Kis Irén kilenc hónapja a Transzplantációs és Sebészeti Klinika intézetvezető főnővére. Érkezésekor egyből a mélyvízbe dobták, mert zajlott a klinika ISO minősítése. Ennek köszönhetően viszont hamar megismerkedett az intézet működésének minden apró részletével és ott dolgozókkal is.
A klinikavezető főnővér korábban is vezetőként dolgozott: szociális, egészségügyi és oktatásszervezési tapasztalata is van. A munka mellett – ami gyakran nem igazodik a hagyományos munkaidő kereteihez – mesterképzésre jelentkezett. „A gyerekek már megszokták, hogy tanulok vagy dolgozom otthonról, miután ők már lefeküdtek. Néha ez így könnyebb is, mert este, kiszakadva a napi rutinból, jobban át tudok gondolni dolgokat” – fogalmazott.
Az ISO megfelelési folyamatnak köszönhetően jó együttműködést alakított ki a klinika részlegeivel. „Ebben a helyzetben meg kellett tanulnunk együtt dolgozni és ez nagyon jól sikerült, befogadtak” – vélekedett. Fontosnak tartja, hogy a klinikán biztosított a tanulási lehetőség a szakdolgozók számára, ami segít abban is, hogy az intézetben maradjanak. „Ehhez viszont egy jó közösség kell, ami érti és tolerálja a tanulást, hiszen alkalmazkodni kell egymáshoz. Ez itt megvan, összetartó a csapat, jó a munkahelyi légkör” – tette hozzá.
Az intézetvezető főnővér úgy látja, a Transzplantációs és Sebészeti Klinika nagy forgalmú intézet, sok megoldandó üggyel. Dr. Máthé Zoltán igazgató munkáját támogatva a főnővér tevékenysége elsősorban szervező, menedzselő típusú feladatkör. Kilenc részleg szakdolgozói tartoznak hozzá, de véleménye szerint, ha minden részleg élén olyan ember áll, aki jól össze tudja fogni a csapatát, akkor neki könnyebb dolga van. Alapelv nála, hogy a csoportvezetőket nem lehet megkerülni. „Nem én mondom meg, hogy kinek mit kell csinálnia, hanem a csoportvezetők, mert a saját szakmai területükön, ők azok, aki tudják, hogyan oldják meg az adott feladatot” – hangsúlyozta. Főnővéri értekezleten beszélik meg az aktuális problémákat, és megoldandó feladatokat.
Számára a munkája során az egyetlen „fájó” pont az, hogy egyre kevésbé van lehetősége közvetlen betegágy melletti feladatokra. „Az intézetvezető főnővéri pozícióban egyszerűen nincs lehetőség közvetlenül magával a beteggel foglalkozni. Erre közvetett mód van: mindent azért teszünk, minden döntést, intézkedést azért hozunk, hogy a betegek ellátása biztonságosabb, korrektebb legyen és mindent megkapjanak, amire szükségük van” – fogalmazott.
A tervekről szólva elmondta, folyamatosan vannak teendők, a legközelebbi határidő a március, vagyis addig kell megoldaniuk az ISO engedélyeztetési folyamat során felmerült problémákat. Ennek a folyamatnak a része, hogy – két másik klinikával együtt – kísérleti jelleggel bevezetésre kerül a külön „gyógyszerlap”, amin pontosan nyomon követhető a beteg gyógyszerezése. Ezzel függ össze az is, hogy a beteg által behozott gyógyszerek használata is szabályozásra kerül.
További újdonság a betegkövetési dokumentáció bevezetése, valamint az orvosi mellett, az ápolási zárójelentés készítése. Utóbbi tartalmazza egyebek mellett, hogy a beteg milyen tájékoztatásban részesült, milyen állapotban van, hozzátartozó fel van-e készítve az otthoni teendőkre. Az ápolási zárójelentésnek köszönhetően pedig a háziorvos pontosabb képet kaphat a betegről.
Kiemelte: ezek olyan változtatások, melyekkel a betegellátást javítják, és a betegbiztonságot erősítik. „A beteg biztos lehet benne, hogy az ellátó rendszerben minden érintett tudja, hogy vele mi történt. Ez erősíti a bizalmat és nem fog szorongani amiatt, hogy az információk átadása esetleg nem történik meg” – közölte az intézetvezető főnővér.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
