Emléktábla-avatással és tudományos szimpóziummal emlékezett meg a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Érsebészeti Tanszéke dr. Soltész Lajosról, a klinika egykori vezetőjéről, a hazai érsebészet megteremtőjéről. A programsorozat keretében dr. Gloviczki Péter, az amerikai Mayo Klinika érsebész professzora, dr. Soltész Lajos egykori tanítványa a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkártól.
A dr. Soltész Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából készített emléktáblát a professzor két egykori tanítványa, dr. Acsády György és dr. Dzsinich Csaba leplezték le a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika érosztályának folyosóján. Dr. Sótonyi Péter, az Érsebészeti Tanszék vezetője hangsúlyozta: Fekete Géza szobrászművész alkotásával a fiatalabb generációk számára is maradandó emléket kívántak állítani a professzornak, aki elindította az érsebészetet az intézetben.
Dr. Acsády György, az Érsebészeti Tanszék professor emeritusa megemlékezésében kiemelte: dr. Soltész Lajos a magyar érsebészet létrehozója, szegény sorból felemelkedve szerzett orvosi diplomát. Töretlen szorgalom és munkabírás jellemezte, mely mély emberséggel, bölcsességgel és elkötelezettséggel társult. Mindent megtett a betegeiért, jó tanár és a legjobb főnök volt. Idejében felismerte, hogy egy világszerte feltörekvő és egyre jobb eredményeket elérő szakma, az érsebészet hiányzik a magyar gyógyítás palettájáról – mutatott rá.
Dr. Dzsinich Csaba, aki csaknem negyven évet dolgozott a Városmajor érsebészetén és ma az MH Egészségügyi Központ munkatársa, úgy fogalmazott: dr. Soltész Lajos igazi pater familias volt, empátiával kezelte a fiatalokat, nem éreztette, hogy ő a főnök, atya és barát volt. Olyan légkört teremtett, melyben mindenki otthon érezhette magát. A szakmai féltékenység ismeretlen volt számára, és rendelkezett a jó vezető azon tulajdonságával, hogy felismerte, ki miben a legjobb.
A programsorozat emlékszimpóziummal folytatódott tanítványok, régi munkatársak, az érsebészeti szakmai képviselői részvételével. Dr. Soltész Lajos teljes szemléletváltást hozott, a sebészetből kiemelve az érsebészetet, egy teljesen új szakma megteremtésekor volt jelen – mondta köszöntőjében dr. Sótonyi Péter tanszékvezető, a rendezvény házigazdája, hozzátéve, hogy a mostani generáció az egykori tanítványoktól, a Soltészi elvek mentén tanulta a szakmát.
Dr. Merkely Béla, a klinika igazgatója, a Klinikai Központ elnöke köszöntőjében a városmajori klinika több mint száz éves története ikonikus alakjának nevezte dr. Soltész Lajost, aki dr. Littmann Imrével és dr. Kudász Józseffel együtt alkotják a halhatatlan hármast. Sajnálatos módon a közelmúltban közéjük emelkedett dr. Szabó Zoltán, a modern szívsebészet és a szívtranszplantáció hazai megteremtője is – tette hozzá.
Dr. Merkely Béla emlékezett arra, hogy Soltész professzor 1975-ben hozta létre a városmajori Érsebészeti Intézetet. Mindig is országos szintű érsebészetet szeretett volna, volt víziója, hogy a kardiovaszkuláris medicinának ez a része miként fejlődjön. A hazai országos szintű érsebészet megteremtője tanító professzor volt, aki nagy örömmel oktatott. Pater familias típusú hozzáállásával – mely egy klinikaigazgatónál elengedhetetlen – egy igazi közösséget, egy „családot” vezetett, nemcsak egy klinikát.
Dr. Bánhidy Ferenc általános rektorhelyettes dr. Szél Ágoston rektor nevében köszöntötte a résztvevőket. Egy ember nagyságát az adja, ha emlékezete megmarad azokban, akik tanultak tőle, és ezt a tudást tovább tudják adni a jövő generációjának.
„Soltész Lajos iskolateremtő munkája – Út a Városmajortól a Mayo Klinikáig” címmel tartotta meg előadását dr. Gloviczki Péter, egykori tanítvány. Mint kiemelte: nemcsak azért volt nagy ember Soltész professzor, mert úttörő érsebész volt, nemzetközi szakmai tekintély, az országos érsebészet vezetője, a Magyar Angiológiai Társaság egyik megalapítója, hanem mert ritka emberség sugárzott belőle, szerette betegeit és a szakmáját. Volt előrelátása, célkitűzései, kiváló mentor volt, őszinte és önzetlen – tette hozzá. Dr. Gloviczki Péter életútja végigtekintése során szólt egyebek mellett az egyetemi tudományos diákköri évekről dr. Jellinek Harry intézetében, dr. Kádár Anna mentorálása mellett. Mint mondta, ők szerettették meg vele az érpatológiát, mely nagy szerepet játszott abban, hogy 1972-ben a Városmajorba került. Itt, mint visszaemlékezett, minden adott volt, hogy egy kiváló érsebészeti iskola alakuljon ki: ragyogó tanárok, tehetséges tanársegédek, kutatás, kísérleti műtő és egy több mint 200 éves intézeti háttér, melyet a Semmelweis Egyetem biztosított. Soltész professzornak köszönhetően jutott egy párizsi ösztöndíjhoz, ahol az egyik francia oktatója keltette fel érdeklődését a Mayo Klinika iránt, melyet a világ legjobb kórházának nevezett. 1981-ben érkezett meg ide, hét évvel később pedig a klinika érsebész szakorvosa lett, mellyel az álma valóra vált. Előadásában bemutatta az amerikai intézményt is, mely a közelmúltban nyerte el az Egyesült Államok legjobb kórháza címet. Kitért a magyar kapcsolatokra és az érsebészeti szakma fejlődésére is, mely – mint mondta – az utóbbi években különösen felgyorsult az endovaszkuláris technológia bevezetése miatt. Kalandos és élményekkel teli út vezetett a Mayo Klinikáig, hálával gondolok mindarra, amit Soltész Lajostól, a Városmajor utcától és a Semmelweis Egyetemtől kaptam – fogalmazott.
Dr. Gloviczki Péter az emlékülés keretében a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkártól. Az elismerés átnyújtása előtt dr. Sótonyi Péter méltatta a díjazottat. Laudációjában kiemelte: dr. Gloviczki Péter a legnagyobb karriert befutott magyar származású érsebész, aki a Mayo Klinika Érsebészeti Osztályának vezető professzoraként a nemzetközi érsebészet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé vált. Jelenleg a legrangosabb vezető érsebészeti folyóirat, a Journal of Vascular Surgery főszerkesztője.
A visszaemlékezések keretében dr. Nemes Attila, az Érsebészeti Tanszék professor emeritusa „Soltész Lajos, a magyar érsebészet úttörője” címmel tartott előadást, melyben úgy fogalmazott, Soltész professzor a megszállottja volt az érsebészetnek, csendes, szelíd módon érte el, hogy tekintélye legyen. Ő volt az „érpápa” – jelentette ki.
A szimpózium tudományos részének központjában a népbetegségnek számító kritikus végtagi iszkémia korszerű kezelése állt. A Dániából érkezett dr. Bo Bech a kritikus végtagi iszkémia ellátásában bekövetkezett paradigmaváltásról beszélt, dr. Dózsa Csaba a hatékony új technológiák térnyerését mutatta be a finanszírozás tükrében, dr. Kolossváry Endre az alsó végtagi perifériás érbetegség miatt végzett amputációk epidemiológiai elemzését ismertette, dr. Járai Zoltán a perifériás érbetegség gyógyszeres kezelését, dr. Nemes Balázs az aorto-iliacalis artériás elváltozások, míg dr. Ruzsa Zoltán femoro-popliteo-cruralis elváltozások endovaszkuláris kezeléséről szólt, dr. Szeberin Zoltán érsebészeti profilvezető a kritikus végtagi iszkémia sebészi kezeléséről, dr. Farkas Péter pedig a rehabilitáció fontosságáról a kritikus végtagi iszkémiát követően.
Az egész napos program élő esetbemutatással zárult a klinikán, melyet dr. Nemes Balázs docens és dr. Ruzsa Zoltán adjunktus végeztek, dr. Sótonyi Péter moderálása mellett.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
