(Budapest, 1874. augusztus 30. – Budapest, 1937. május 17.)
Dékán: 1931/32 – 1932/33
Szerény körülmények között élő értelmiségi családból származott, édesapja tanár volt. 1892-ben iratkozott be a budapesti Orvostudományi Karra. Még medikusként került az Élettani Intézetbe, ahol egy szövettani tárgyú dolgozatával Jendrassik-féle jutalomdíjat nyert. 1896-ban hosszabb tanulmányutat tett Ausztria, Németország, Hollandia és Belgium élettani intézeteiben. 1897. szeptember 21-én avatták orvosdoktorrá. 1898-ban Árkövy József hívására a fogászati klinikára szegődött díjas gyakornokként. 1899-ben Berlinben képezte tovább magát. 1906-ban magántanári képesítést szerzett a fogászati műtéttan tárgykörében. 1914-ben a Poliklinika fogászati osztályának vezető főorvosa lett, ahol Salamon Henrik segítségével fogorvosképző tanfolyamot szervezett. Az I. világháború alatt népfelkelő katonaorvosként teljesített szolgálatot Vöröskereszt kórházak speciális osztályain. A háború után Árkövy visszavonulásakor helyettesítette őt a Stomatológiai Klinika élén. 1921-ben nyert nyilvános rendes tanári kinevezést. Kutatásai főként a fogászati élettanra, a gyökértömések bakteriológiájára és a szájsebészetre irányultak. Iskolateremtő tanáregyéniség volt, olyan tanítványokkal, mint Máthé Dénes, Morelli Gusztáv, Balogh Károly. 3500 kötetes szakkönyvtárát klinikájának adományozta. 1922-ben az Országos Közegészségügyi Tanács rendkívüli, illetve az Igazságügyi Orvosi Tanács rendes tagjává lett. 1929/30-ban az Orvostudományi Kar jegyzői tisztét látta el, 1930/31-ben a kar Klinikai Bizottságának elnöke, illetve két tanéven át dékánja volt. 1932-ben a Szent István Akadémia rendes tagjául választotta. Tagja volt számos külföldi (francia, belga, német, amerikai, angol stb.) fogorvostársaságnak, és a Journal of Dental Research szerkesztőbizottságának. 1929-1931 között az Association Stomatologique Internationale elnöki tisztét töltötte be. Ekként volt elnöke a Budapesten rendezett nemzetközi fogorvos kongresszusnak 1931-ben. Kitüntetései: a Vörös Kereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvénye (1916), Arany Szolgálati Kereszt a koronával (1917), II. osztályú polgári hadi érdemkereszt (1918), olasz koronarend tiszti keresztje (1929), valamint parancsnoki keresztje.
(Főbb munkái: Gyakorlati fogászat. Bp., 1914.; Odontoiatria practica. Milano, 1928.; Odontologia practica. Barcelona, 1933.; A száj és állcsontok dentális betegségeinek sebészete. Bp. 1936.)