A MAGYAR UROLÓGIA TÖRTÉNETE
Világszerte a XX. század elején lett önálló diszciplina az urológia. Korábban elsősorban sebészek végeztek urológiai beavatkozásokat. Az első magyar urológusok Balassa sebészeti iskoláján nevelkedtek. Kiemelkedő egyéniségek voltak: Kovács József, Antal Géza, Farkas László. A magyar urológiai sebészet megalakítója Illyés Géza volt, akit 1913-ban a Rókus Kórház újonnan létesült urológiai osztályának vezető főorvosává neveztek ki. 1920-ban megalakult Európa második önálló Urológia Klinikájaként a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Urológiai Klinikája Illyés professzor vezetésével. Az intézmény kezdetben a Rókus Kórház falai között működött, majd 1936-tól elfoglalta jelenlegi helyét. Illyés professzor 1942-ig vezette a klinikát és olyan kiváló tanítványai voltak mint Babics Antal vagy Huth Tivadar. A magyar urológia másik nagy ága 1913-ban a János Kórházból indult ki, amikor Rihmer Bélát kinevezték az országban másodikként létesülő urológiai osztály vezetőjének. 1936-tól 1942-ig az Illyés klinikáról érkező Minder Gyula, majd a későbbiekben Noszkai Aurél volt a János Kórház urológiai sebészetének vezetője. Illyés professzor nyugdíjba vonulását követően előbb 1942-től másfél éven keresztül Minder professzor, majd a II. Világháború után 1946-tól a klinika újjáépítésében, a gyógyító oktató tevékenység ismételt megszervezésében vezető szerepet játszó Babics professzor-akadémikus volt a klinika igazgatója 28 éven át. Az Illyés-Babics iskola Európa élvonalához tartozó magyar urológiát teremtett, ebből az iskolából került ki számos főorvos és a klinika késöbbi vezetői. 1974 és 1986 között Balogh Ferenc, 1986 és 1997 között Frang Dezső professzorok, vezették a klinikát, jelenleg Romics Imre professzor az igazgató.
