Semmelweis Ignác Fülöp munkássága a mértékadó orvosi egyetemeken mai napig világszerte tananyag – hangsúlyozta ünnepi beszédében dr. Vásárhelyi Barna, a Laboratóriumi Medicina Intézet igazgatója. A Semmelweis Nap alkalmából az egyetemen rendezett ünnepségsorozat az idei évben is Semmelweis Ignác szülőházánál, a mai Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár belső kertjében kezdődött.
Dr. Vásárhelyi Barna szólt arról is, hogy Semmelweis magától értetődőnek tűnő felismeréséhez több olyan tulajdonságra is szükség volt, melyek közül egy-egy már önmagában is elég ahhoz, hogy valaki kiemelkedjen a kortársai közül. Ezek az alapos szaktudás, a kiváló megfigyelőképesség, az összefüggések felismerése, objektív értékelése, a lelkiismeretesség, a kíméletlenség a saját maga által elkövetett hibákkal szemben is, a bátorság, valamint a megalkuvások és kompromisszumok elutasítása – sorolta.
Az igazgató kitért a korra is, amikor Semmelweis született, mely – mint fogalmazott – egyáltalán nem volt békés és nyugodt. Ahhoz képest Magyarországon jelenleg paradicsomiak az állapotok, olyan perspektíváink és lehetőségeink vannak, melyekről Semmelweis korában senki még csak nem is álmodott. „Nekünk, utódoknak erkölcsi kötelességünk ezekkel a lehetőségekkel élni és az ország javára fordítani” – emelte ki.
Az ünnepségen a Semmelweis Egyetem vezetése, dolgozói és hallgatói nevében dr. Sótonyi Péter rector emeritus és dr. Vásárhelyi Barna igazgató, míg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár nevében Varga Benedek főigazgató helyezett el koszorút.
A Semmelweis napi megemlékezések következő helyszínén, a Belső Klinikai Tömb udvarán, a Semmelweis-szobornál dr. Kovács József, a Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese mondott beszédet. Áttekintette Semmelweis felismerését és a kézfertőtlenítés érdekében vívott küzdelmeit, emlékeztetve arra is, milyen máig érvényes tanulságok vonhatók le Semmelweis élete, életműve kapcsán. Mint emlékeztetett, Joseph Lister 1865-ben felismert antisepsis-asepsis tanát követően, 1891-ben terelődött a figyelem ismét Semmelweisre, aki Listernél 20 évvel korábban próbálta elfogadtatni a szülészeti asepsis és antisepsis tanát. Mint láttuk, ő életében semmiféle hivatalos elismerést nem kapott, az Akadémia nem választotta őt tagjai közé, hanem elmebetegnek nyilvánítva egy bécsi tébolydában halt rettenetes halált – fogalmazott dr. Kovács József. Kitért arra is, hogy Sherwin Nuland, Semmelweis egyik amerikai életrajzírója 1985-ben elment a bécsi Allgemeine Krankenhausba, hogy végigjárja a folyosókat, ahol hajdanán Semmelweis dolgozott. Meg volt győződve róla, hogy a kórházban mindenki tudja, ki volt Semmelweis, ám nem ezt tapasztalta. Az igazgató szerint a maihoz hasonló ünnepi megemlékezések talán segítenek abban, hogy tanulhassunk a történelemből, s figyelmeztetnek arra is, hogy az elveikért kiálló, de sokszor kényelmetlen és nehéz emberek nélkül nem menne előre a világ.
Semmelweis szobránál az egyetem vezetése és dolgozói nevében koszorút helyezett el dr. Szász Károly kancellár, dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes és dr. Kovács József. Józsefváros Önkormányzatának nevében Sántha Péterné alpolgármester, a Magyar Orvosi Kamara nevében dr. Gerle János alelnök, a Semmelweis Egyetem Baráti Köre nevében dr. Monos Emil elnöke, dr. Rosivall László ügyvezető titkár és dr. Schmidt Péter vezetőségi tag, a Semmelweis Egyetem hallgatói nevében Budai Marcell, az Ideiglenes Küldöttgyűlés elnöke, az Instruktor Öntevékeny Csoport Egyesület nevében pedig Palotay Lilla elnök és Kárpáti Fanni alelnök tisztelegtek koszorúval Semmelweis emléke előtt.
Dobozi Pálma
Fotók: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
