„Sokat tanultunk egymástól és bármikor számíthattunk a másikra”
Dr. Bereczki Dániel, a Neurológiai Klinika igazgatója és Dr. Réthelyi János, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója
Mióta vesznek részt a COVID-betegek ellátásában? Emlékszik-e milyen volt az első eset?
Dr. Bereczki Dániel: Az első lépés a Neurológiai Klinika és a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika esetében is az volt, hogy a tavaszi első hullám alatt létre kellett hoznunk egy szakmaspecifikus COVID-osztályt, ahol koronavírusos vagy fertőzésgyanús neurológiai, illetve pszichiátriai betegeket ápoltunk. Az első esetekre azért is emlékszem élénken, mert klinikánk néhány dolgozója volt érintett, akiket a betegség korai szakaszában sikerült azonosítani, és megfelelő intézkedésekkel a járvány helyi terjedését megállítani
Dr. Réthelyi János: A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikára tavasszal csak néhány koronavírusos beteg érkezett, de már ekkor meg kellett tanulnunk a vírus elleni védekezés szabályait, mivel a pszichiátriai betegek különösen veszélyeztetettek a vírussal szemmben. Ősszel aztán, a második hullám idején az egyetem döntése értelmében a Balassa utcai épületet járványkórházzá alakítottuk: innentől már nem csak szakmaspecifikus betegeket fogadunk, hanem általános COVID-ellátás zajlik, vagyis a neurológus és pszichiáter kollégáknak is általános orvosi, belgyógyászati, infektológiai feladatokat kell ellátniuk belgyógyászszakorvosok szakmai támogatásával.
Mi a feladatkörük a COVID-19 betegek ellátása terén?
Dr. Bereczki Dániel: A tavaszi időszakban, amikor szakmaspecifikus COVID-betegekkel foglalkoztunk, területi ellátási kötelezettségünk is volt, azaz más fővárosi kórházak neurológiai és pszichiátriai osztályainak COVID- vagy fertőzésgyanús eseteit is ide szállították. Ősszel, amikor II-es számú Járványtömb néven a Balassa utcai épület járványkórházzá alakult, teljes egészében átálltak a klinikáink a koronavírusos betegek gyógyítására. Emellett azonban az egyetemi klinikákon ugyanúgy tovább folytatódott az oktatás a megfelelő biztonsági intézkedések és higiénés előírások betartásával, hiszen a nehéz helyzet ellenére sem áll le az élet a Semmelweis Egyetemen. Előtérbe kerültek a digitális módszerek, de sikerült minden hallgatónknak teljesítenie a gyakorlatait és a vizsgáit is, így senkinek nem kellett évet halasztania.
Dr. Réthelyi János: Az ápolási munkába besegítő negyed- és ötödéves hallgatók óriási segítséget jelentettek, csak úgy, mint azok a külsős rezidensek, akik a Klinikai Központ döntése értelmében csatlakoztak hozzánk. Az átszervezés ellenére, ha csökkentett mértékben is, de mindkét klinika meg tudta őrizni a saját, COVID-független szakmaspecifikus ellátását is: a Neurológiai Klinika a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika épületében, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika pedig a Szent Rókus Klinika Tömbben működtet egy úgynevezett zöld osztályt, ahol a nem koronavírusos szakmaspecifikus betegek ellátása zajlik. Büszke vagyok minden munkatársamra, szakdolgozókra, orvosokra, pszichológusokra és mindenki másra, függetlenül attól, hogy a COVID-ellátásban vettek részt vagy a pszichiátriai betegellátást végezték, és köszönettel tartozunk elkötelezett munkavégzésükért.
Mennyire volt szükség a munka átszervezésére?
Dr. Bereczki Dániel: Gyakorlatilag folyamatos készültségben vagyunk, meghatározott eljárásrend szerint működünk, amikor mindenki tudja, mikor kell helyettesítenie a másikat. Szerencsére az egyébként is jó szakmai kapcsolat még szorosabbá vált a Balassa utcai épület szervezeti egységei között, és a közös ügyeleti beosztás megszervezése eddig jól működött. Mi elsősorban orvosok vagyunk és csak másodsorban neurológusok vagy pszichiáterek, így bár bele kellett tanulni az új helyzetbe, de a kollégáim remek munkát végeznek. Súlyos neurológiai betegeknél is gyakran fordul elő tüdőgyulladás, ami a COVID-fertőzés egyik fő szövődménye is, így ezen a területen is voltak már korábbi tapasztalataink.
Dr. Réthelyi János: A pszichiátriára időnként úgy tekintenek más orvosszakmák, mint az a terület, ahol kevésbé fontos a szomatikus medicina. Kétségtelen, hogy nekünk, itt a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán az az elsődleges feladatunk, hogy a pszichiátriai betegeket kezeljünk, de bebizonyosodott, amit Bereczki igazgató úr is említett, hogy kis támogatással elő tudjuk hívni azt a tudást, melyet megszereztünk az orvosképzés 5-7 éve alatt, és megálljuk a helyünket egy ilyen kiélezett helyzetben is. Ebben a Pulmonológiai Klinikától, a Sürgősségi Betegellátó Osztálytól és a belgyógyászati klinikáktól is kaptunk segítséget, míg a Műszaki Főigazgatóság az olyan feladatokban nyújtott támogatást, mint az oxigénellátás vagy az izolálási lehetőségek kialakítása. Külön szeretném kiemelni a Klinikai Központ részéről dr. Szabó Attila elnök úr, dr. Gajdácsi József és dr. Varga Péter főigazgató urak segítségét, akikre bármilyen váratlan helyzetben számíthattunk.
Az osztályokon dolgozva hogy látják, mi a különbség a vírus különböző hullámai között?
Dr. Bereczki Dániel: A második, majd a harmadik hullámmal a betegszám országos szinten is sokat emelkedett, valószínűleg ez magyarázza a gyakrabban tapasztalt súlyosabb megbetegedéseket is: mivel az érintett páciensek száma nőtt, több a klinikára kerülő súlyos, vagy akár halálos kimenetelű koronavírus fertőzés.
Dr. Réthelyi János: A megemelkedett esetszám a koronavírusos betegeket ellátók számára is fokozott terhelést jelent. Nem szabad elfelejteni, hogy a COVID-ellátás egy borzasztóan fárasztó munka: rengeteg a konzílium, az izoláció, valamint a védőöltözet jelentette plusz öltözködés pedig tovább nehezíti a kollégák dolgát, nem beszélve a lelki teherről, amit az itt dolgozók átélnek. A pszichológus kollégáim épp ezért már tavasszal lelkisegélyszolgálatot szerveztek, amely az egyetem minden dolgozója számára segítséget nyújt, erre a támogatásra pedig több kollégánknak is szüksége volt. Most a harmadik hullám során a maradék energiáinkat kell összeszedni, vezetőként a munkatársakat kell lelkesíteni, hogy még ezt a nagy rohamot bírjuk ki valahogyan.
Milyen fontos tanulságokkal, tapasztalatokkal szolgál ez a jelenlegi helyzet?
Dr. Bereczki Dániel: A koronavírus-fertőzés ellátása multidiszciplináris feladat, amely több területet is érint – szakmai összefogás, az egyetem klinikáinak, szervezeti egységeinek és munkatársainak együttműködése nélkül nem működhet ennek a betegcsoportnak az ellátása. A COVID-ellátó részlegek között különösen nehéz a feladat a Sürgősségi Betegellátó Osztályon és az Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Klinikán. A Semmelweis Egyetem azonban jelesre vizsgázott, mindenki elfogadta a rendkívüli helyzet jelentette változásokat, és rövid idő alatt egy jól működő rendszer jött létre. A vírus elleni védekezés következő lépése mindenképpen a védőoltás: minél több embernek, minél nagyobb arányban be kell oltatnia magát, hiszen csak ezzel állíthatjuk meg a járványt.
Dr. Réthelyi János: A járványhelyzetben rendkívül szoros kapcsolat alakult ki nemcsak a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika és a Neurológiai Klinika, de a COVID-ellátásban közvetlenül résztvevő klinikák, valamint azok számára háttértámogatást nyújtó szervezeti egységek között is. Nagyon sokat tanultunk egymástól és bármikor számíthattunk a másikra – ez a fajta együttműködés remélhetőleg békeidőben is megmarad. A szoros kapcsolatra és együttműködésre most, a harmadik hullám felfutó ágában még a korábbiaknál is nagyobb szükség van.
Galéria
„Még jobban beleláthattunk egymás munkájába”
Hradeczky Katalin, klinikai vezető ápoló, Neurológiai Klinika és Várszegi Ágnes, klinikavezető főnővér, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
A szakdolgozói, ápolói feladatok tekintetében mi a legnagyobb változás, amit a COVID-helyzet hozott?
Hradeczky Katalin: A járvány átalakította a klinika életét, így az ápolók munkáját is: a gyorsan változó ellátási környezethez azonnali alkalmazkodásra volt szükség. A beosztások a mindenkori beteglétszámhoz igazodva készülnek el, hogy mindenkinek lehetősége legyen regenerálódni – korábban ezeket havonta állítottuk össze, most hetente. Az ápolóknak mindig rendelkezniük kell az ellátást érintő leglényegesebb, aktuális információkkal, ezért kiemelt jelentőségűek a napi szintű tájékoztatók, valamint a belső kommunikáció. A járványhelyzetben az itt dolgozó szakdolgozókhoz csatlakoztak más szervezeti egységek egészségügyi dolgozói, asszisztensei, valamint szülésznők és orvostanhallgatók is – őket is fel kell készítenünk az új feladatra, hogy minél hamarabb részt vehessenek a betegellátásban. Minden hozzánk érkező kollégát bátorítunk és segítünk a mielőbbi beilleszkedésükben. Az egyik legfontosabb szempont a szakdolgozói feladatokat tekintve a munkatársak egészségének védelme, épp ezért a higiénés előírások betartása és a védőfelszerelés helyes használata a mindennapi rutin részévé vált. Az ápolói betegátadás jelenleg nem a kórtermekben, hanem a nővérszobában zajlik, sokkal részletesebbé vált és tartalmazza a COVID-specifikus elemeket is. Az ápolási feladatokat, így például a laboratóriumi mintavételeket ráadásul úgy kell összehangolni, hogy azok a lehető legkevesebb betegkontaktussal történjenek.
Várszegi Ágnes: A legelső változás a megszokott környezetünk átalakítása volt: zsiliprendszert alakítottak ki, a biztonságos betegellátás miatt területeket különítettek el, és kamerákat építettek ki – ezeket ugyanúgy meg kellett szoknunk, mint a koronavírus-ellátást jelző vörös zóna jelentette korlátozásokat. Az ápolási elvek hasonlóak, csak az eddigi pszichiátriai betegek helyett túlnyomórészt rossz szomatikus állapotban levő páciensek kerülnek most hozzánk. Az egyik legnehezebb dolgot számunkra a veszteségek feldolgozása jelenti. Nagyon örülünk, amikor a betegek súlyos állapotukból felgyógyulva hazamehetnek. Az osztályokra több köszönőlevél érkezik, amelyben hozzátartozók hálálkodnak, hogy hazavihették szeretett családtagjukat. Ezek sokat jelentenek, inspirálnak minket, és segítenek, hogy újult erővel ápoljuk a betegeket. Nagyon büszke vagyok a munkatársainkra, ápolóinkra, hogy kiléptek a komfortzónájukból, beletörődve, de rugalmasan kezelik, hogyha másik osztályon is kell dolgozniuk. Van olyan csapat, akik a 3. osztályon kezdték meg a 3. hullám betegeinek az ellátását.
Mennyiben igényelnek más ellátást ezek a betegek?
Hradeczky Katalin: A betegek ellátása nagyobb ápolói kapacitást igényel, melyet folyamatosan a járványhelyzethez kell adaptálni. A páciensek sokszínűek – hiszen vannak köztük belgyógyászati, urológiai problémákkal, vagy épp tumorral küzdők is –, többen közülük krónikus betegségükön felül kapták el a koronavírust. A nálunk ápoltak nagy része ráadásul idős, több 100 év körüli fertőzöttünk is volt az elmúlt hónapokban. A harmadik hullámban változást tapasztalunk: egyre több a súlyos állapotban érkező, fiatalabb korosztályba tartozó betegünk. A legnagyobb nehézséget a fokozott stressz és munkateher jelenti, épp ezért fontos a csapatban végzett munka és hogy kisegítsük egymást.
Várszegi Ágnes: A szomatikus ápolást a pszichiátriai osztályon is alkalmazzuk, miután vannak olyan kórképek, amelyek miatt a beteg segítségre szorul az alapvető szükségleteik önálló kielégítésében. Hasonló ellátásra van szükség a koronavírusos betegek esetében is. Nagy változás ugyanakkor, hogy a szakmaspecifikus gyógyszereink helyett antibiotikumok, antivirális szerek, COVID-specifikus gyógyszerek szerepelnek a terápiákban. A belgyógyász kollégák személyes jelenléte ugyanakkor nagy segítséget jelent.
Miként változtatja meg a védőöltözék viselése a folyamatokat, a betegekkel való kapcsolatteremtést?
Hradeczky Katalin: A most hordott védőeszközök használatában a szakdolgozóknak korábban nem volt rutinjuk. A védőöltözékek folyamatos viselése megterhelő, hiszen nehezebb bennük a mozgás, sokkal nagyobb bennük a folyadékveszteség, ráadásul bezártság-érzetet okoznak. A beöltözés előtt mindenképpen kellő időt kell biztosítani az étkezésre, pihenésre. Szintén körülményesebb bennük a kommunikáció, így az idősebb, rossz látással és hallással rendelkező betegeknek rövid, egyértelmű válaszokat kell adnunk.
Várszegi Ágnes: A védőruha, a szemüveg vagy a plexi arcvédő pajzs viselése lassítja a munkákat. A dolgozók füleit kisebesíti a maszk, a szemüvegük bepárásodik. A betegek szerint űrhajósra emlékeztető emberek ápolják őket, ami sokaknak már önmagában ijesztő látvány lehet. Teljes védőfelszerelésben 4-5 órát eltölteni ráadásul felér egy alapos aerobikedzéssel.
Milyen fontos tanulságokkal, tapasztalatokkal szolgál ez a jelenlegi helyzet?
Hradeczky Katalin: A járvány alatt felértékelődött a higiénés szabályok betartásának fontossága, a védőfelszerelések helyes alkalmazása – ezek fokozott ellenőrzése a pandémia után is megmarad. A Neurológiai Klinikán példamutató együttműködés tapasztalható az itt dolgozók és az ide érkező, a munkánkat segítő szakdolgozók és hallgatók között. Még jobban beleláthatunk a másik tevékenységébe, így nem csak megismertük a sokszor más területen dolgozó kollégákat, de egymást is sokkal jobban becsüljük ezután. A járvány jelenleg is tart, valamennyi egészségügyi dolgozó munkája felbecsülhetetlen érték. A klinikai vezető ápolók és asszisztensek között korábban is meglévő segítőkészség, együttműködés a pandémia alatt tovább erősödött, mindig számíthatunk egymásra. A rendhagyó helyzetben sokan elsajátíthatták az online továbbképzések és Zoom-meetinget nyújtotta lehetőségeket – ezektől korábban többen tartottak, ám most már mindannyian megbarátkoztak a virtuális megoldásokkal, melyek közül van, amit érdemes a járvány után is megtartani.
Várszegi Ágnes: A pandémia egy ismeretlen helyzetet jelentett, amelyben azonban hamar megmutatkozott az ápolói összefogás: mindegy hogy átirányításról, szűrési vagy oltási munkáról van szó, kollégáim szó nélkül vállalják a feladatot. Az első hullámnál különösen éreztük az összefogást, ételadományok érkeztek, a betegeink rejtvényújságokat, könyveket, édességeket kaptak. Nem vártunk tapsot, és meglepett minket a munkánk elismerésének ez a módja. Bevallom, sírva fakadtam, amikor a lányom Londonból küldött egy felvételt, amelyen az látható, hogy az utcájukban mindenki kint áll és az egészségügyi dolgozókat tapsolja. Úgy érzem, az egyetem büszke lehet ránk, mi azok vagyunk magunkra. Folyamatos tanulással, logisztikával töltöttük az elmúlt évet, és most a 3. hullám idején fokozottabban érezzük a terhelést, feszültséget. Megmutattuk, hogy nem hagyjuk cserben az egészségügyet és a betegeinket, de nekünk is fontos lenne, hogy a társadalom elismerje a munkánkat, a tudásunkat. Aggodalommal tölt el, hogy a klinikán a szakdolgozók átlagéletkora 47.8 év – elsődleges szempont lenne az utánpótlás ahhoz, hogy a jövőben egy esetleges hasonló járvány esetén ismét hely tudjunk állni.
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
