Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1944-ben. Előbb a Szt. Ferenc Kórház alorvosaként dolgozott, majd katonai szolgálatát a XI. Helyőrségi Kórház kötelékében töltötte. Hadifogságból hazatérve1946 tavaszán díjtalan gyakornoki kinevezést kapott az Ádám Lajos, majd Sebestyén Gyula vezette II. sz. Sebészeti Klinikára. Itt 1948-ban sebészi szakképesítést szerzett. 1949-ben áthelyezték a Borisz V. Petrovszkij vezette III. sz. Sebészeti Klinikára, ahol 1960-ig teljesített szolgálatot, 1952-től már mint adjunktus. 1959-ben tüdősebészi szakvizsgát tett. Kandidátusi értekezését a gyomorrák sebészi kezelése tárgyköréből 1961-ben védte meg. Az 1960/61. tanévben a Központi Állami Kórházban működött megbízott osztályvezető főorvosként, majd visszatért a II. sz. Sebészeti Klinikára. Innen került 1963. december 1-jén az I. sz. Sebészeti Klinikára. 1965-ben docensi, 1970-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 1975-től átvette a klinika igazgatását. Ezzel párhuzamosan 1969-től igazgatóhelyettese, majd 1975-től igazgatója az Országos Sebészeti Intézetnek is. 1990-ben vonult nyugállományba. Számos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának, illetve hazai és nemzetközi szakmai társaságnak tagja, rangos kitüntetések (pl. Magyar Népköztársaságért Érdemérem arany fokozata – 1951, Állami díj – 1983, Szocialista Magyarországért Érdemrend – 1985, Professor emeritus cím – 1998) tulajdonosa. 1979-1985 között két cikluson át viselte a rektori méltóságot.