Az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulójára emlékeztek a Semmelweis Egyetem munkatársai. Az idei központi ünnepségnek – melyet dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes nyitott meg – a Gyógyszerésztudományi Kar (GYTK) adott otthont.
Dr. Zelkó Romána dékán köszöntőjében kiemelte: nagy öröm és megtiszteltetés, hogy idén a GYTK a helyszíne a megemlékezésnek. Így együtt gondolhatunk azokra a napokra, amikor az ország és a Semmelweis Egyetem polgárai tanúbizonyságot tettek a szabadságba és az emberi méltóságba vetett hitükről, és néhány óra alatt a tömeget közösséggé formálták – fogalmazott.
Dr. Noszál Béla, Gyógyszertudományok Doktori Iskola vezetője ünnepi beszédében hangsúlyozta: Magyarország 20. századi történetének legnagyobb hatású, világtörténelmet formáló eseménye volt az 1956-os forradalom és az azt követő rövid, hősies szabadságharc. Mint emlékeztetett, az Üllői út és a körút találkozása, tehát az a környék, ahol az ünnepi megemlékezésnek helyt adó Hőgyes tanterem is található, egyik emblematikus helyszíne volt az eseményeknek.
Dr. Noszál Béla tágabb történelmi megvilágításba helyezte az eseményeket, majd kitért 1956 egyetemi vonatkozásaira is. Október 23-án az Üllői út 26. udvarán hallgatók és oktatók gyülekeztek, hogy csatlakozzanak az előző nap meghirdetett diáktüntetéshez. Ugyanaznap este hatkor kezdődött a Gólyavárban a Petőfi Kör által meghirdetett, a Fiatal orvos és a társadalom című vita, mely a közeli rádiónál elkezdődött fegyveres harcok miatt megszakadt. Aznap délután e harcokban esett el Puskás Sándor ötödéves orvostanhallgató, aki valószínűleg a forradalom első budapesti áldozata volt. A november 3-án megjelent forradalmi Orvosegyetem című lap már három egyetemi áldozatról számolt be: Kovács Ferenc tanársegéd, Puskás Sándor ötödéves, Nagy György negyedéves orvostanhallgató vesztette életét.
November 4-én a hajnali támadásban tüzérségi találat érte a II. Sz. Belgyógyászati Klinika tízágyas kórtermét, ahol minden beteg meghalt – ez volt az egyetem legsúlyosabb vesztesége, bár a Corvin köz, Kilián laktanya és a Tűzoltó utca közelsége az egyetemi klinikákat is célponttá tette, súlyosan megsérül az egyetem főépülete is – emelte ki dr. Noszál Béla. Az események során az egyetem legfontosabb feladata a sebesültek ellátása volt – tette hozzá. Kitért arra, hogy 1957 nyarán megkezdődtek a letartóztatások, és az egyetemről való eltávolítások. 1957. június 28-án, koholt vád alapján kivégezték Tóth Ilonát, az egyetem hatodéves orvostanhallgatóját, akinek szobra ma a Nagyvárad téri Elméleti Tömb bejáratánál látható. Dr. Noszál Béla beszéde teljes terjedelemben az alábbi linkre kattintva olvasható.
A beszédet követően az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emléke előtt szimbolikus gyertyagyújtással tisztelegtek a résztvevők, a gyertyát dr. Hermann Péter rektorhelyettes gyújtotta meg. A kancellária nevében dr. Szász Károly kancellár helyezett el virágot az áldozatok emlékére gyújtott gyertya előtt.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
