Verzár Rezsőné dr. Petri Gizella Éva (Budapest, 1927. július 2. – Budapest, 2006. június 18.)
Tanszék: Gyógynövény és Drogismereti Intézet 1971-1997.
Orvoscsaládból származott, édesapja dr. Petri Nándor belgyógyász és fogszakorvos, Heves község orvosaként működött négy évtizeden keresztül, majd SZTK főorvosként vonult nyugdíjba. Elemi iskolát Hevesen, középiskolát Egerben végzett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be gyógyszerész szakra, amit már az újrendszerű, 5 éves képzési rendben végzett el 1950. július 7-én (Petry névváltozattal törzskönyvezve), jeles eredménnyel. A következő tanévtől az immár Eötvös Lorándról elnevezett egyetem Természettudományi Karán kapott állást, az Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani Intézetben. 1959-ben az elsők között gyógyszerész doktorátust szerzett, ugyanebben az évben adjunktusi kinevezést kapott. 1964-ben a biológiai tudományok kandidátusa, 1965-ben a természettudományok doktora fokozatot érte el. 1969-ben docenssé léptették elő. 1971. december 1-jén nevezték ki a SOTE Gyógynövény és Drogismereti Intézetének igazgatójává. 1973-ban gyógynövényismereti szakgyógyszerész vizsgát tett, illetve a biológiai tudományok doktora lett. 1997-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezette intézetét.
Tanszékvezetőként kezdeményezte az egyetemen a fitokémia és a fitoterápia tantárgyak oktatását, kidolgozta a tantervet, jegyzetet, tankönyvet szerkesztett. Kutató munkája elsősorban az alkaloidok és illóolajok képződésének és változásainak tanulmányozására irányult biokémiai, élettani, organizációs és különböző gyakorlati vonatkozásokban. Foglalkozott a gyógyszeripari szempontból jelentős, biológiailag aktív növényi anyagok képződési és izolációs, valamint produkciós kérdéseivel, figyelembe véve a bioreguláció, a kémiai szelekció, ploidia és postmortális folyamatok hatásait, a meglévőknél hatásosabb gyógyszerek kidolgozása céljából, együttműködésben a Kőbányai Gyógyszergyárral és a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárral. Hazánkban elsőként vezette be a fény- és elektronmikroszkópos histoautoradiográfiás növényvizsgálatokat, a hatóanyagok lokalizációs kérdéseinek kutatásában.
1950-től tagja volt a Pedagógus Szakszervezetnek, később az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetnek. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság aktivistájaként kari (ELTE TTK) nyelvtanfolyamokat szervezett. Tagja volt a Biológiai Társaságnak, a Gyógyszerésztudományi Társaságnak, a Magyar Kémikusok Egyesületének valamint a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatnak. 1971-ben tagjai sorába választotta az International Association for Plant Tissue Culture, nemzetközi szövettenyésztő társaság. Vezető szerepet játszott a Magyar Fitoterápiás Társaság 1991-es megalakításában, melynek elnöki tisztét is betöltötte 2000-ig. 2003-2006 között a Magyar Gyógyszerészeti Társaság szenátusi tagjaként tevékenykedett.
Kitüntetései között szerepel a Magyar Gyógyszerészeti Társaság alapításának 50 éves jubileumi emlékérme (1974), az NDK Gyógyszerészeti Társaság Semmelweis-emlékérme (1976), Oerested emlékérem – Koppenhága (1976), Kabai-emlékérem (1978), Kiváló gyógyszerész (1982), Societas Pharmaceutica Hungarica emlékérem (1984), a Szocialista Vietnámért kitüntetés (1985), Kiváló munkáért (1986), Ellenőrző munkáért kitüntetés – Prága (1989), SOTE kiváló oktatója I. (1989), Winkler Lajos-emlékérem (1993), Professor emeritus (1998), Augustin Béla-emlékérem (1998), Kazay Endre-emlékérem (2003), valamint a Szocialista magyar gyógyszerellátás 25 éves évfordulója emlékérem.
Főbb munkái: A hazai termesztésben szereplő Datura metel L. szisztematikai vonatkozásai és hatóanyag-termelékenységi vizsgálata. Gyógyszerészdoktori értek. Bp., 1958.; Gyógyászatilag jelentős Datura-fajok alkaloidtartalmának alakulása az egyedfejlődés alatt. Kandidátusi értekezés. Bp., 1964.; Alkaloidok képződése és lokalizációja növényi szövetekben. Doktori értekezés. Bp., 1972; Drogatlasz. Bp., 1979; Farmakognózia. Bp., 1982; Gyógynövények a gyógyászatban (Nyiredy Szabolccsal, Nyiredyné Mikita Klárával). Bp., 1984; Gyógynövény- és drogismeret. Egyetemi tankönyv. Bp., 1991; Fitoterápia az orvosi gyakorlatban. Bp., 1999. (angolul: 2002).
Nyughelye: Új Köztemető 13/0/6/27.
