Dr. Süveges Ildikó professor emerita a SE Belső Klinikai Tömb udvarán tartott ünnepségen emlékeztetett arra: 1956. november 11-én – miután a szabadságharcosok hivatalosan letették a fegyvert – a harcok nagyjából megszűntek ugyan, de még ezután is lőtték az egészségügyi intézményeket. Ezért azt kérte mindenkitől, hogy emlékezzen meg egy pillanatra azokról, akik ilyen helyzetben is a betegeket gyógyították.
A nyugalmazott egyetemi tanár arról is beszélt, hogy talán az ő korosztálya az utolsó, amelynek még személyes élményei vannak ’56-ról úgy, hogy már nem voltak gyerekek. Mint mondta, ő éppen érettségire készült Debrecenben, ahol – bár ezt szerinte kevesen tudják – az első sortűz eldördült október 23-án délután. Ennek két halálos áldozata is volt.
Dr. Süveges Ildikó felidézte: az öccse is kint volt a pártszékház előtti tüntetésen, ahonnan az édesapjuk hozta haza, majd azzal feddte meg a fiút, hogy tanulja meg, idegen fegyverek árnyékában nem terem szabadság.
Az 1956-os hősök emlékkövénél a Semmelweis Egyetem vezetősége és munkatársai nevében dr. Szél Ágoston rektorhelyettes és dr. Süveges Ildikó, a VIII. kerületi Polgármesteri Hivatal nevében Sántha Péterné alpolgármester, az ’56-os Magyarok Világszövetsége nevében dr. Vincze János és dr. Tiszay Gabriella elnökségi tag, a Magyar Orvosi Kamara nevében dr. Gerle János alelnök, a Semmelweis Egyetem Szakszervezete nevében Tósoki Anikó és Bárkovits Sarolta, a Semmelweis Egyetem hallgatói nevében Al-Katib Kamil és dr. Békási Sándor alelnökök, az Instruktor Öntevékeny Csoport nevében pedig Fügedi Gergely elnök és Szarvas Gábor alelnök helyezett el koszorút.
Gergely László Hunor, a SE ÁOK Hallgatói Önkormányzatának leköszönő elnöke a Nagyvárad téri Elméleti Tömb bejárata előtt, Tóth Ilona mártír medika szobránál hangsúlyozta: ötvenöt évvel ezelőtt a hősök olyat tettek, ami újra és újra el kell mesélni, mert sosem merülhet feledésbe. Mint fogalmazott: hittek egy jobb jövőben, egy igazabb országban. Hittek abban, hogy ez az ország többet, jobbat érdemel, és nem voltak restek cselekedni, akár saját életük árán is – emlékeztetett.
Kiemelte: október 23-a több kell, hogy legyen egy főhajtásnál, mert ez a nap nemzeti ünnep, amelyen emelt fővel, büszkén nézhetünk a világ szemébe mi magyarok. 1956 nem egy, a múlt ködébe vesző hősi eposz, hanem a velünk élő történelem – szögezte le.
Gergely László Hunor kitért arra: 1956 azt üzeni nekünk, hogyan a változásokért és a hazánkért tenni kell, mert felelősek vagyunk érte.
A hallgatók figyelmét arra hívta fel, hogy nekik különösen fontosnak kell lennie október 23-nak, hiszen 1956-ban akkori hallgatótársaik harcoltak a szabadságért.
A mártír medika szobránál az egyetem polgárai nevében dr. Szél Ágoston rektorhelyettes és Gergely László Hunor helyezett el koszorút az emlékművön. Az ’56-os Magyarok Világszövetsége nevében dr. Vincze János professzor úr és Tiszay Gabriella, a Semmelweis Érdekvédelmi Szövetség nevében Tósoki Anikó és Bárkovits Sarolta bizottsági tagok, a Hallgatói Önkormányzat nevében Szécsényi- Nagy Balázs elnök és Al-Katib Kamil alelnök, az Instruktor Öntevékeny Csoport nevében Fügedi Gergely elnök és Szarvas Gábor alelnök koszorúzott.
Október 20-án tartották a SE TSK ünnepségét. Elsőként „56 lángja” címmel a TF műhely és hallgatók ünnepi műsorát nézhették végig a megemlékezők. Három helyen is tartottak koszorúzást: Hegedűs István szobránál, a Hősi Halottak táblájánál és a TF Kollégium Győri úti falánál.
T-Sz.Sz.
