(Budapest, 1908. június 28. – Budapest, 1984. február 20.)
Tanszék: Radiológiai Klinika (1962. szept. 1-től mb.) 1963. július 1. – 1978. június 30.
Édesapja szabósegéd, édesanyja varrónő volt, akik szociáldemokrataként mindketten szerepet vállaltak a Tanácsköztársaság idején. Elemi iskoláit Szentgálon végezte, majd a budapesti Református Főgimnáziumban érettségizett 1926-ban. Orvosi oklevelét 1934. október 27-én szerezte a budapesti Orvostudományi Karon. Egyetemi évei alatt, 1931/32-ben önkéntes katonai szolgálatot teljesített a lovastüzérségnél. 1934-től 1936-ig a Rókus Kórház röntgen osztályán dolgozott segédorvosként, a Budapest ostroma alatt hősi halált halt magántanár, Czunft Vilmos főorvos mellett, majd a székesfővárosi Rádium és Röntgen Intézetbe helyezték át segéd-, majd alorvosi beosztásban. 1938 novemberében szakorvosi vizsgát tett sugaras eljárásokból. 1939. január és június között Őrszentmiklóson (ma Őrbottyán) szolgált körorvosként. 1939. július 1-jén a visszacsatolt Kárpátalján a munkácsi állami kórházba került osztályvezető intézeti orvosi beosztásba. 1941-ben saját kérésére áthelyezték a beregszászi állami kórházba, ahol a röntgen osztályt vezette kórházi főorvosként. 1943. április 30-tól 1944. január 17-ig, majd április 1-től 1945. május 10-ig hadnagyként teljesített katonai szolgálatot különböző hadikórházakban, illetve a 24. gyaloghadosztály kórházában. Szolgálatáért 1944-ben I. oszt. Tűzkereszttel tüntették ki. 1945. október 1-jén az Országos Társadalombiztosítási Intézet önkormányzata orvos-aligazgatóvá választotta meg, ahol mezőgazdasági biztosítással foglalkozott. Kezdeményezésére hozták létre az ország első Tüdő- és Nemibeteg-gondozó Intézetét szűkebb pátriájában, Pestszentlőrincen. 1945. november 17-én a Nemzeti Parasztpárt államtitkára lett a Népjóléti Minisztériumban. 1946. november 1-jén átvette a VKM VI. (felsőoktatási és tudományos) ügyosztályának vezetését. Itteni munkásságának legjelentősebb eredménye a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának háború utáni újjáépítése volt. Ennek elismeréséül 1947-ben a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. Szerepe volt az orvosképzés reformjáról szóló 1947:XIV. tc. megalkotásában, valamint 7 új tanszék szervezésében, illetve a budapesti orvoskarhoz csatolásában. Az újjászervezésben elért eredményeiért 1949-ben megkapta a Népköztársasági Érdemrend arany fokozatát. Közben 1947. május 12-én magántanári habilitációt szerzett a „Radiológiai praktikum” tárgykörében. 1948. március 1-jén, elhagyva a minisztériumot, főorvosi kinevezést kapott az I. sz. Sebészeti Klinika röntgen osztálya élére egyetemi docensként. Emellett 1953-ig látta el az Idegklinika, az Idegsebészeti Intézet és a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika röntgen feladatait is. 1952-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. A tüdő röntgenanatómiájáról Kováts Ferenccel közösen írt könyvükért 1955-ben Kossuth-díjat kapott. 1956-ban tagja volt a BOTE ideiglenes forradalmi bizottságának, kormánybiztosa a Magyar Vöröskeresztnek és vezetőségi tagja az újraszerveződött Nemzeti Parasztpártnak (október-november). 1957-ben megszerezte az orvostudományok doktora fokozatot. 1962. szeptember 1-től megbízottként, majd 1963 júliusától kinevezett egyetemi tanárként vezette a Röntgen tanszéket, később Radiológiai Klinikát 1978. június 30-i nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként is rendszeresen bejárt a klinikára, a váratlan halál is a klinikai telepen, saját autójában érte.
Pályája kezdetén röntgenanatómiai, sugárbiológiai kutatásokkal foglalkozott. Egyik úttörője volt az izotóp módszertan magyarországi bevezetésének, illetve Sugárbiológiai Kutatólaboratóriumot létesített. Az angiográfiában használt kontrasztanyagok biológiai hatásainak vizsgálatában nemzetközileg is számon tartott eredményeket ért el. Kitűnő szervező volt, egyik leglátványosabb eredménye a Röntgen tanszék klinikává alakítása és letelepítése az átépített II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika épületének bal szárnyában. 1969-ben ő volt a szervezője az egyetem nagyszabású bicentenáriumi kiállításának, melyre az Iparművészeti Múzeum aulájában került sor. Ekkor szorgalmazta egy egyetemi múzeum megalapítását is, de ez a terve, kellő támogatottság hiányában, nem vált valóra. Széleskörű közéleti tevékenységet is folytatott: elnökségi tagja (1965), majd alelnöke (1969-1978) volt az Országos Béketanácsnak, 1968-tól elnökségi tagja a Magyarok Világszövetségének, 1968-tól tagja volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. 1964-ben a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnökségi tagjává választotta, majd a TIT Egészségügyi Országos Választmányának elnöke lett. 1971-1984 között a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke, ugyanakkor a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt.
Számos szakmai társaság választotta tagjai közé: American College of Chest Physicians (1956), Medizinische Wissenschaftliche Gesellschaft für Röntgenologie in der DDR (1959, levelező), Finn Radiológus Társaság (1964, l.), Osztrák Röntgentársaság (1968, tiszteletbeli), Szovjetunió Moszkvai Röntgen Társasága (1969, t.). A Magyar Radiológusok Társasága 1965. február 16-án választotta elnökévé, a Magyar Onkológusok Társaságának vezetőségi tagja volt.
Szerkesztőbizottsági tagja volt a Vesztnik Röntgenologi i Radiologi, a Radiologia Diagnostica, az Excerpta Medica, a Nuclear-Medizin, a Der Radiologie, az Atompraxis és az Annals of Clinical Research c. szaklapoknak. A Magyar Radiológiának főszerkesztője, az Egészségnek szerkesztőbizottsági elnöke volt.
A fentebb már említetteken kívül az alábbi elismerésekben részesült: Munka Érdemrend (1962, arany fokozat 1970, 1975), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Bugát Pál-emlékérem (1972), Korányi Sándor-emlékérem (1972), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983), Finn Oroszlán Lovagrend.
Főbb munkái: A darázsfészkes tüdőről, különös tekintettel röntgendiagnosztikai jelentőségére. In: Magyar Röntgen Közlöny, 1940.; A kárpátaljai Heine–Medinről, különös tekintettel a röntgen mélytherápiás kezeléssel elért eredményeinkre. In: Népegészségügy, 1941.; A tüdő röntgenanatómiája (Ifj. Kovács Ferenccel). Bp., 1953., 2. bőv. és átd. kiad. 1959., németül: Röntgenanatomische Grundlagen der Lungen Untersuchung. 1953., 2. német nyelvű átd. kiad. 1954., 3. német nyelvű átd. és bőv. kiad. 1955., franciául: 1955., oroszul: 1958., 2. orosz nyelvű bőv. és átd. kiad. Moszkva–Bp., 1962., angolul: Bp.–Oxford, 1961., lengyelül: Bp.–Varsó, 1963.; A csecsemő mellkasvizsgálatának röntgenanatómiája. Doktori értek. Bp., 1956., átd. német nyelvű kiadása Röntgenanatomie der Neugeborenen- und Säuglingslunge. Stuttgart, 1958.; A radiológia alapvonalai. Egy. tankönyv. Bp., 1966., 2. bőv. kiad. 1969., 3. átd. és bőv. kiad. 1973., 4. átd. és bőv. kiadása Orvosi radiológia címmel. Bp., 1979.; A gyógyító sugár. Minerva zsebkönyvek sorozat. Bp., 1970.; A budapesti Radiológiai Klinika 1928–1978 (szerk.). Bp., 1978.; Lépcsőfokok. Visszaemlékezések. Műhely sorozat. Bp., 1981.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 22/0/2/7.
