(Vágmedence, 1905. május 12. – Budapest, 1959. január 17.)
Tanszék: Biokémiai Intézet 1950-1953.
Orvoscsaládból származott. Középiskoláit és orvosi tanulmányait Budapesten végezte, 1929. január 26-án avatták orvossá. Orvostanhallgatóként már 1924-től díjtalan gyakornoki beosztásban dolgozott a Hári Pál vezette Élet- és Kórvegytani Intézetben. 1926-1928 között ugyanitt díjas gyakornok volt, majd az 1928/29. tanévben externistaként a Korányi Sándor vezette III. sz. Belgyógyászati Klinikára járt be. Diplomaszerzése után, 1929-ben Berlinbe ment, ahol Otto Heinrich Warburg (1931-ben Nobel-díjas) dahlemi sejtélettani intézetének munkatársa lett. Később Julius Wohlgemuth biokémiai laboratóriumában folytatott kutatásokat. 1933-ban a bázeli egyetem Verzár Frigyes vezette élettani intézetébe ment, ahonnan 1934-ben Kijevbe távozott. Itt a SZU Ukrán Tudományos Akadémia Alekszandr Vlagyimirovics Palladin vezette Biokémiai Intézetében kapott kutatói állást, majd a Szövetfehérje Laboratórium, illetve Biokémiai Osztály vezetőjévé (1945-1950) lépett elő. 1945-ben a biokémia címzetes egyetemi tanára lett, és előadásokat tartott a kijevi egyetemen. Tudományos fokozatait is a Szovjetunióban szerezte. 1936-ban a biológiai tudományok kandidátusa, 1942-ben doktora lett. A világháború évei alatt antibiotikum kutatásokat végzett. 1950-ben hazatért Magyarországra, ahol az MTA Biokémiai Intézetének lett alapító igazgatója egészen haláláig (1950-1959). Ugyancsak 1950-től a BOTE II. sz. Kémiai-Biokémiai Intézetének lett tanszékvezető egyetemi tanára. Súlyos betegsége miatt 1953-ban Kijevben gyógykezelték, majd megvált az egyetemi tanszéktől, és haláláig csak az akadémiai intézetben folyó kutatásaival foglalkozott.
Tudományos pályafutása kezdetén, Wohlgemuth intézetében a fény sejtélettani hatásaival foglalkozott. Verzár Frigyes mellett a tápanyagfelszívódás, különösen a lipidek emészthetőségének biokémiai hátterét kutatta, valamint a kationok hatását az élesztő erjedési folyamataira. A Szovjetunióban főleg izombiokémiai kutatásokat végzett, nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a sejtszintű szénhidrát-anyagcserét szabályozó Pasteur-effektus mechanizmusának feltárásában. A háború évei alatt antibiotikum-kutatásokat végzett, melyért később Sztálin-díjat kapott. Az ’50-es években az enzimek kémiai szerkezete és biológiai funkciója közötti összefüggések, a sejten belüli energiaátvitelt biztosító adenozin-trifoszfát vizsgálata kötötte le. Jelentős megállapításokat tett az egyes enzimek szubsztrát-specificitása, a denaturáció fogalmának értelmezése terén és egy új műszál előállításával gyakorlati eredményt is elért.
1950. december 2-án az MTA levelező, majd 1953. május 30-án rendes tagja lett. MTA székfoglaló előadását 1956. február 7-én tartotta „Az elméleti fehérjekutatás néhány időszerű kérdéséről.” 1951-ben megosztva elnyerte az Állami Sztálin-díjat.
Főbb munkái: Über die Wirkung des Lichtes auf den Chemismus der Zelle. In: Biochemische Zeitschrift 1933; The Influence of Alkali Cations on the Fermentation Capacity of Yeast (A. Lasnitzkivel). In: Biochemical Journal 1935; Studien über den Mechanismus des Pasteurschen Reaktion. In: Biochemical Journal Kiev 1940; A Pasteur-reakció mechanizmusa. Kijev,1942; A New Specific Property of Myosin. Ukrainian Biochemical Journal 1946; Az elméleti fehérjekutatás néhány időszerű kérdéséről. MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei Bp., 1956; Comparative Studies on D-glyceraldehide-3-phosphate Dehydrogenase. In: Biochimica et Biophysica Acta h.n.,1959.
Nyughelye: Fiumei úti temető 34-2/0/1/10.
