Stulfa/Széky Péter (Nagyszombat[1], 1769. május 26. – Pest, 1831 után)
Tanszék: elméleti orvostan (h.) 1803, különös kór- és gyógytan 1809-1821.
Középfokú tanulmányait szülővárosában végezte 1786-1789 között, majd Pesten fejezte be 1790-ben. Bölcsészeti tanulmányait szintén Pesten végezte 1790 és 1793 között, miközben Ürményi József országbíró, az egyetem későbbi elnöke, az 1777. évi Ratio Educationis kidolgozója fiai mellett szolgált nevelőként. Ezután az orvosi karon tanult tovább, majd 1800. január 4-én szerzett orvosdoktori oklevelet. 1799. november 26-án a különös kór- és gyógytani tanszék tanársegédje lett. 1800 végén orvosként csatlakozott az 1800-1801. évi nemesi felkelő sereghez, de négy hónap múlva visszatért egyetemi állásához, ahol még 1803-ig működött. Ekkortól sebészmesteri tanfolyamon helyettesként oktatta az elméleti orvostant. 1803. július 29-én az állatorvostani tanszéken Tolnay Sándor adjunktusává nevezték ki. 1809-ben lett a különös kór- és gyógytan (azonos a mai belgyógyászattal) tanára. Munkásságáért 1817-ben magyar nemességgel jutalmazták, családnevét ekkor változtatta Székyre. 1821-ben agyvérzés érte, ezért augusztus 28-án nyugdíjazták. Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején még tanácsadóként felbukkan a neve, de további sorsáról nem találni adatot. Szakirodalmi tevékenységet nem fejtett ki.
Főbb munkái: nem ismertek.
Nyughelye: nincs adat.
[1] A szakirodalomban egyes életrajzai Nyitrát jelölik meg születése helyeként, Szinyei József és az egyetemi hallgatói nyilvántartások azonban Nagyszombatot.
