A futás nemcsak egészséges, de evolúciós szempontból is hatással volt az emberre – tudtuk meg dr. Radák Zsoltttól, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának professzorától a Kutatók Éjszakáján.
Két olyan anatómiai képlet is található testünkön, melyek előnyét igazán csak a futás közben érzékeljük. Az egyik a hosszú Achilles-ín, mellyel lehetőség van a futás során keletkező elasztikus energiát hasznosítani. A másik a nagy farizom. Ennek szerepe a test stabilizálása a gyors helyváltoztatás során. Mindez az évezredek során az ősemberek életmódja miatt alakult ki a kutató szerint.
„Szerintem téves az elképzelés, hogy az előember a vadállatok elől menekülve kezdett futni. Ellenkezőleg! Eleinknek meg kellett közelíteniük az állatokat ahhoz, hogy el tudják őket ejteni” – fogalmazott a professzor. Vastag szőrük miatt az állatoknak meg kell állniuk, pihenni, viszont az ember képes a folyamatos aktivitásra, így hosszan tartó futással ki tudja kifárasztani zsákmányát.
Visszaléptünk a mozgás terén
A fizikai aktivitás anyagcsere folyamatainkat is döntően meghatározza. „Az őskori ember napi 4000 kalóriát fordított arra, hogy fedezze az életmódjához szükséges energiát. A gazdagabb országokban viszont már nem kell megküzdeni az élelemért, így a mai ember naponta nagyjából 400 kalóriát fordít mozgásra. „A fizikai aktivitás növelése elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő életminőségben éljünk” – tette hozzá a kutató.
Radák és munkatársai patkányokat edzettek, és azt figyelték, hogyan változik az állatok szervezetében a szabadgyökök aránya. Azt is vizsgálták, hogyan teljesítenek az állatok az agyi teljesítményt elemző teszteken. Nem meglepő, hogy a rendszeresen „sportoló” állatok jobb eredményt értek el, és szabadgyök-koncentrációjuk is alacsonyabb volt. „Az egészség kulcsa ingyenes: tessék sportolni!”– zárta előadását a kutató.
A teljes cikk megtalálható a www.semmelweisfigyelo.hu honlapon.
