(Fegyvernek, 1903 – Budapest, 1995)
Gyógyszerész családból származott, de csak 1923-ban lépett gyógyszerészi pályára. Előtte, 1921-1923 között az Innsbrucki Egyetemen teológiát hallgatott. Tanulmányait a budapesti m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1927-ben kapott gyógyszerészi oklevelet. 1929-től gyakornok az I. sz. Chemiai Intézetben, melyet később Analitikai és Gyógyszerészi Kémiai Intézetnek, majd Szerves Kémiai és Gyógyszerészi Kémiai Intézetnek neveztek. 1932-ben megszerezte a gyógyszerészi doktorátust. Ekkortól tanársegéd, 1940-től adjunktus, majd 1946-tól intézeti tanár. 1949-ben megbízták az Orvostudományi Karon felállított Gyógyszerészi Kémiai Intézet vezetésével. Az Orvoskar önállósulása után, 1952. nov. 1-től tanszékvezető egyetemi docens, majd 1956. febr. 1-től 1974-ben történt nyugdíjba vonulásáig tanszékvezető egyetemi tanár. Tevékeny szerepet vállalt a szakmai szerveződésekben. 1945 áprilisától előbb a Pedagógus, majd az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tagja, 1947-től a Gyógyszerésztudományi Társaság főtitkára. Ennek szakszervezetbe való kényszerű betagolása után (1949) szakszervezeti vonalon dolgozott tovább. 1951 májusától az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetén belül a Gyógyszerész Szakcsoport főtitkára, majd 1953-tól 1968-ig elnöke. E szakcsoport később Magyar Gyógyszerészeti Társaságként alakult újjá. 1958-tól tagja, majd alelnöke a szakszervezet Központi Vezetőségének és Elnökségének. 1952-ben megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot, 1955 óta tagja az MTA VII. osztályán alakult gyógyszerész komplex bizottságnak, majd később a Kémiai Osztály Analitikai Bizottságának, elnöke a TMB Szerveskémiai Szakbizottságának. Titkárként működött közre a Magyar Gyógyszerkönyv (V. kiadás) szerkesztésében 1948-1953 között. 1958-tól a VI. kiadás szerkesztésében elnökhelyettesként, majd 1964-től elnökként vett részt a mű 1967-es megjelenéséig. 1962-1972 között az egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja volt. Jelentősebb kitüntetései a Szocialista Munkáért Érdemérem (1954), a Munka Érdemrend arany fokozata (1963, 1974), a Szakszervezeti Munkáért arany fokozata (1966, 1973), a Winkler Lajos emlékérem (1972) és a Szocialista Magyarországért (1983).
/kép lelőhelye: dr. Székely Sándor (szerk.): A Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikáinak és intézeteinek története 1945-1975. Bp. 1976./