(Diósgyőr, 1928. április 15. – Budapest, 2018. szeptember 3.)
Tanszék: Egészségügyi Szervezési Intézet (mb.) 1959-1960.
Édesapja a diósgyőri vasgyárban dolgozott esztergályosként, majd művezetőként. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte. 1946-1948 között alkalmi munkákból tartotta fenn magát, így megfordult segédkönyvtárosként a Fővárosi Könyvtár Központjában 1947. június és október között, illetve újságíró gyakornokként a Népszava szerkesztőségében 1947 októbere és 1948. október között. Innen került a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1953. augusztus 3-án szerzett orvosdoktori oklevelet. 1953-ban központi gyakornokként került az egyetem akkor alakult Egészségügyi Szervezési Intézetébe. 1955 júniusában tanársegéddé léptették elő. 1959-ben, Iványi Frigyes halála után, tanársegédként kapott megbízást a tanszék vezetésére az új professzor, Simonovits István megérkezéséig. 1960-ban tett szakvizsgát egészségügyi szervezésből, majd adjunktusi besorolást kapott. 1951-ben és 1954-ben katonai szolgálatot teljesített előbb Tapolcán, majd Budapesten. Utolsó rendfokozata tartalékos hadnagy volt. 1969. január 16-án kilépett az egyetem kötelékéből, és a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központban vállalt munkát.
Tudományos kutatómunkájában elsősorban magával az orvosképzéssel, annak történetével foglalkozott. A közegészségügyi-járványügyi ellenőrképzés számára egészségügyi szervezési jegyzetet írt.
Diákkora óta részt vett a különböző ifjúsági mozgalmakban (MADISZ, DISZ, MEFESZ) 1945-1953 között. 1946-1949 között tagja volt a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ). 1946-ban a Szociáldemokrata Párt tagja lett, ami az 1948-as pártegyesítéskor MDP-tagságra változott. Ezt 1956 után nem újította meg. 1953-ban belépett az Orvosegészségügyi Szakszervezetbe. 1958-ban ő szervezte meg az egyetemi fiatal oktatók külső KISZ alapszervezetét. Tagja volt az ETT Egészségügyi Szervezési és Rehabilitációs Szakbizottságának, az Egészségügyi Szervezési Szakcsoport vezetőségének, 3 lap szerkesztőbizottságának. A Magyar Pszichológiai Társaság alapító tagjai között tudhatta.
Főbb munkái: A felsőoktatás fejlődésének iránya a XX. század közepén. Különös tekintettel az orvosképzésre és az orvosképzés társadalmi vonatkozásaival foglalkozó orvosegyetemi tárgyakra, tárgykörökre. Kandidátusi értekezés. MTA-TMB, Bp., 1970; Ma és holnap, bioszociális meditációk az ember jelenéről és jövőjéről (Csaba Györggyel). Medicina, Bp., 1975; Az IQ-vita. Az örökléselvűek argumentációja (vál. és szerk.). Belső használatra! FPK, Bp., 1979; Vitairat az 1970-es 1980-as évek felsőoktatásáról. Oktatáskutató Intézet, Bp., 1987.
Nyughelye: még nem ismert.