(Budapest, 1936. július 27. – Budapest, 2019. június 27.)
Tanszék: I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet 1993. július 1. – 2001. június 30.
Orvoscsaládból származott, édesapja kórházi főorvos, édesanyja fogszakorvos volt. 1954-ben érettségizett a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban, majd felvették a BOTE Általános Orvosi Karára. 1960. október 1-jén summa cum laude minősítéssel szerzett oklevelet. 1957-től dolgozott az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetben, kezdetben TDK-tagként, később demonstrátor minőségben. Végzése után központi gyakornokként foglalkoztatták, közben fél éves sorkatonai szolgálatot teljesített a Központi Honvéd Kórházban. 1962 októberétől egyetemi gyakornok, 1963 januárjától egyetemi tanársegéd lett. 1963-ban jeles eredményű szakvizsgát tett kórbonctanból és kórszövettanból. 1968-1975 között az intézet szakszervezeti megbízotti feladatait is ellátta, később a szakszervezeti vezetőségben kapott feladatot. 1970. május 1-től adjunktusként dolgozott tovább, 1975. július 1-jén docensi kinevezést nyert. 1971 októberétől 1972 októberig tanulmányúton járt Manchesterben a Christie Hospital and Holt Radium Institute, Lajtha László vezette Paterson Laboratóriumában, ahol a szövettenyészeti munkában mélyedt el. Több éven át látta el az intézet TDK-felelősi feladatait, 1973-tól igazgatóhelyettes is volt. 1974. február 18-án kandidátusi fokozatot szerzett. 1974-ben az MTA-Eü. Min. Pathológiai Bizottságának titkára lett. 1975-ben elvégezte a Marxizmus-leninizmus Esti Egyetem etika szakosító tagozatát. Ebben az évben csatlakozott az MSZMP-hez. 1982. április 26-án elnyerte az orvostudományok doktora fokozatot. 1982-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1987 óta német, 1989 óta angol nyelven is tartott előadásokat. 1988/89-ben egy évet töltött vendégprofesszorként a New Orleans-i Tulane Egyetemen, a Nobel-díjas (1977) Andrew Victor Schally intézetében. 1993. július 1-jén tanszékvezetői, öt évvel később igazgatói kinevezést kapott intézete élére, mely feladatot nyugállományba vonulásáig látott el. 1995-2001 között vezette az MTA-EKSZ Molekuláris Patológiai Kutatócsoportját.
Munkássága során „kidolgozta a boncjegyzőkönyvek rögzítésének és tárolásának módszerét, melyhez diagnózisgyűjteményt szerkesztett. Molnár Bélával együtt, már tanszékvezetőként ő fektette le a digitális patológia alapjait. Tanulmányozta egyes aminosavak hatását kísérleti állatok daganatainak növekedésére. Megállapította, hogy ugyanazon aminosav D és L formája ellentétesen befolyásolja egyes daganatfajták növekedését. Ebből a tárgykörből védte meg kandidátusi értekezését 1974-ben. A későbbiekben feltárta a methylezett lysin származékok biológiai hatásait, mely munka képezte az alapját az 1982-ben megvédett doktori értekezésének. A peptidek közül elsősorban a thymopoetin fragmenseinek immunstimuláns hatását tanulmányozta, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy két ilyen származék már klinikai kipróbálás alatt áll. Schally professzor intézetében LHRH antagonisták és agonisták, valamint somatostatin származékok daganatnövekedést gátló hatását tanulmányozta. Elsőként mutatta ki, hogy ezek a peptidek a programozott sejthalál indukálása révén fejtik ki hatásukat, a daganatsejtekben található receptorokon keresztül. Behatóan foglalkozott több emberi daganatban előforduló spontán és indukálható apoptosis mértékével és ezek prognosztikai jelentőségével. A fentieken kívül foglalkozott a kis energiájú lézersugarak biológiai hatásával és elsőként ismertette ezek sejtproliferációt fokozó hatását. Rámutatott a glycosamin tartalmú mesenchymalis sejtek jelentőségére a májcirrhosis kialakulásában. Elsőként írta le a PVC porbelégzés által kiváltott emberi kórképet. Az intézetben onkológus sebésszel együttműködve a mediastinum tumorai és pseudotumorainak patológiáját európai vonatkozásban is jelentős anyagon tanulmányozták, melynek eredményét, A mediastinum tumorai és pseudotumorai című könyvben ismertették (Besznyák-Szende-Lapis).” A Magyar Orvosi Kamara keretében jelentős munkát végzett az etikai kódex kidolgozásában.
Számos szakmai társaságnak volt tagja: Royal Society of Medicine (1969), European Association for Cancer Research, European Society of Pathology, International Academy of Pathology, Nagy-Britannia és Írország Pathológus Társasága, Magyar Gastroenterológus Társaság, Magyar Oktatástechnikai Társaság. A Magyar Gyermekgyógyász Társaság Gyermekonkológiai szekciójának vezetőségi tagja, a Magyar Pathológusok Társaságának főtitkára (1981-1990), a Patológus Szakmai Kollégium elnöke (1995-2000), az MTA Orvosi Diagnosztikai és Tudományos Bizottság titkára és a Magyar Onkológusok Társaságának vezetőségi tagja. Kuratóriumi elnöke volt a Tumor-leukémiás Gyermekekért Alapítványnak.
Szerkesztőbizottsági tagja volt a Lege Artis Medicinae, az Acta Morphologica, az American Journal of Surgical Pathology, a Pathology, Oncology and Research, a JAMA magyar kiadása, a Medical Science Monitor, a Journal of Medicine and Biochemistry, a Pathology Research and Practice, valamint a Cellular and Molecular Medicine c. szaklapoknak.
Pályája során az alábbi elismerésekkel tisztelték meg: Akadémiai emlékérem (1975), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1976), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985), Miniszteri dicséret (1989), Huzella Tivadar-emlékérem (1991), Baló József-emlékérem (1994), LAM-díj (1997), Novicardin-díj (1997), Orvosi Hetilap Markusovszky Lajos-díj (2000), Pro Universitate díj (2001), Genersich Antal-díj (2001), Ipolyi Arnold-díj (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006)
Főbb munkái: Az aminosav-túladagolás és a daganatnövekedés néhány összefüggésének kísérletes vizsgálata. Kandidátusi értekezés. MTA TMB, Bp., 1973.; A sejtszaporodás serkentésének lehetőségei, formái és gyakorlati jelentősége. Doktori értekezés. Bp., 1980.; A mediastinum tumorai és pseudotumorai (Besznyák Istvánnal és Lapis Károllyal). Bp., 1985.; Pathológiai gyakorlatok (Kádár Annával). Bp., 1994.; Bevezetés a hisztopathológiába (Suba Zsuzsannával). Bp., 1999., 2005., angolul 1999.; Pathologia (szerk.). Egyetemi tankönyv. Bp., 1999.; Klinikopatológiai esettanulmányok. Bp., 2003.; Pathologia Hungarica in nummis (Csoma Máriával). Bp., 2010.; Aere Perennius – Ércnél maradandóbb. Magyar orvosok, akiknek nevét alkotásaik őrzik (Szabó Katalinnal). Bp., 2018.
Nyughelye: Budapest, Óbudai temető.
(Az idézet forrása Lapis Károly és Zalatnai Attila megemlékezése Szende Béláról: http://semmelweis.hu/hirek/2019/07/04/in-memoriam-szende-bela-professzor/)
Galéria
