(Nagycsömöte, 1747 – Pest, 1818)
Vas megyei nemesi család sarja, iskoláit Kőszegen és Trencsénben végezte. Orvosi tanulmányokat a pesti Orvoskaron folytatott, de oklevelet nem szerzett. Orvosjelöltként (medicinae candidatus) küldték Bécsbe 1784-ben, amikor II. József elhatározása szerint megkezdték az állatorvosi tanszék szervezését a pesti egyetemen. Ennek akkoriban nemcsak mezőgazdasági, hanem katonai jelentősége is volt. Bécsben az állatorvosi oktatás ausztriai meghonosítója, Johann Wolstein mellett tanult, aki a pesti tanszék megszervezésében is közreműködött. Visszatérve 1787. február 15-én tartotta tanszékfoglaló előadását. Ekkor még rendkívüli, 1791/92-től nyilvános rendes tanár. Ennek ellenére tanártársai nem tekintették magukkal egyenrangúnak, dékánnak nem választották és a kari ülésekre sem hívták meg. Tolnay fáradhatatlanul dolgozott tanszéke fejlesztésén, hogy azt hasonlatossá tegye a mintának tekintett bécsi állatgyógyintézethez. Nagyszámú javaslata és tervezete közül sajnos csak kevés valósulhatott meg. Tárgyát az orvosok és sebészek mellett a téli időszakokban patkolókovácsoknak, gazdáknak, istállómestereknek szervezett ingyenes kurzusokon is előadta. Sokat tett a marhavész járványok visszaszorításáért, jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki nem csak tudományos, de ismeretterjesztő szinten is. Érdemei elismeréséül 1807-ben az orvosi kar rendes tagjául választotta, 1808-ban pedig Pest megye közgyűlése négy fiával együtt felvette nemesei sorába. A magyar állatorvosképzés benne tiszteli alapítóját.