Dr. Urbancsek János Az asszisztált reprodukció aktuális kérdései és negyed évszázada a Semmelweis Egyetemen című előadása kezdetén ismertette a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Baross utcai részlegén található Asszisztált Reprodukciós Osztály (ARO) fő profilját: ezek a szervezeten kívüli megtermékenyítés, általános meddőségi diagnosztikus és terápiás módszerek alkalmazása, valamint a humán asszisztált reprodukció témakörének tudományos kutatása és oktatása. Elmondta, meddőségről akkor beszélünk, ha rendszeres fogamzásgátlástól mentes házasélet ellenére egy-két év alatt nem jön létre terhesség. Egy egészséges pár esetében egyetlen ciklus alatt a teherbe esés esélye 25 százalék, egy éves intervallumot nézve ez az arány már 85 százalék, két év esetén pedig 95 százalékra emelkedik – ismertette az adatokat. A meddőség okai között példaként említette a miómák jelenétét, mely a méh üregében megakadályozhatja az embrió beágyazódását, vagy elzárja a petevezetékek nyílását.
Dr. Urbancsek János mérföldkőként említette az 1978-as évet, amikor megszületett az első lombikbébi. Az azóta eltelt 40 évben a világon több mint hétmillió szervezeten kívüli megtermékenyítés útján fogant gyermek született, Európában több mint 1000 központ kínál ilyen kezelést meddő pároknak, megközelítőleg 600-700 ezer in vitro, szervezeten kívüli megtermékenyítést végeznek évente – ismertette, hozzátéve, hogy az elmúlt több mint 40 évben ez a kezelés már rutineljárássá vált világszerte.
Előadásában részletesen bemutatta a szervezeten kívüli megtermékenyítés főbb lépéseit, mely a petefészek stimulációjával kezdődik, amihez speciális tüszőérést serkentő hormonokat használnak. Az eljárás célja a fogamzás esélyének javítása több petesejt érésének elősegítése révén – magyarázta. Ezt követi a petesejt kinyerése, itt különböző szempontok alapján választják ki a legjobb minőségű petesejtet, amelyik leginkább sikeres megtermékenyítéshez vezethet, majd a pár férfitagjának ondómintájából vagy hereszövetéből nyert hímivarsejtek segítségével történik a petesejtek megtermékenyítése. Ha nincs elegendő mennyiségű hímivarsejt, akkor úgynevezett intracitoplazmatikus spermium injekció segítségével egyetlen hímivarsejtet fecskendeznek be a petesejt citoplazmájának közepébe – részletezte az eljárást. Hozzátette: leggyakrabban a megtermékenyülést követő ötödik napon történik az embrió beültetése.
Dr. Urbancsek János rámutatott, az utóbbi évtizedekben a petefészek-stimuláció célja megváltozott: nem maximális számú petesejt nyerése a cél, hanem a beültetésre kerülő embriók számának minimalizálása, a legígéretesebb, egy-két embrió kiválasztása útján. Kevesebb, akár egyetlen embrió beültetésével lehetővé vált az ikerterhességek számának és ezáltal a perinatális mortalitás és morbiditás jelentős csökkentése – magyarázta.
Kitért rá, hogy ma már a megtermékenyítések döntő része mikroinjekciós megtermékenyítéssel (egyetlen petesejtbe ültetnek egyetlen spermiumot) történik. Ennek egyik oka, hogy a gyermekvállalás egyre inkább kitolódik 40 év fölé, amikor a petefészek stimulációra már gyengébb reakciót kapnak és ennek megfelelően kevesebb petesejtet tudnak kinyerni.
Előadásában bemutatta a preimplantációs genetikai diagnosztikát, mely segítségével lehetővé válik, hogy azoknál a szülőknél, akiknél a gyermekvállalás során magas a genetikai kockázat, megelőzhető legyen a beteg utód születése. Az ilyen párok esetében is végeznek szervezeten kívüli megtermékenyítést azért, hogy megállapíthassák az embrió hordozza-e a kérdéses betegsége. Ezt a módszert Magyarországon elsőként a Semmelweis Egyetemen alkalmazták dr. Papp Zoltán vezető genetikus, szülész-nőgyógyász irányításával, az első így fogant gyermek 1995-ben született – idézte fel.
Dr. Urbancsek János 1982-ben diplomázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán suma cum laude eredménnyel. 1985 és 1995 között egyetemi tanársegéd volt az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, Szülészet-nőgyógyászatból 1986-ban szakvizsgázott, majd DAAD ösztöndíjjal öt évet töltött a heidelbergi Ruprecht-Karls Egyetem Női Klinika Nőgyógyászati Endokrinológiai Osztályán. számos hazai és nemzetközi kutatási ösztöndíj nyertese: DAAD, Humboldt, Széchenyi és Széchenyi Professzori ösztöndíj. Az oktatásban is jelentős szerepet vállal: részt vesz az orvostanhallgatók magyar, angol és német nyelvű oktatásában, tudományos diákköri és diplomamunka témavezetésében, valamint PhD-hallgatók témavezetésében is. Asszisztált Reprodukció és Nőgyógyászati Endokrtinológia valamint Klinikai Embriológia címmel kötelezően illetve szabadon választható tárgyakat vezet. Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezetben töltött be illetve tölt be jelenleg is vezető tisztséget (Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság (MART). European Society of Human Reproduction and Embriology ESHRE), Internatinal Federation of Fertility Societies (IFFS). Fő kutatási területe az asszisztált reprodukció, in vitro fertilizáció, nőgyógyászati endokrinológia. 1989-ben a Heidelbergi Egyetem doktori címét, 1991-ben PhD fokozatot, majd 2006-ban az MTA doktora címét szerezte meg. Számos közleménye, könyvfejezete jelent meg hazai és nemzetközi folyóiratokban illetve könyvekben. Két magyar nyelvű szakkönyvet írt illetve szerkesztett.
Szólt még az embriófagyasztás módszeréről, amit abból a célból végeznek, hogyha a páciens az adott ciklusban nem esik teherbe, akkor a következő ciklusban nem szükséges ismét a teljes stimulációs folyamaton átesnie, hanem a már fagyasztott embriókat ültetik be a méhbe. Az általa vezetett Asszisztált Reprodukciós Osztály elmúlt 25 évének fontosabb eredményeit, számadatait ismertetve elmondta, ez idő alatt mintegy 6700 esetben végeztek szervezeten kívüli megtermékenyítés céljából petefészek stimulációt, ebből több mint 6000 esetben a petesejt kinyerése is megtörtént, melyet közel 5700 esetben embrióbeültetés is követett és közel 2400 terhesség fogant. A szülési arány 28,8 százalék körüli, ami azt jelenti, hogy a 25 év átlagában majdnem minden harmadik, szervezeten kívüli megtermékenyítés kezelés gyermek születésével végződött. Míg 40 év alatti életkorban a terhességi arány 42 százalék volt, ez 40 éves vagy e feletti életkor esetén 17 százalékra csökkent – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ezen kezelések kimenetelében a betegek életkora nagyon fontos tényező. Nagy problémát jelent, hogy napjainkban a kezelt nők csaknem fele 40 éves vagy e feletti csoportba tartozik, akiknél az eredményesség kevesebb mint 20 százalék, az igazi eredményesség fiatalabb korban érhető el – mutatott rá.
Bemutatta a „háromszülős” eljárást, vagy mitokondrium adományozást, amit akkor alkalmaznak, ha az anya DNS-ében mitokondriális hiba van, ilyenkor egy másik, egészséges mitokondriummal rendelkező nő petesejtjét is felhasználják, a születendő gyermek így három ember genetikai állományát fogja hordozni – magyarázta. Előadásában kitért még a petefészek-szövet transzplantációra, amit rosszindulatú daganatos betegség esetén alkalmaznak, melynek során a sugár- vagy kemoterápia előtt a petefészek szövetét eltávolítják és azt fagyasztva tárolják addig, amíg a beteg meggyógyul, ezt követően pedig visszaültetik a nőbeteg szervezetébe. A jövő lehetőségei között említette a mesterséges intelligencia bevonását a beültetésre legalkalmasabb embrió kiválasztására.
Az egyetem – alapításának 250 éves jubileumára emlékezve – 2019-ben indította el a lakosságnak, főként az idősebb korosztálynak és hozzátartozóinak szóló ingyenes szabadelőadás-sorozatát. A Szenior Akadémián az érdeklődők az egyetem vezető professzorainak tolmácsolásában nyerhetnek bepillantást az orvostudomány legújabb eredményeibe, és kaphatnak hasznos ismereteket a leggyakoribb betegségekről, azok megelőzésétől a felismerésen át a terápiáig.
A teljes előadás diasora ide kattintva letölthető (pdf).
A Szenior Akadémia előadásai visszanézhetők az egyetem Youtube csatornáján
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
