(Komárom, 1811. július 18. – Budapest, 1889. január 2.)
Tanszék: általános kór- és gyógytan (h.) 1848/49, belső bajok kór- és gyógytana sebészhallgatók részére 1861-1863, belső bajok kór- és gyógytana orvostanhallgatók részére (1872-től I. sz. Belgyógyászati Tanszék/Klinika) 1864-1888.
Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte 1828 és 1833 között, majd 1835 elején avatták ugyanitt orvosdoktorrá. Még ez év nyarán hazatért és Pesten kezdett praktizálni. Bekapcsolódott a szakmai közéletbe, amikor 1837-ben egyik alapítója volt a királyi Orvosegyesületnek, melynek titkári teendőit végezte. 1842-ben élethosszig szóló választmányi taggá, 1844-ben alelnökké, majd 1846-ban elnökké választották, amely feladatkört 1862-ig látta el. 1847-ben magántanári habilitációt szerzett a pesti egyetemen az „ép- és hosszélettanból”, amit ma dietetika és makrobiotika névvel illetnénk. 1848-ban az általános kór- és gyógytan helyettes tanára lett. A szabadságharc idején az Orvoskaron is kórházat létesítettek, melynek vezetését ő látta el. A járványszerűen terjedő kiütéses tífuszban maga is megbetegedett. 1861-ben lett rendes tanár a sebészmesterek számára rendelt belgyógyászati tanszéken. Innen került át 1864-ben, Sauer Ignác halála után (1863) az orvostanhallgatóknak fenntartott belgyógyászati tanszékre, melyből 1872, az orvosi és sebészi kurzusok egyesítése után az I. sz. belgyógyászati tanszéket, illetve klinikát alakították ki. Itt 1888-ig szolgált. 1868-ban lett tagja a közegészségügyi tanácsnak, ahol a dualizmus idején a legfontosabb egészségügy-politikai döntések előkészítése folyt. Wagner egyik vezető személyisége volt a Balassa János és Markusovszky Lajos körül kialakult ún. pesti orvosi iskolának, a klinikai szemlélet egyik hazai megalapozójának számít. 1873-ban királyi tanácsosi címmel tüntették ki, majd 50 éves orvosi jubileumán, 1885-ben III. osztályú vaskorona rendet kapott, a bécsi egyetem pedig díszdoktorává választotta. 1887-ben vonult nyugalomba. Végrendeletében igen jelentős összegeket fordított jótékony célokra: 15 ezer forintot hagyott az egyetemre belgyógyászati célú tudományos utazási ösztöndíj céllal, 20 ezer forintot a pesti evangélikus főgimnázium tanárainak fizetésére és 120 ezer forintot a budapesti országos protestáns árvaház-egylet javára.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis medica de gastromalacia. Vindobonae, 1835.; Emlékbeszéd néhai Sauer Ignácz egyetemi orvostanár felett 1870. nov. 20. Vindobonae, 1871.; A budapesti kir. m. tudom. egyetemi I. belgyógyászati kóroda épülete az 1882-ki berlini egészség- és mentésügyi kiállítás alkalmából. Budapest, 1882.
Nyughelye: Új Köztemető 28/0/1/102-103.
