(Szentgotthárd, 1931. április 15. – Budapest, 2011. július 31.)
Tanszék: Szerves Vegytani/Gyógyszerészi Szerves Kémiai Intézet (mb.) 1977-1980, 1980-1996.
Édesapja általános iskolai tanár volt. Középiskoláit szülővárosában, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végezte, ahol 1949-ben tett érettségit. Még ebben az évben felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerész szakjára. Tanulmányi eredménye alapján az 1952/53. tanévben Népköztársasági ösztöndíjat nyert. 1954. március 15-én kapott kitüntetéses gyógyszerészi oklevelet. Katonai szolgálatot 1951-1954 között teljesített, összesen 5 hónap időtartamban. Egy tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után tartalékos alhadnagyi rendfokozattal szerelt le. 1953. július 15-én a BOTE Orvosi Vegytani Intézetén belül működő Gyógyszerészi Szerves Kémiai Oktatáshoz került, ahol előbb központi, majd egyetemi gyakornokként dolgozott 1956. augusztus végéig. 1956. szeptember 1-jén tanársegéd lett, majd 1957-ben a Clauder Ottó vezetésével akkor szerveződő Szerves Vegytani Intézet munkatársa lett. 1966. február 12-én „summa cum laude” minősítésű gyógyszerészdoktorátust szerzett a sztrichnin laktám-csoportjának kémiai átalakításával kapcsolatos disszertációjával. 1968. július 1-jén adjunktusi kinevezést kapott. 1971. június 30-án elvégezte a Marxizmus-leninizmus Esti Egyetem 3 éves általános tagozatát. 1973-ban preparatív kémiai laboratóriumi szakgyógyszerészi vizsgát tett. 1977. január 12-én elérte a kémiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. Ugyanezen év június 1-jén egyetemi docenssé nevezték ki, és Clauder Ottó nyugalomba vonulása folytán megbízták az intézet vezetésével. 1980. július 1-jén kapott igazgatói és egyetemi tanári kinevezést. 1991-ben habilitált doktorrá nyilvánították. 1996-ban átadta az intézet vezetését, 2001. június 30-án nyugalomba vonult, de professor emeritusként továbbra is részt vett az egyetemi oktatásban.
Pályája kezdetén foglalkozott a diuretikus hatású triazin-származékok előállításával, vizsgálta a periódusos rendszer jelentőségét a szerves kémiában. Később a sztrichnin kémiai szerkezeti és biológiai hatása közötti összefüggéseket tanulmányozta. Ezzel kapcsolatban számos új vegyületet állított elő. 1966, 1969 és 1970 folyamán összesen 4 hónapot töltött az NDK-beli Merseburgi Kémiai Műszaki Főiskola Szerves Kémiai Intézetében, ahol a reakciókinetikát és a spektroszkópiát tanulmányozta. 1972/73-ban egy teljes évet töltött a Brüsszeli Szabadegyetem Szerves Kémiai Intézetében a polimer hordozós szintézis területét tanulmányozva. Hazatérve ilyen technikával dolgozó munkacsoportot alakított.
„Fő kutatási területe: a természetes vegyületek kémiája, az alkaloidok (elsősorban indolalkaloidok) és iridoidok (elsősorban szekologanin), a heterociklusos kémia (kinolizin-származékok szintézise és tulajdonságai) és a polimer hordozós szintézis. Munkatársaival részletesen tanulmányozta a szekologanin kémiáját. Ennek során elsőként igazolta az indolalkaloidok biogenetikai prekurzorának, a sztriktozidinnek a teljes térszerkezetét, számos kémiai és biomimetikus átalakítást végzett, gráfanalízissel vizsgálta a reakciók diverzitásának és szelektivitásának kérdését. Elmélyült az elméleti szerves kémia, különösen a perturbációs molekulapálya elmélet kérdéseiben, létrehozta a szekologaninból származó indolvázas alkaloidok bioorganikus rendszerét. Eredményeiről 56, nagyrészt nemzetközi folyóiratokban megjelent közleményben és könyvrészletben, valamint számos hazai és nemzetközi tudományos konferencián számolt be.”[1]
A DISZ-nek megalakulásától tagja volt, évfolyamtitkár-helyettesi és tanulmányi felelősi feladatokat látott el. 1957-ben tagja lett az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, 1960-ban a Magyar Vöröskeresztnek, 1962-ben a Magyar Gyógyszerészeti Társaságnak. Utóbbi Gyógyszerkutatási Szakosztályának elnöke is volt. Tagja volt az MTA Alkaloidkémiai Munkabizottságának és Elméleti Szerves Kémiai Munkabizottságának. 1979-1994 között elnökölte a SOTE Külső Kutatási Szerződéseket Véleményező Bizottságát. Részt vett a Gyógyszerészet és az Acta Pharmaceutica Hungarica szerkesztőbizottságainak munkájában.
Kitüntetései: Kiváló gyógyszerész (1975), SOTE Kiváló Oktatója I. fokozat (1987), Professor emeritus (2001), Winkler Lajos Emlékérem (2004). 2011. március 15-e alkalmából Réthelyi Miklós minisztertől vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.
Főbb munkái: Szerves kémiai praktikum. Egyetemi jegyzet (Böjthe Gábornéval és Ormai L-lel). Bp., 1957.; A sztrichnin laktám-csoportjának átalakításával nyerhető származékok előállítása. Gyógyszerészdoktori értekezés. Bp., 1965.; Szerves kémiai praktikum. Gyógyszerészhallgatók részére (Clauder Ottóval és Böjthe Gábornéval). Bp., 1974, 1976.; Vizsgálatok a szilárd fázisú szintézis alkalmazására az alkaloidkémiában. Kandidátusi értekezés. MTA TMB. Bp., 1975.; Szerves kémiai összefoglaló 1-2 (összeáll.). Bp., 1987, 1997.
Nyughelye: Magyar Szentek Temploma (temetés: 2011. augusztus 23.).
[1] Az idézet forrása a dr. Noszál Béla által írt nekrológ.