Tulipán Valéria hatodik éve az Ortopédiai Klinika vezető főnővére, a 153 dolgozó hatvan százaléka tartozik hozzá. A klinika „kis szigetként” az egyetem többi részétől távol, a 11. kerületben működik – ennek minden előnyével és hátrányával. Hamarosan költöznek a Korányi projekt keretében elkészült Központi Betegellátó Épületbe, ami új kihívások elé állítja a klinikavezető főnővért is.
„Közvetítő közeg vagyunk, mindenhol középen állunk” – közölte Tulipán Valéria, hozzátéve: ez igaz a klinikán, ahol a szakdolgozók és orvosok között van ilyen szerepük, de középen állnak a klinika és az egyetem között is. A klinikavezető főnővér minden reggelt úgy kezd, hogy végigjárja az osztályokat. Feladatai alapvetően adminisztratív jellegűek, de az is igaz rá, amit a klinika egyik sebésze fogalmazott meg: „a főnővérnek úgy kell viselkednie, mint egy jó anyának”, vagyis meghallgat mindenkit és amiben tudja, támogatja, segíti a kollégáit. Nincs fogadóórája, bárki bármikor bemehet hozzá vagy felhívhatja. „Azért választottam ezt a szakmát, mert mindig is szerettem emberekkel foglalkozni” – hangsúlyozta.
A klinikavezető főnővér 2010-óta van ezen a poszton és azóta – ahogy fogalmazott – „fejlődött a kreativitása”. „Napi szinten rengeteg különböző problémát kell megoldani, talán mostanra mondhatom el azt, hogy teljesen megtanultam kezelni ezeket helyzeteket” – vélekedett.
Tulipán Valéria a munkaköréből adódóan elvileg már nem dolgozik betegágy mellett, de ez mégis időről-időre előfordul. „Amikor megszorulunk és nincs beosztható ápoló, akkor be kell állni” – mondta, így megteszi ezt is, ha szükség van rá. A klinikán alapvetően – a sziget jellegből adódóan is – összetartó a csapat, van olyan ápoló, aki negyven éve dolgozik itt. „A jó szó, a lelkesítés és a dicséret nagyon kell, de nem biztos, hogy elég” – vélekedett annak kapcsán, hogy egyre nehezebb megtartani a jó szakdolgozókat. Az elmúlt években ő is tapasztalta, hogy egyre kevesebb az olyan régi szakdolgozó, aki át tudja adni a tudását a fiataloknak.
Úgy látja, az elvándorlást leginkább a fizetések rendezésével lehetne megállítani, hogy egy szakdolgozónak ne kelljen egyszerre két-három állást vállalnia ahhoz, hogy meg tudjon élni. „Mi itt annyit tudunk tenni, hogy maximálisan alkalmazkodunk hozzájuk a beosztás elkészítésénél, ami nagy segítség számukra” – mondta. A klinikavezető főnővér fontosnak tartja az önkéntesek szerepét is, akik könnyebbé teszik a szakdolgozók munkáját. Segítenek ételosztásnál, ágyazásban, kicsit leveszik a terhet a vállukról – sorolta.
Tulipán Valéria kiemelte: ami tőlük telik, azt megteszik a klinikán azért, hogy a szakdolgozók érezzék a megbecsülést. Ünnepséget tartanak a dolgozói jubileumok alkalmával, amikor a dr. Szendrői Miklós professzor, a klinika igazgatója személyesen köszöni meg a hosszú évek munkáját. „Aki most itt dolgozik, az még mindig azért csinálja, mert szereti a hivatását. Máshogy ezt nem lehet csinálni” – szögezte le.
A következő időszak nagy kihívása, hogy a klinika beköltözik a Korányi projekt keretében épült Központi Betegellátó Épületbe, ami szavai szerint óriási változás lesz. Felidézte: a költözés hírének annak idején vegyes volt a fogadtatása, de azóta a többség már megbarátkozott a gondolattal. „Be kell illeszkedni egy nagy rendszerbe, ahol nem egyedül leszünk. Ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból” – foglalta össze a kezdeti ellenérzéseket. Azóta az igazgató szervezett a klinika dolgozóinak egy bejárást az új épületbe, később pedig több csoportban – például a részlegvezető főnővérekkel – szakmai jellegű bejárásokat is tartottak, egyeztetve, hogy mi hova kerül, hogyan működik majd az új helyen. „Jellemző a klinikára a csapatmunka minden szinten” – szögezte le Tulipán Valéria, aki szerint fontos szempont az is, hogy nagyon modern környezetben folytathatja az ellátást a klinika az új helyen.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Tuba Zoltán
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
