(Pápa, 1925. január 1. – Budapest, 2015. április 7.)
Tanszék: Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet (mb.) 1977-1980, 1980-1994.
Viselt egyetemi méltóság: ÁOK dékánhelyettes 1973-1979, oktatási rektorhelyettes 1979-1985.
Ötgyermekes parasztcsaládból származott, édesapja 19 hold földön gazdálkodott. Elemi és középiskoláit Pápán végezte, 1946 decemberében érettségizett. 1946 szeptemberétől bölcsészhallgatóként a Győrffy Kollégium tagja lett, de a következő tanévben átvették az egyetem Orvostudományi Karára. Orvostanhallgatóként a Pápai Páriz Ferenc Kollégium tagja lett. Másodéves korában, 1948-ban externistaként került be az I. sz. Anatómiai Intézetbe. 1953. augusztus 3-án avatták orvossá, ekkor gyakornoki állást kapott az intézetben. 1954 januárjától 1962-ig tanársegéd, majd 1970. június 30-ig adjunktus volt. 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1970. július 1-jén docensi, 1972. július 1-jén egyetemi tanári kinevezést kapott. 1977. július 1-jén, a nyugalomba vonult Szentágothai professzor utódjaként megbízták az intézet vezetésével. 1980. április 28-án érte el az orvostudományok doktora fokozatot. 1980. július 1-jén kapta meg tanszékvezető egyetemi tanári kinevezését. 1982 decemberétől 4 hónapos tanulmányutat tett az angol Medical Research Council London Institute of Medical Sciences Developmental Neurobiology Unit intézetben. 1984 júliusában amerikai egyetemeken (Harvard, Yale, Virginiai Egyetem) tartott előadásokat.
Tudományos munkássága során kezdetben keringési problémákkal, nyirok- és érrendszeri kutatásokkal foglalkozott. 1963-ban, Szentágothai János irányítása mellett tért át a központi idegrendszer kutatására, a thalamus specifikus magjainak sejt- és roststruktúráját, valamint intranukleáris synaptikus organizációját tanulmányozta. A ’80-as években az egyes magokhoz tartozó kérgi területek Golgi és elektronmikroszkópos architektúráját vizsgálta.
1947-től vett részt a munkásmozgalomban, tagja volt az MKP-nak, majd az MDP-nek, de tagságát az újjáalakult MSZMP-be csak 1961-ben újította meg. 1965-1980 között alapszervi párttitkár. 1975-1980 között tagja volt az MSZMP Budapesti Pártbizottságának, majd 1980-tól a mellette működő Agitációs és Propaganda Bizottságnak, illetve az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete (tagsági viszony 1953-tól) Központi Nőbizottságának. Megalakulása, 1975 óta látta el az Egészségügyi Intézményi Felvételi Előkészítő Bizottság (FEB) elnöki feladatait. Az egyetem irányításában is szerepet vállalt. Szécsény Andor rektor mellett két cikluson keresztül látta el az oktatási rektorhelyettes feladatait. Ekkor került sor két kar (ÁOK és FOK) tanulmányi reformjaira, az orosz mellett egy 2. idegen nyelv, valamint a pszichológia és a szociológia oktatásának bevezetésére. Ezzel kapcsolatosan új tanulmányi- és vizsgaszabályzat készült, de más szabályalkotásban (demonstrátori, doktori) is részt vett. Az egyetem ekkor vette át az ELTE-től a külföldi hallgatók magyar nyelvoktatását. Sikerrel rendezte az elhanyagolt kollégiumok és a hallgatói étkeztetés helyzetét.
Több szakmai egyesületnek volt tagja: Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embriológusok Társasága (vezetőségi tag), Magyar EEG Társaság, Magyar Pathológusok Társasága, Magyar Élettani Társaság, ENA, ISDN.
Pályája során az alábbi elismerésekben részesült: Munka Érdemrend ezüst fokozata (1968), BOTE kiváló oktatója (1969), Eü. kiváló munkáért (1977), Munka Érdemrend arany fokozata (1980), Ifjúságért Érdemérem (1983), Egészségügyi miniszter díszoklevele (2005).
Főbb munkái: Útmutató boncolási gyakorlatokhoz (Vajda Jánossal és Z. Szabó Lászlóval). Bp., 1962., 1967., 1971., 1975., 1978., 1982., 1985., 1996.; A thalamus specifikus magjainak synapticus architektúrája. Kandidátusi értekezés. MTA, TMB. Bp., 1968.; Interneuronok. Doktori értekezés. MTA, TMB. Bp., 1978.; Tájanatómia. Egyetemi tankönyv (szerk.). Bp., 1987., 1991., 2001., angolul 1998., németül 2000., 2008.; Tájanatómia (Csillik Bertalannal és Kubik Istvánnal). Bp., 2006., 2017., angolul 2008.
Nyughelye: Pápa, Alsóvárosi temető, 9/F parcella, 1. sor 5. sírhely.
Galéria
