(Kisvárda, 1929. augusztus 9. – Adria, Jugoszlávia, 1981. augusztus 13.)[1]
Tanszék: Radiológiai Klinika (mb.) 1978-1979, 1979-1981.
Édesapja gimnáziumi tanár volt a debreceni Kossuth Gimnáziumban. Középiskolát Kisvárdán, Nagyváradon és Debrecenben végzett, mely utóbbi város Gyakorló Gimnáziumában érettségizett 1948-ban. Előtte 1947-ben egy évig műszerésztanuló volt. Ugyanebben az évben a Debreceni Tudományegyetem Orvostudományi Karára nyert felvételt, ahol az első évben a Kossuth Kollégium tagja volt. Önként jelentkezett a Néphadseregbe, így 1949-1954 között a budapesti Honvéd Kollégium tagjaként a budapesti orvoskaron folytatta tanulmányait. 1954. július 19-én a BOTE-n szerzett orvosdoktori oklevelet. Ugyanekkor avatták honvédorvos főhadnaggyá. Ezt követően a légierőnél kért és kapott beosztást. A repülőorvosi tanfolyam elvégzése után 1954-1955-ben Székesfehérváron a Ph 4252 alakulatnál szolgált rendelésvezető orvosként, majd 1955-1956-ban a Ph 4727/4707 csatarepülő hadosztálynál ezredvezető orvosként dolgozott. 1956 őszén az alakulatot felszámolták, így a Gyáli úti katonai repülő-kórház belosztályára került. Közben a kórház polgári jelleget kapott, így kérte tartalékállományba való helyezését. 1956. december 1-től a BOTE I. sz. Sebészeti Klinikájának Röntgen Osztályán lett klinikai tanársegéd. 1959. június 9-én tett röntgen szakorvosi vizsgát. 1962. január 1-jétől az MTA Orvosi Radiológiai Kutatócsoport tudományos munkatársaként dolgozott tovább. 1963 végétől 1964 végéig, MTA kiküldetésben 13 hónapot töltött az NSZK-beli Erlangeni Egyetemen Wachsmann professzor intézetében, ahol korszerű sugárfizikai és dozimetriai vizsgálóeljárásokat, valamint terápiás ismereteket sajátított el. Finnországban, Tähti professzor intézetében 3 hónapig tanulmányozta az angiográfiás vizsgáló módszereket. 1967. november 1-jén a BOTE Radiológiai Klinikájának egyetemi adjunktusa lett. 1973. május 22-én elérte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. 1974. július 1-jén egyetemi docenssé, 1977. július 1-jén egyetemi tanárrá nevezték ki. 1978. július 1-jén bízták meg a tanszék vezetésével. 1979. július 1-jén kapta meg tanszékvezetői kinevezését. Pályája kiteljesedését idő előtti halála akadályozta meg.
Munkássága korai szakaszában az epeutak röntgendiagnosztikája foglalkoztatta, amit Zsebők Zoltán professzorral közösen kutatott. Technikai-elektronikai képzettségének köszönhetően számos, a radiológia körébe eső elektronikai és nukleáris eszközt szerkesztett, így pl. egy újrendszerű elektronikus vezérlésű angiographiás befecskendező készüléket. A ’60-as évek első felében az izotóp diagnosztika területén dolgozott, különös tekintettel a pajzsmirigy és vesefunkciós vizsgálatokra, valamint a különböző scintigraphiás módszerekre. 1966-tól a különleges funkcionális röntgen diagnosztikai vizsgálatok mellett sugárvédelmi kérdésekkel is foglalkozott. Klinikáján sugárvédelmi csoportot hozott létre és vezette a mammográfiás állomást.
1948-1954 között MEFESZ, illetve DISZ-tag volt. 1958-ban lett az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tagja. 1968 novemberében belépett az MSZMP-be, 1976-ban a klinika pártbizalmijaként, ideológiai oktatási felelőseként működött. Szintén 1968 óta volt tagja a Magyar Radiológus Társaság választmányának. A Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaságnak hét éven keresztül főtitkára volt. Rendes tagja volt az MTA és az Egészségügyi Minisztérium Radiológiai Szakbizottságának. Részt vett az Orvos és Technika c. szaklap szerkesztőbizottsági munkájában. 1973-ban megválasztották az egyetem Tudományos Bizottsága és a Belgyógyász Kollégium tagjának.
1973-ban kitüntették az Oktatásügy Kiváló Dolgozója díjjal. 1981-ben odaítélték neki az Egyetem Kiváló Dolgozója címet, de átvenni már nem tudta.
Főbb munkái: Szilárdtest dózismérők klinikai és kísérletes alkalmazása. Kandidátusi értekezés. MTA TMB, Bp., 1972.; A radiológia alapkérdései (szerk.). Medikus jegyzet. Bp. 1978.; 2. Magyar Orvostudományi Nukleáris Kongresszus, Bp. 1978. márc. 16-17. (felelős kiadó). Bp., 1978.; Echografia (Harkányi Zoltánnal). Medicina, Bp., 1983.
Nyughelye: Farkasréti temető 30-1/0/1/21.
[1] Elhunyta helyszíneként egyes életrajzaiban Budapest szerepel. Ezzel szemben a dr. Irtó István tollából származó nekrológ halálát az Adria-parti nyaralására teszi, a helyiség pontos meghatározása nélkül. (Orvosegyetem c. egyetemi lap 1981:13. szám)