(Budapest, 1908. november 14. – Budapest, 1965.)
Tanszék: Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézet (mb.) 1945, 1946-1948.
Édesapja a fővárosi közlekedési társaság, a BSzKRT. irodavezetőjeként dolgozott. 1927-ben a IX. kerületi állami Fáy András Reálgimnáziumban érettségizett. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, oklevelet 1933. november 11-én kapott. 1934. január 1-jétől az egyetem Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézetében dolgozott, kezdetben externistaként, 1935. július 1-től mint díjtalan gyakornok, 1936. szeptember 1-től díjas gyakornok, 1937. szeptember 1-től fizetéses tanársegéd, 1945. szeptember 1-től pedig fizetéses tanársegéd, díjtalan adjunktus beosztásban. Közben, 1940. június 7-én iskolaorvos-egészségtan tanári képesítést szerzett. 1943. május 25-én magántanári képesítést szerzett Experimentalis balneologia és meteoropathologia tárgykörében. A tárgykört 1945-ben kiterjesztették balneológia és meteoropathológiára. 1945. május 2. és december 31. között megbízás alapján vezette az intézetet Belák Sándor távollétében. 1946. október 4-én intézeti tanári kinevezést kapott. 1946. október 7-én megbízottként ismét az intézet élére került, egészen 1948. május 18-ig, amikor Sós Józsefnek adta át az irányítást. 1948-ban orvosi laboratóriumi munkálatok, valamint természetes gyógymódok szakvizsgákat tett. 1952. november 1-jétől 1954. május 1-ig docensi besorolásban dolgozott. Ekkor egészségügyi okokból elhagyta az egyetemet és magángyakorlatból élt, illetve önkéntes kutatómunkát folytatott. Így kapcsolódott be 1956 februárjában az Anatómiai Intézet Kiss Ferenc vezette kutatásaiba, amelyben a granulumok kísérletes vizsgálatát végezte. 1957. január 1-jén hivatalosan is az Anatómiai Intézet munkatársa lett, mint a Kutató Osztály tudományos osztályvezetője.
Számos készüléket szerkesztett, több szabadalma és újítása volt. Neve lehetséges tanszékvezetőként szóba került a pécsi kórélettani (1947), a budapesti általános kórtani (1947) tanszékek betöltésénél és a szegedi orvos-fizikai tanszék felállításakor is.
1940-ben a Magyar Élettani Társaság tagja lett. A háború után belépett a Magyar-Szovjet társaságba és az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetbe. 1947-ben az Országos Balneológiai Társaság főtitkára lett, illetve alelnökévé választotta a Magyar Csillagászati Egyesület. 1948-ban bekerült a Magyar Hidrológiai Társaság választmányába.
1935. május 15. és 1951. szeptember 30. között 11 alkalommal teljesített katonai szolgálatot, melyek kapcsán kiérdemelte a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki emlékérmeket. Végül orvos-főhadnagyi rendfokozatban szerelt le.
Főbb munkái: Rheumásokon végzett bőrhőmérséklet vizsgálatok (Razgha Andrással és Predmerszky Tiborral). In: Orvosi Hetilap, 1943:18.; Általános kórtan. In: Sós József: A kórélettan tankönyve. Bp., 1949.
Nyughelye: Újköztemető, 103/II-1-62. Koporsós temetése 1965. augusztus 10-én történt.