A Szenior Akadémia 2021-es tavaszi online szemeszterének első alkalmán az érdeklődők dr. Hosszúfalusi Nóra, a Belgyógyászati és Hematológiai Klinika professzorának előadását hallgathatták meg a cukorbetegségről. Ebben többek között ismertette az 1-es és 2-es típusú diabétesz tüneteit, kialakulásának okait és a kezelési lehetőségeket is.

A Szenior Akadémia negyedik szemeszterének első, „A cukorbeteg” című előadásában dr. Hosszúfalusi Nóra összefoglalta a cukorbetegséget érintő alapvető tudnivalókat, a jellegzetes tünetektől kezdve a rendelkezésre álló kezelési módokon át az esetleges megelőzésig. Figyelmet szentelt a köztudatban élő téves információk tisztázásának és a terület legújabb vívmányainak is. A Belgyógyászati és Hematológiai Klinika egyetemi tanára rámutatott a betegséggel élők sokféleségére is: „Egyetlen közös van bennük: emelkedett a vércukorszintjük és ez az emelkedés eléri a cukorbetegség diagnózisát.”
A diabétesz kialakulásának oka, hogy vagy nem termelődik elegendő inzulin – ami a vércukor normális szinten tartásáért felelős legfontosabb hormon –, vagy épp nem hat megfelelően; a 2-es típusú cukorbetegség esetén legtöbbször mindkét probléma fennáll. A hiányt okozhatja az inzulintermelő sejtek pusztulása is – ez áll az 1-es típusú cukorbetegség hátterében. Ezeket a betegeket inzulinnal kell kezelni. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél többé-kevésbé megvannak az inzulintermelő sejtek, azonban nem működnek megfelelően, nem termelnek elegendő hormont. E funkciózavarhoz az esetek döntő többségében hozzájárul az inzulinhatás csökkenése, az inzulinrezisztencia is. 2-es típusú cukorbetegségben igyekszünk mindkét kóroki tényezőt kezelni, azaz egyaránt javítani az inzulin termelését és hatását; a terápia során azonban szükségünk lehet inzulin adására is. A ritkábban előforduló, ismert okú cukorbetegségtípusok esetén az adott esettől függ a megfelelő terápia.

Dr. Hosszúfalusi Nóra a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerezte általános orvosi diplomáját, summa cum laude minősítéssel. 1985 óta dolgozik a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján, a jelenlegi a Belgyógyászati és Hematológiai Klinikán. Belgyógyász, hematológus és endokrinológus szakorvos, a klinika egyik igazgatóhelyettese, egyetemi tanár. 1992 óta vezeti az anyagcsere-betegekkel (elsősorban diabétesz) foglalkozó szakambulanciát. 1994-ben nyerte el „az orvostudomány kandidátusa” tudományos fokozatot, 2010-ben a Semmelweis Egyetem habilitált doktora címet. 1989-1990 között ösztöndíjasként a University of California, Irvine egyetemen végzett kutatómunkát, ahol az 1-es típusú diabetes mellitus kialakulását tanulmányozta a betegség állatmodelljein. Később egy nemzetközi együttműködés keretében az 1-es típusú diabetes mellitus genetikai hátterét vizsgálta.  Emellett, szintén a klinikán dolgozó dr. Pánczél Pál egyetemi tanár vezetésével a cukorbetegség klasszifikációjával és a felnőttkorban kezdődő, autoimmun eredetű diabetes jellemzésével foglalkozott. 2013 óta irányítja a klinika diabetológiai munkacsoportját. Jelenleg a glikémiás variabilitást befolyásoló tényezőket, illetve a cukorbetegségben észlelhető fokozott infekcióhajlam okait vizsgálják. Számos közlemény, egyetemi tankönyvfejezet és tudományos könyv szerzője. 2000 óta a Magyar Diabetes Társaság vezetőségi tagja. 2004 óta dolgozik a Diabetologia Hungarica szerkesztőbizottságában. Számos szakmai díjjal ismerték el munjáját, többek között a Semmelweis Egyetem „Kiváló dolgozó” díjával, a Batthyány-Strattmann László Díjjal és a Pro Diabetologia Díjjal.

A cukorbetegség kezelésének célja az akut életveszély elhárításán kívül a krónikus szövődmények elkerülése – mutatott rá. Ilyen a koszorúér-betegség, a szívinfarktus, a stroke különböző formái, illetve a perifériás verőerek betegségei. Kiemelte a kisérszövődményeket, melyek a szemet, vesét és az idegrendszert érintik. Hazánkban magas a cukorbetegség miatti végtagamputációk száma – hívta fel a figyelmet.

Létezik egy átmeneti tartomány az egészséges anyagcseréjű ember és a cukorbeteg között. Nem terhes állapotban a normálisnak tekintett éhgyomri vércukorszint felső értéke 6 mmol/l, míg a cukorbetegség tartományának alsó értéke 7 mmol/l. A kettő közti értékeket (6,1-6,9 mmol/l) emelkedett éhgyomri vércukorszintnek nevezzük. Cukorterhelés (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT) során is létezik átmeneti állapot a megfelelő anyagcsere (OGTT 120 perces érték vércukor <7,8 mmol/l) és a cukorbetegség tartománya (OGTT 120 perces érték ≥11,1 mmol/l) között, ezt nevezzük csökkent glükóztoleranciának (OGTT 120 perces érték: 7,8-11,0 mmol/l).  , Megfelelő életmódváltással mindkét esetben visszakerülhet a páciens az egészséges tartományba, sőt, a 2-es típusú diabétesz kezdetén, nagyjából az első négy évben szintén van még lehetőség a teljes „gyógyulásra”.

Dr. Hosszúfalusi Nóra ezt követően beszélt a cukorbetegség kezelésének, a kezelés követésének módszereiről. A vizeletből és a vérből nyert adatok mellett ma már létezik a szöveti cukormérés is. Az ezen alapuló mérőkészülékek egy bőr alá beszúrt kanül segítségével folyamatosan jelzik a páciensnek, hogy miként alakul a szöveti cukorszint, mely tükrözi a vércukorszint változását. Ezen új módszer használata Magyarországon is lehetséges, jelenleg 1-es típusú cukorbetegségben akár hagyományos inzulinadagolás (napi többször inzulinadás inzulinadagoló tollal, „pennel”), akár inzulinpumpa mellé. Sőt, létezik már olyan kezelési lehetőség is, amikor a szöveti cukormonitorozás, inzulinpumpával összekötve, egy algoritmus segítségével adagolja a szükséges inzulint a betegnek, egy félautomata zárt rendszerben. Reményeink szerint ez is elérhető lesz hamarosan hazánkban – mutatott rá.

A diabétesz klasszikus tünete a sok és nagy mennyiségű vizelés, a következményes szomjúság és sok ivás és/vagy a beteg súlycsökkenése. A gyengeség, az ismétlődő fertőzések (húgyúti vagy bőr), a szemlencse duzzanatából adódó homályos látás is utalhat cukorbetegségre – részletezte, hozzátéve: ha a tünetek észrevétlenek maradnak, akár súlyos, életveszélyesen magas vércukor is kialakulhat.

Dr. Hosszúfalusi Nóra előadásában bemutatta az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség közötti legfőbb különbségeket is. Előbbit régebben fiatalkori cukorbetegségnek hívták, ez azonban téves elnevezés, mivel nem csak fiatalkorban kezdődhet: hazánkban a legidősebb újonnan felfedezett 1-es típusú cukorbeteg 83 éves volt – hívta fel a figyelmet. Theresa May volt brit miniszterelnöknél 56 éves korában fedezték fel a betegséget és 2-es típusú diabéteszként kezdték kezelni. Annak ellenére, hogy jelentkeztek nála a klasszikus tünetek, a kora miatt fel sem merült, hogy 1-es típusú diabétesze is lehet. Évekkel később, amikor a kezelés nem hozta meg a várt eredményt, tipizálták a cukorbetegségét, ekkor derült ki, hogy 1-es típusú diabéteszben szenved. Ez az eset is hozzájárulhatott, hogy Nagy Britanniában széles körűen bevezették azon vizsgálatok elvégzését, amelyek tisztázzák, hogy milyen típusú cukorbetegség áll fenn.

A cukorbetegség okairól elmondta: az 1-es típus diabétesz autoimmun betegség, amikor a saját immunsejtek pusztítják el az inzulintermelő sejteket. Gyakran társul hozzá más szervek autoimmun betegsége, mint a pajzsmirigybetegségek, lisztérzékenység, pigmenthiány, mellékvese-elégtelenség. A 2-es típusú cukorbetegséget régen időskorinak is mondták, de ma már sajnos – elsősorban a kövérség elterjedése miatt – a serdülők közt is előfordul.

A túlsúly és a mozgásszegény életmód nagy kockázatot jelent a cukorbetegség, elsősorban a 2-es típusú diabétesz kialakulására. A vércukorszintet nagyon emelő „rossz” szénhidrátokat, mint a fehérkenyér, a finom őrlésű gabona, cukros üdítőitalok, krumpli, péksütemény, édesség ajánlott helyettesíteni étrendünkben „jó” szénhidrátokkal, például gyümölccsel, zöldséggel, hüvelyessel, teljes kiőrlésű gabonafélékkel, nagy rosttartalmú müzlikkel. Hasznos módszer az úgynevezett „okostányér”, melyen az egyes táplálékfajták javasolt arányait tüntették fel: a tányér egyik felét minden étkezés során elsősorban zöldség, kisebb részben gyümölcs foglalja el. A fizikai aktivitással kapcsolatban hozzátette: egy gyereknek mindennap legalább 60 percet kell mozogni, egy felnőttnek pedig hetente 150 percet, lehetőleg a héten három napra elosztva, mert a szervezet 2 napon át emlékszik arra, hogy a mozgással javítottuk az inzulinérzékenységet. A fentieken túl dr. Hosszúfalusi Nóra hetente kétszer – különösen időskorban – rezisztencia típusú súlyzós gyakorlatokat is javasol.

Az egyetem – alapításának 250 éves jubileumára emlékezve – 2019-ben indította el a lakosságnak, főként az idősebb korosztálynak és hozzátartozóinak szóló ingyenes szabadelőadás-sorozatát. A Szenior Akadémián az érdeklődők az egyetem vezető professzorainak tolmácsolásában nyerhetnek bepillantást az orvostudomány legújabb eredményeibe, és kaphatnak hasznos ismereteket a leggyakoribb betegségekről, azok megelőzésétől a felismerésen át a terápiáig.

A teljes előadás diasora ide kattintva letölthető (pdf).

A Szenior Akadémia előadásai visszanézhetők az egyetem Youtube csatornáján.

Borbély Zsuzsa
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.