(Nagykanizsa, 1807. – Buda, 1872. március 16.)
Tanszék: Általános Kór- és Gyógytani Intézet 1861-1871.
Orvosi tanulmányait Pesten folytatta, oklevelét 1833. március 24-én vette át. Ezután Temesváron kapott kincstári orvosi állást. Az 1850-es években kormánymegbízással utazta be az országot a fürdőhelyek és ásványvizek tanulmányozása céljából. Eredményeit 1859-ben, Sopronban tette közzé, ahol ebben az évben kerületi orvosügyi előadói állást kapott. Innen Hevesbe került, ahol a megye főorvosa lett. 1861-ben hívták meg a pesti orvoskarra, a Seidl Emánuel távozásával egy év óta üresedésben lévő általános kór- és gyógytan tanszékére. 1871-ben vonult nyugállományba.
Temesváron több szépirodalmi lap szerkesztésével is foglalkozott, 1850. július 1. és 1860 vége között pedig kiadta a Zeitschrift für Natur und Heilkunde in Ungarn c. szaklapot. Saját lapján kívül közleményei az Orvosi Tárban, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban és a Gyógyászatban jelentek meg.
Főbb munkái: Mors physiologice disquisita. Specimen inaugurale. Budae, 1833.; Hippokrates Aphorizmái (fordítás). Temesvár, 1843.; Ungarns Kurorte und Mineralquellen. Nach einer im hohen Auftrage… Ministers des Innern, Frhrn. Alex v. Bach unternommenen Bereisung beschrieben. Oedenburg, 1859.
Nyughelye: Budapest, Farkasrét 2/2-1-109.