Székely Ágoston, ádámosi (Pest, 1864. június 5. – Budapest, 1927. november 22.)
Tanszék: Általános kór- és gyógytan (h.) 1905-1906, Pasteur Intézet 1906-1927.
A festőművész, Székely Bertalan fia. Középiskolát a budapesti piaristáknál végzett, majd az orvoskarra iratkozott be, ahol 1888. június 16-án Ajtai Kovách Sándor avatta orvosdoktorrá. Hosszabb tanulmányutat tett német egyetemeken, illetve Londonban, ahol a tüdőbetegek számára létesített intézményeket látogatta. 1899-ben magántanári képesítést szerzett a fertőző betegségek kísérletes kór- és gyógytana tárgykörében. 1900-tól tanársegéd, majd adjunktus a Hőgyes Endre vezette általános kór- és gyógytani tanszéken. Mestere betegsége miatt 1905-ben helyettesként vette át a tanszék irányítását. Hőgyes halála (1906) után a tanszéket a kor igényeinek megfelelően három részre osztották. Az általános kórtant Tangl Ferenc, az élet- és kórvegytant Preisz Hugó, míg a Pasteur Intézetet Székely vezette tovább, egészen haláláig. Emellett 1920-tól az orvosi etikát is előadta. Munkássága során szervezte a veszettség elleni védőoltásokat, illetve sokat tett a tuberkulózis magyarországi leküzdéséért.
1889-től volt munkatársa, 1905-től 1926-ig pedig szerkesztője az Orvosi Hetilapnak. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat főtitkári tisztét is betöltötte.
Főbb munkái: A tüdővész gyógytana. Bp., 1894, németül is; Vizsgálatok a vér úgynevezett bacterium ölő hatását illetőleg. Bp., 1896.; A tüdőgümőkór prognosisa. Bp., 1903.; A hörgők, a tüdő és a mellhártya betegségeinek orvoslása. Bp., 1903.
Nyughelye: Fiumei úti temető FM/JOBB/1/524.