(Megyehíd, 1914. május 15. – Budapest, 2007. március 14.)
Tanszék: Orosz Lektorátus/Idegennyelvi Lektorátus 1951-1980.
Vas megyei, 23 holdon gazdálkodó, ötgyermekes középparaszti családból származott. Anyagi okok miatt az öt gyermek közül csak ő tanulhatott tovább. Szombathelyen érettségizett 1933-ban. Innen a pannonhalmi Szt. Gellért Főiskolára került, ahol 2 évet végzett el latin-német szakon. 1935-ben a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be, ahol olasz-latin főszak mellett a németet mellékszakként végezte. Tanulmányai idején az elitképzőnek számító Eötvös Kollégium tagja volt. 1936-1941 között összesen kb. 2 évet töltött Olaszországban, ebből 3 félévet a római Studium Urbis-on. Végzős tanárjelöltként a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban dolgozott óraadóként 1939. március 3. és június 30. között. 1939. szeptember 25-én latin-olasz szakos középiskolai tanári diplomát kapott, melyet később (1953) orosz szakkal egészített ki. 1939. október 11-én a szegedi Klauzál Gimnáziumban helyezkedett el, ahol 1940. december 29-ig tanított. Innen a fővárosi IX. kerületi Fáy András Gimnáziumba került. 1940. december 30. és 1947. június 30. között szolgált itt. Közben, 1943. december 18-án bölcsészdoktorátust szerzett. Az 1944. év folyamán katonai szolgálatot teljesített az I. helyőrségi kórház tábori kórházánál, fél évet az ukrajnai fronton, fél évet Budapesten. 1947. július 1-jén került a Szent Imre Gimnáziumba, melyet egy év múltán József Attila Gimnáziumra neveztek át. Innen a budapesti Orvostudományi Kar önállóvá válása napján, 1951. február 1-jén került át a BOTE Orosz Lektorátusa élére vezető nyelvtanári beosztásba, noha ekkor az orosz szakon még csak a másodévet végezte a Lenin Intézet esti tagozatán.
Vezető nyelvtanári munkássága első 10 éve során az orosz mellett másik 6 idegen nyelv oktatását sikerült megszerveznie, így a tanszék Idegennyelvi Lektorátussá fejlődött. Különös súlyt fektetett arra, hogy munkatársaival megfelelő nyelvi jegyzetekkel lássák el hallgatóikat.
1945 májusában belépett a Szociáldemokrata Pártba, de már októberben elmaradt a párttól. Ettől kezdve semmilyen politikai párthoz nem csatlakozott. Szintén 1945 májusában lett tagja a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének, majd 1952-ben átlépett az Orvostudományi Egyetem Szakszervezetébe. Hosszú ideig dolgozott az Országos Nyelvi Módszertani Bizottságban. Tagja, majd elnöke volt az egyetem Kollégiumi Bizottságának.
1960-ban és 1969-ben Miniszteri dicséretben részesült, 1974-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Főbb munkái: Egységes latin nyelvkönyv gyógyszerészhallgatók részére. Bp., 1975-től több kiadás; Egységes orvosi latin nyelvkönyv I. éves általános orvos-, fogorvostanhallgatók részére. SOTE, Bp., 1982-től több kiadás; Egységes orosz nyelvi jegyzet I. éves általános és fogorvostanhallgatók részére (Mihalek Lajosnéval). Bp., 1984.
Nyughelye: Magyar Szentek Temploma/Lágymányosi templom egyetemi negyed.