„A csapatban való dolgozás és az együttműködés soha nem volt még ennyire erős”
Dr. Szabó Attila igazgató, I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika
Mióta vesznek részt a COVID-betegek ellátásában? Emlékszik-e az első esetre?
A gyermekgyógyászat helyzete annyiban speciális, hogy bár érintheti súlyosan a COVID-19 a tizennyolc év alattiakat, mégis többnyire könnyebb lefolyású, sokszor akár tünetmentes a betegség ennél a korosztálynál. Ezzel együtt is vannak ugyanakkor olyan COVID pozitív gyermekek, akik vagy közvetlen a fertőzés vagy alapbetegségük miatt kórházi kezelésre szorulnak. 2020. március 20-a óta működtettünk a klinikán elkülönített COVID-osztályt, továbbá egy intermedier részleget, ahova a fertőzésgyanús esetek kerülnek addig, amíg nincs meg a teszt eredménye. Az utóbbi, vagyis az ún. szürke zóna forgalma egyébként nagyobb, mint a vörös zónáé, ugyanis azok az általános gyermekgyógyászati problémák (láz, köhögés, hasi panaszok), amikkel a legtöbbször hozzánk érkeztek a páciensek, sokban hasonlítanak a COVID tüneteihez, így gyakorlatilag a többségüket az intermedier osztályon keresztül vettük, vesszük fel. Gyermekeknél egyébként sokkal gyakoribbak koronavírusfertőzés esetén a hasi panaszok, mint a felnőtteknél, és akár vakbélgyulladáshoz hasonló tüneteket is produkálhatnak. Az első pozitív esetre pontosan emlékszem, mivel rögtön mélyvízbe kerültünk – az érintett gyermeket intenzív osztályon, néhány napig lélegeztetőgépen kellett kezelnünk, szerencsére sikeresen. Utóbb kiderült, hogy a súlyos panaszokat nem közvetlenül a koronavírusfertőzése, hanem az alapbetegsége okozta.
Mi a feladatkörük a COVID-19 betegek ellátása terén?
A Semmelweis Egyetemen belül az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika a kijelölt COVID-ellátó a 18 év alatti korosztály esetében. Ennek oka egyrészt a COVID-ellátást végző Külső Klinikai Tömbhöz való földrajzi közelsége, de mérlegeltük azt is, hogy a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán kezelik a hematoonkológiai betegeket, akik különösen kitettek a fertőzéseknek. A járványhelyzetben előnyös volt, hogy klinikánkon három különálló pavilon is megtalálható, így könnyen meg tudtuk valósítani az érintettek elkülönítését. A pavilonokat elődeink egyébként a fertőző betegek elkülönítésére építették.
Mennyire volt szükség a munka átszervezésére?
2021. május 20-ig összesen 103 COVID pozitív beteget kezeltünk az osztályon, látható tehát, hogy a gyermekellátás esetszámai volumenében nem hasonlíthatók a felnőttéhez, mégis alaposan át kellett szervezni a teljes tevékenységünket. A klinikára a gyermeksürgősségi osztály egykapus rendszerén át érkeznek a betegek, ami a járványhelyzetben szűrőkaput is jelent, az itt dolgozó kollégák védőfelszerelésbe öltözve végzik az elsődleges diagnosztikát. A COVID-osztályt a korábban a vesebetegeket kezelő épületünkben alakítottuk ki, az ottani ellátást, minden más koronavírustól független tevékenységgel együtt a főépületbe helyeztük át. Az intermedier zónát szintén egy külön pavilonban alakítottuk ki. A klinikán alapvetően ugyanazok a kollégák végzik a kezdetektől a szürke és a vörös zónás ellátást, az alacsony esetszámok ugyanakkor lehetővé tették azt is, hogy más egységeknek is besegítsünk: volt olyan, hogy egyszerre 27 munkatársunk dolgozott az egyetem más klinikáinak COVID-ellátásában.
A gyermekellátás tekintetében milyen különbséget lát a vírus különböző hullámai között?
Az első hullám az alacsony esetszámok miatt a felkészülés ideje volt; külön hangsúlyt fektettünk a védőeszközök használatának oktatására, valamint biztosítottuk a PCR szűréseket nemcsak betegeink, hanem a kísérőként jelen lévő szülő számára is. A második hullámban már emelkedtek az esetszámok, de csak a harmadik hullámban volt olyan időszak, hogy a 15 ágyas COVID-osztályunknak közel teljes kapacitással kellett működnie. A gyermekellátás specialitása ugyanakkor, hogy a járványhelyzetben a COVID-osztályon is biztosítottuk a szülők jogát ahhoz, hogy egyikük a gyermek mellett legyen, amivel a többség élt is. Mindezek mellett a klinika részt vesz az oltási programban is, külön oltópontot működtetünk, továbbá a koraszülöttintenzív osztályunkon is láttunk el alacsony számban koronavírusfertőzött újszülötteket.
Milyen fontos tanulságokkal, tapasztalatokkal szolgál ez a jelenlegi helyzet?
Az elmúlt több mint egy év során a legváratlanabb helyzetekben is sikerült gyorsan válaszokat találni, új dolgokat megtanulni, és hatékonyan adaptálódni; ez nemcsak klinikai, hanem összegyetemi szinten is elmondható. A csapatban való dolgozás és az együttműködés soha nem volt még ennyire erős. A pandémia egy olyan közös, mindenkit érintő fenyegetettség, ami átívelt a szűkebb szakterületeken, mindenki a megoldásokat kereste és nem a problémákat – mondhatjuk, hogy a közös ellenség még jobban összekovácsolta az embereket. Emellett a járvány magával hozta egy külön infektológiai részleg kialakítását a klinikán, amit a jövőben is fenntartunk, így ezzel is gazdagodik a klinikánk portfóliója.
Galéria
„Úgy legyünk jelen a gyermek ágya mellett, hogy biztonságot adjunk neki”
Czira Anita, klinikavezető főnővér
A szakdolgozói, ápolói feladatok tekintetében mi a legnagyobb változás, amit a COVID-helyzet hozott?
A munka nem változott meg számottevően, inkább a körülmények miatt kell máshogy kivitelezni a folyamatokat, ami persze visszahat az ellátás egészére. A fő kihívást az jelentette, hogy ugyanazokat a feladatokat miként tudjuk a járványügyi intézkedéseknek megfelelően ellátni. Sok mindent tanított nekünk ez az időszak, az egyik a folyamatok optimalizálásának, praktikus összerendezettségének a kiemelt jelentősége. Az izolált betegek ellátása során minden eddigieknél nagyobb szerepet kapott a kórteremben végzendő tevékenységek előzetes átgondolása, a csekklista alkalmazása. Például ha valami kint marad jelen helyzetben, akkor az újbóli ki- és beöltözést von maga után. Az izolált kórtermekben emellett meg kellett teremtenünk a megfelelő körülményeket a különféle diagnosztikai, terápiás ellátásokhoz, például olyan „apróságokra” is gondolnunk kellett, hogy legyen megfelelő világítás a vérvételhez. Sokan amiatt kerültek a COVID-osztályra, mert valamilyen műtéten estek át, de e mellett kiderült, hogy pozitívak is. Az ő esetükben is a vörös zónás kórteremben kellett a műtéti utókezeléshez alkalmas körülményeket megteremteni, hiszen innen nem vihettük ki őket a kezelőkbe. A folyamatos alkalmazkodásra való készségünk sokat fejlődött az elmúlt időszakban, minden nap újabb kihívásnak kellett rapid formában megfelelni, ezt a készségek pedig magunkkal visszük a COVID utáni időkbe is.
Miként változtatja meg a védőöltözék viselése a folyamatokat, a betegekkel való kapcsolatteremtést?
A gyerekkellátás során a kommunikáció mindig külön figyelmet kap, a gyermek bizalmáért meg kell küzdenünk, ez alapvető fontosságú. A járványhelyzetben szükséges védőeszközök viselése sokszor még a felnőtt betegekben is félelmet kelt, ez pedig hatványozottan megjelenik a gyermekek ellátása során. A védőfelszerelésben való ápolás éppen ezért rengeteg kreativitást igényel, a kapcsolattartást online megoldással is kiegészítettük, és külön figyelmet fordítunk arra, hogy a védőöltözet ellenére minél inkább emberi, közvetlen gesztusokkal éljünk, úgy legyünk jelen a gyermek ágya mellett, hogy biztonságot adjunk neki.
Mennyiben jelentett speciális helyzetet, hogy a gyermekellátásban a látogatási tilalomban is biztosítani kell a szülő, törvényes képviselő jelenlétét?
A gyermek COVID-ellátás egy specialitása a hozzátartozó jelenléte, ami nálunk ugyanúgy a mindennapok része a pandémia alatt is, mint máskor. Ez mindenképp adott egy pluszt, hiszen segítséget jelent az ápolásban, emellett a szülő a beteg gyermeke minden rezdülését ismeri, gyorsan detektálja az állapotában beálló változásokat. A szülővel mindig is csapatként dolgozunk együtt, de a járvány alatt ennek az együttműködésnek a szerepe tovább erősödött. Külön figyeltünk arra, hogy az izolált kórteremben tartózkodó szülő számára folyamatosan biztosítsuk a kommunikáció és a konzultáció lehetőségét, igénybe véve a telefonos és videóhívások lehetőségét is. Ebben az általánosságban is bizonytalan helyzetben, amit fokoz a gyermek miatti aggódás, különösen fontos minden bizalmat erősítő eszköz bevetése. Ugyanakkor mindez dupla figyelmet, obszervációt is igényelt részünkről.
Milyen fontos tanulságokkal, tapasztalatokkal szolgál ez a jelenlegi helyzet?
A csekklisták említett megnövekedett szerepe, az online kommunikációs eszközök kiegészítő alkalmazása mind olyan, amit később is megtartunk, beépítünk a mindennapokba. Ugyanakkor ha egy szóban kellene összegeznem, akkor az összetartozást említeném. Büszke vagyok arra, hogy olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, akik a kihívásokkal teli helyzetben is helytálltak, a közös cél elérése érdekében az emberi erő határait feszegető munkát végeztek. Enélkül nem tudtuk volna ilyen magas színvonalon működtetni a COVID és intermedier osztályunkat az általános ellátás mellett, miközben folyamatos a munka a long COVID ambulancián és az oltópontunkon is.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
