Stockinger Tamás (Pest, 1811. július 29. – Pest, 1883. augusztus 21.)
Tanszék: elméleti sebészet (h.) 1847-1849, kórodai előkészítő sebészet (propaedeutika) 1851-1879.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1863/64, rektor 1870/71.
Eredetileg egyházi pályára készült, így 1826-ban belépett a kegyesrendiek (piaristák) közé és két évig novícius volt Trencsénben. Ezután Tatán tanított, majd 1830 és 1832 között Vácott végezte el a szorosan vett egyetemi tanulmányokat megelőző bölcsészeti éveket. Végül az orvoslás mellett döntött. Orvosdoktori oklevelét Pesten szerezte 1838. április 26-án, majd 1839. június 3-án sebészdoktorrá avatták. Stáhly Ignác mellett segédkezett a sebészeti tanszéken, majd 1841-ben, mikor főnökét országos főorvossá nevezték ki, ő is adott be pályázatot a megürült tanszékre, amit végül Balassa János nyert el. 1844/45-től magántanárként orvostörténetet adott elő. 1847-1849 között helyettesként az elméleti sebészeti tanszéket vezette. 1849. január 5-én a Pestet elfoglaló Windisch-Grätz tábornagy kinevezte a Rókus kórház igazgatójává. 1851-ben az elméleti sebészet tanszéket kórodai előkészítő sebészeti tanszékké alakították át, és július 27-én annak lett első rendes tanára 1879-es nyugdíjba vonulásáig. Dolgozatai magyar és német szaklapokban jelentek meg. 1863/64-ben dékán, 1870/71-ben rektor volt. 1871-ben királyi tanácsosi címet kapott.
Főbb munkái: Elegia honoribus… Antonii Juranics episcopi Jaurinensis, dum dioecesim suam benigne inviseret, oblata a S. Piis Tatensibus. Dec. calend. Junii 1830. Comaromii.; Medicus. Dissertatio inauguralis. Budae, 1838.; Útmutatás a sebészi műszerek elemzésére és bírálatára. Pest, 1867.; A közművelődés s az egyetemről. Pest, 1871. (Rectori beszéd. Különnyomat az Acta reg. scient. Universitatis Ung.-ból.); Adalék a sérvkötők tanához. Bp., 1873. Megjelent németül, franciául és angolul is. Bp., 1873.
Nyughelye: Farkasréti temető, felszámolva.