoport által vizsgált két ioncsatorna egyike a CFTR kloridion csatorna, amely a só-víz transzportban játszik szerepet, és mutációja felelős a cisztikus fibrózis nevű súlyos és gyógyíthatatlan betegségért. A másik a TRPM2 kationcsatorna, amelynek élettani szerepe egyelőre kevésbé ismert: többféle sejtben is jelen van, és az immunsejtek aktiválódásában, valamint az inzulinkiválasztásban is szerepet játszik. Emellett az idegsejtekben is megtalálható, ahol köze lehet az infarktus vagy egyéb iszkémiás esemény során bekövetkező sejtpusztuláshoz – úgy tűnik, bizonyos esetekben a csatorna gyógyszeres aktiválása lehetne előnyös, míg máskor épp gátolni kellene a működését – mutatott rá az igazgató.
„Mindig is kutató akartam lenni, érdekelt az ismeretlen felfedezése” – emlékezett vissza pályakezdésére. Dr. Csanády László 1995-ben a Semmelweis Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Itt kóstolt bele először a kutatásba TDK-munkája során, amelyet dr. Ádám Veronika, a Biokémiai Tanszék professor emeritusa segítségével folytatott. „Professzor asszony szabadjára engedett minket: hagyta, hogy magunk vizsgálgassunk és figyelgessünk, épp ezért, a felfedezés öröme miatt volt izgalmas a kutatás” – magyarázta, hozzátéve: ekkor tanulta meg a szabadság fontosságát, mely a további kutatói pályáját is meghatározta. Diplomáját követően 5 éven keresztül New Yorkban, a Rockefeller Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait, ahol a hallgatók első évben rotáció-szerűen néhány hónapon keresztül az intézmény több laborjában is kipróbálhatják magukat. „Messze az ioncsatorna-kutatólabor tetszett a legjobban, így aztán ott maradtam” – emlékezett vissza.
Miután hazatért az Egyesült Államokból, egykori TDK témavezetője, dr. Ádám Veronika hívására csatlakozott az akkori Orvosi Biokémiai Intézethez, melynek később, 2019-2020 között megbízott vezetője is volt. 2020 óta ő a korábbi Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, valamint az Orvosi Biokémiai Intézet összevonásával létrejött Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet igazgatója. Vezetőként igyekszik támogatni munkatársait elképzeléseikben, és biztosítani számukra a kutatói szabadságot. „A legfontosabb, hogy a kutatók azzal foglalkozzanak, ami igazán érdekli őket. Időnként lehet, hogy segítségre szorulnak, vagy akár anyagi támogatásra is, de igyekszem nem beavatkozni a munkájukba” – osztotta meg igazgatóként vallott gondolatait.
Kutatócsoportjában jelenleg nyolcan dolgoznak, emellett a tanszék felelős a Biokémia tantárgy oktatásáért az első és másodéves medikusok számára, ami a hatalmas hallgatói létszám miatt komoly feladatot jelent. Dr. Csanády László fontosnak tartja a következő generációk oktatását mind graduális mind posztgraduális szinten, és szívén viseli a tanszék oktatási tevékenységének folyamatos csiszolását. Ugyanakkor, talán a kutatás áll a legközelebb hozzá. „Az általam választott terület egy nagyon specializált tudományág, amelynek művelésébe immár 25 évet fektettem. Az egyetemen mindezek mellett kiváló kollégák és komoly infrastruktúra is támogatja ezt a munkát” – emelte ki az igazgató.
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem (a cikkben látható képek korábban készültek)
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
