A tornaterem szó hallatán az iskolai tornaórák juthatnak az eszünkbe, dr. Darabosné Tim Irma, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar (ETK) Fizioterápiai Tanszékének mestertanára viszont alkotóműhelyként mutatja be a mozgástan elsajátításának helyszínét. A most nyugdíjba vonuló szakember 1989 óta főállású oktatóként, a gyógytornász hallgatók különböző szakmai tárgyai közül számos tananyagának kialakításában és oktatásában vett részt, elméleti ismereteit és gyakorlati tapasztalatait a kétkötetes Traumatológiai Fizioterápia tankönyv társszerzőjeként is összegezte.
A Vas utcai campus páratlan panorámájú ötödik emeleti tornaterméhez sok kedves emlék köti a mestertanárt, aki szívesen néz ki az ablakokon órák után a Gellért-hegyre és a Szabadság-szoborra. A teremben példás rendben sorakoznak az eszközök, így a különböző méretű és anyagú labdák is. Mint mondja, a medicin labdát meghagyja a sportra visszavezető fázisra, mert a gyógytornász munkája során, a sérülésveszély miatt, az ízületi terhelés csak nagyon finoman adagolható
A tornaterem kulcsfontosságú eszközei között említi a tornazsámolyt, amiből a labdákhoz hasonlóan szintén több különböző méretű van a teremben. A zsámolyon ülve a végtagok és a gerinc minden irányú mozgását el lehet végeztetni, többek között meg lehet tanulni a helyes ülés technikáját is.
Ha jó méretet választunk, akkor úgy ülünk párhuzamos lábbal, hogy egy picit lejtenie kell a combnak. Így nagyon jól be lehet állítani neutrális helyzetbe a gerincet. A német gyakorlatban és képzésben ezt „Hocker-Gymnastik”-nak nevezik. Az idősebb embereknél ez a hokedlin ülésnek megfelelő testhelyzet, ami kevésbé megterhelő – magyarázza és vérbeli pedagógusként már mutatja is a megfelelő technikát.
Dr. Darabosné Tim Irma számos emléket őriz a tanítványairól, akikkel sok órát töltött együtt a tornaterem falai között. Ezek közül egy különösen tanulságos volt számára. Két hallgatója úgy tűnt, rendszeresen el-elbóbiskol a fekvőgyakorlatoknál, mert jazz zenészként időnként éjszaka is felléptek. „A látszat ellenére ugyanakkor, kiderült, hogy végig figyeltek, és végül kiváló szakemberré váltak” – mondja. Mindketten Magyarországon dolgoznak, egyikük gerincvelő sérültekkel foglalkozik, kitűnő eredményekkel, a másik kolléga azóta már az angol nyelvű gyógytornászképzésünkben óraadó. A mestertanár számára az a tanulsága ennek a történetnek, hogy nem szabad a látszat alapján megítélni az embereket, mindig utána kell nézni, hogy mi van a háttérben.
Dr. Darabosné Tim Irma szerint a gyógytornász szakma legcsodálatosabb velejárója az azonnali sikerélmény, ami mögött kemény, alázatos munka áll. „Gyógytornászként a sikerre minden percben lehetőségünk van. Jó példa erre, ha valaki nem tudja megfelelően mozgatni az ujjait, de kitartó gyakorlással a gyógytornász képessé teheti arra, hogy ismét rutinszerűen használja azokat. Vagy elérjük azt, hogy a fájós lábú ember sántítás nélkül járjon, a hosszan fekvő beteg minden nap fel tudjon kelni az ágyból” – fogalmaz.
Dr. Darabosné Tim Irma 1973-ban végzett gyógytornászként. Ezt követően 16 évig, miközben a betegellátásban dolgozott, oktatóként állandó résztvevője volt a gyógytornász hallgatók klinikai gyakorlati képzésének. 1989 óta, 32 éve tanít a BSc és MSc szintű gyógytornász képzésben, amely során több ezer hallgatónak adta át tudását és gyakorlati tapasztalatait. A 48 év után nyugdíjba vonuló szakember azt üzeni útravalóul tanártársainak, hogy jó szívvel, odaadással beszéljenek a szakma szeretetéről, arról, hogy miért szerelem ez számukra. Saját élményeik és tapasztalataik megosztásával közelebb vihetik a hallgatókat a gyógytornász szakma szépségeihez.
Vas Dóra
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Cikksorozatunkban egyetemi polgárokat kérünk arra, hogy mutassák meg a kedvenc egyetemi helyszínüket. Az alapítás 250. jubileuma alkalmából indított sorozat további részei megtekinthetők a Semmelweis 250 honlapon.
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
