Szent-Györgyi Albert Imre, nagyrápolti (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole/Massachusetts, 1986. október 22.)
Tanszék: Élet- és Kórvegytani Intézet 1945-1947.
Édesanyja, Lenhossék Jozefina révén a Lenhossék családdal állt rokonságban, Lenhossék Mihály, az anatómia budapesti professzora a nagybátyja volt. Középiskoláit a Lónyay utcai Református Gimnáziumban végezte. Ekkor került a kezébe Santiago Ramón y Cajal szövettani könyve, és ennek hatására döntött úgy, hogy kutatóorvos lesz. 1911-ben beiratkozott a kir. m. Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára, majd hamarosan nagybátyja intézetében végzett szövettani tanulmányokat. 1913-ban átment az Élettani Intézetbe, majd a háború kitörésekor önkéntesként bevonult a 65. miskolci gyalogezredbe, és a keleti frontra került. Helytállásáért 1916-ban Ezüst Vitézségi Érmet kapott. Sebesülése után hazakerült és befejezte tanulmányait, 1917. június 9-én kapta meg diplomáját. Szeptemberben Udinébe vezényelték, ahol egy front mögötti tábori kórházban szolgált. A háború végeztével a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Farmakológiai Intézetében, Mansfeld Géza mellett kapott első tanársegédi állást 2 évre 1918. szeptember 1-jétől. 1919 januárjában a csehszlovák csapatok megszállták a várost, és az egyetemnek hamarosan menekülnie kellett. Szent-Györgyi rövid prágai megálló után Berlin-Dahlembe ment a Kaiser Wilhelm Institut für Chemie-t vezető biokémikus, Leonor Michaelis mellé asszisztensnek. Innen a hamburgi Tengerészeti és Trópusi Egészségügyi Intézetbe vezetett az útja, ahol gyarmati orvoslást tanult. 1922/23-ban Storm von Leeuwen farmakológus mellett dolgozott a leideni egyetemen. Leidenben és Groningenben, ahol Hartog Jacob Hamburger tanársegédje volt, kezdett foglalkozni a sejtlégzéssel, a biológiai oxidációval. Felfedezett egy erős redukáló hatású anyagot, melynek további kutatására sikerült ösztöndíjat szereznie a Nobel-díjas angol fiziológustól Henry Dale-től. Az igazi ismertséget a Nemzetközi Élettani Társaság 1926. augusztusi stockholmi kongresszusa hozta meg számára, ahol Frederick Gowland Hopkins többször is hivatkozott egyik munkájára. Így kapott kutatói ösztöndíjat Hopkinstól a Cambridge-i Egyetemen. 1927-ben itt védte meg kémiai doktori értekezését a hexuronsav felfedezéséről. 1928 nyarán gr. Klebelsberg Kunó, vallás- és közoktatásügyi miniszter hazahívta a szegedi egyetem orvosi kémiai tanszéke élére, majd október 1-jén nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Szegedi tanárságát két év szabadsággal kezdte, hogy befejezhesse cambridge-i kísérleteit. 1929 nyarán az Egyesült Államokban folytatta munkáját, Edward C. Kendall Mayo Klinikán lévő laboratóriumában, ahol mellékveséből izolált hexuronsavat. 1930 októberében költözött Szegedre és 1931 januárjában kezdte meg oktatói és kutatói munkáját. A külföldön, elsősorban az angolszász egyetemeken látott oktatási módszerekkel, illetve karizmatikus személyiségének köszönhetően hamarosan iskolát szervezett maga köré, ahonnan számos későbbi kiválóság került ki (pl. Straub F. Brunó, Donát Tibor, Guba Ferenc). 1932. március 18-án a Budapesti Királyi Orvosegyesület ülésén bejelentette, hogy a hexuronsav azonos a C-vitaminnal. Később ez alapján ítélték neki az elsőséget a Charles Glen Kinggel folytatott vitában. Később felfedezte, hogy paprikából sokkal hatékonyabban lehet C-vitamint előállítani, mint mellékveséből, megoldotta annak ipari méretű gyártását Szegeden. 1937-ben a Nobel-díj Bizottság neki ítélte az orvosi-élettani Nobel-díjat „a biológiai égés folyamatával kapcsolatos felfedezései, különösen a C-vitaminnal és fumársav katalizátorral végzett kutatómunkája elismeréseképpen”. A vele együttműködő Norman Haworth ugyanekkor kémiai Nobel-díjat kapott a C-vitamin szerkezetének meghatározásáért. Ugyanebben az évben munkásságát Magyarországon Corvin-koszorúval ismerték el. Az 1940/41. tanévben a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem rektora volt. A háború idején a Szent-Györgyi Szervezet élén részt vett az ellenállási mozgalomban, a Kállay-kormány tudtával Magyarország háborúból való kiugrásán dolgozott. Ezért az ország német megszállása után bujkálnia kellett. A háború után elfogadta a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem felkérését a külön neki felállított Élet- és Kórvegytani (később Biokémiai) Intézet vezetésére, melyet 1947-es kivándorlásáig látott el. 1945-ben nekilátott a Magyar Tudományos Akadémia átalakításának, de törekvése kudarcba fulladt, így Bay Zoltánnal létrehozta a Magyar Természettudományi Akadémiát. Később, szándékaik szerint a két akadémiát a kormány összevonta, és őt kérte fel az immár egyesített akadémia elnökének, ám ő maga helyett Kodály Zoltánt ajánlotta, és beérte a másodelnöki címmel. Érzékelve a kommunista uralom előszelét, feleségével 1947 augusztusában az Egyesült Államokba távozott, és Woods Hole-ban telepedett le. Érdeklődése az izomkutatás felé fordult, amelyet egy chicagói húsipari cég támogatott. Élete vége felé rákkutatással foglalkozott. A 60-as évektől egyre gyakrabban vállalt közéleti szerepet pl. a vietnámi háborúval vagy a nukleáris fegyverkezéssel szemben. Hazájával is megtartotta a kapcsolatot, noha először csak 1973-ban látogatott haza. Tagja volt a magyar koronaékszereket 1978-ban visszaszolgáltató amerikai küldöttségnek is. Fent említett kitüntetései mellett a főbb elismerések: Magyar Érdemrend középkeresztje (1941), Edinburgh-i Egyetem Cameron-díja (1946), Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1946), Kossuth-díj (1948), az izomműködés kutatásában elért eredményeiért az Albert Lasker-díj (1954), Claude Bernard- érem (1967), Modern Medicine Award (1967), Jan Palfijn-emlékérem, Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1983). Emellett számos egyetem avatta díszdoktorává: Padovai Egyetem (1942), Lausanne-i Egyetem (1943), Oxfordi Egyetem (1947), Szegedi Orvostudományi Egyetem (1973).
Főbb munkái: Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok. Bp., 1937.; Studies on Biological Oxidation and Some of its Catalysts. Bp.-Leipzig, 1937.; On oxidation, fermentation, vitamins, health and disease. Baltimore, 1939.; Az élet tudománya. Bp., 1943.; Studies on muscle. Szeged, 1945, Stockholm, 1945.; Chemistry of muscular contraction. New York, 1947.; Nature of life. A study on muscle. New York, 1948.; Chemical physiology of contraction in body and heart muscle. New York, 1953.; Bioenergetics. New York, 1957.; Bioelectronics. A Study on Cellular Regulation, Defense and Cancer. New York, 1968.; The Crazy Ape. Written by a Biologist for the Young. New York, 1970, magyarul 1989.; Egy biológus gondolatai. Bp. 1970.; What next? New York, 1971.; Az élő állapot. Bukarest, 1973; Az élet jellege. Bp., 1974.; Az anyag élő állapota. Bp., 1983, eredeti angol változat: 1978.; Válogatott tanulmányok. Bp., 1983.
Nyughelye: Woods-Hole, Mass. USA, Szent-Györgyi-ház kertje.
