Szening János (Győr, 1757. június 7. – Pest, 1806. február 12.[1])
Tanszék: bonctan 1790-1797 (h.), 1797-1803, bonctan és szülészet 1803-1806.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1805/06.
Stáhly György mellett tanult sebészetet, majd három évig katonaorvosként működött. Részt vett a Poroszországgal folytatott 1778/79-es bajor örökösödési háborúban, ahol fogságba esett. Fél évi rabság után hazatérhetett, majd 1782-ben az egyetemi sebészeti tanszéken lett segéd. 1785. november 24-én szülészmesteri oklevelet szerzett, majd adjunktusi kinevezést kapott a sebészet és szülészet tanára, Stáhly György mellé. 1790-ben bonctani lector, 1791. november 22-én sebészdoktor lett. Orvosdoktori oklevelét 1797. augusztus 29-én szerezte meg, és még ebben az évben kinevezték a bonctan rendes tanárává. Később az 1800. évi nemesi felkelő seregben törzsorvosként szolgált Stáhly mellett. Stáhly 1802-ben bekövetkezett halála után tárgyait, a szülészetet és a sebészetet kettéválasztották, így 1803. szeptember 13-án Szeninget a bonctan és a szülészet tanárává nevezték ki. A kar az 1805/06. tanévre dékánjává választotta, de 1806. február 12-én bekövetkezett halála miatt hivatali idejét nem tölthette ki.
Főbb munkái: szakirodalmi tevékenysége nem ismert.
Nyughelye: nem ismert.
[1] Győry Tibor és nyomában a többi életrajz február 13-át adja meg elhalálozása napjaként. A 12-i dátum a Győrynél általában megbízhatóbb adatközlő, Hőgyes Endre könyvéből származik.