(Pest, 1787. július 31. – Pest, 1849. április 28.)
Tanszék: anatómia 1809-1827, sebészet 1833-1841.
Viselt egyetemi méltóság: rektor 1829/30, kari igazgató 1843-1848.
Születési évéről eltérő adatok vannak forgalomban. Ő maga 1787-et jelöl meg, Győry Tibor a pesti plébániai anyakönyvek alapján 1785-öt, míg Stáhly barátja, Toldy Ferenc 1784-et említ Stáhlyról szóló nekrológjában. A pesti egyetem hallgatói nyilvántartásai 1804 szeptemberében 20, 1806 februárjában 21 évesnek jegyzik. Ezzel szemben édesapja személye bizonyosnak látszik: Stáhly Györgyről (1755-1802), a sebészet egyetemi tanáráról van szó, aki elég fiatalon, mindössze 47 évesen hunyt el 1802-ben. Fia elvégezte az akkor még előkészítő jellegűnek számító bölcsészkart, majd az Orvoskaron 1803. november 9-én szemészmesteri oklevelet szerzett. A következőkben 1804. szeptember 17-én sebészdoktori, 1806. február 25-én orvosdoktori, végül 1806. március 19-én szülészmesteri diplomát kapott. Még ebben az évben tanársegéd lett a sebészeti tanszéken. Önkéntes katonaorvosként vett részt a Napóleon elleni 1806-os nemesi felkelésben. Itt szerzett tapasztalatait később jól hasznosította a szabadságharcban. 1807-ben az anatómia helyettes, 1809-ben rendes tanárává nevezték ki. 1827-ig működött ezen a tanszéken, ettől kezdve a sebészet helyettes, majd 1833-tól rendes tanára volt 1841-ig. Időközben a szülészet és a szemészet tárgyakat is előadta. Az 1829/30. tanévben az egyetem rektori tisztét töltötte be. Gyakorló orvosként igen keresett volt, így praxisa komoly jövedelmet biztosított. Tekintélyes összeget fordított az első magyar nyelvű orvosi szaklap, az Orvosi Tár támogatására. 1839. november 23-án az akadémia „a magyar nyelv terjesztésében szerzett érdemeiért” tiszteleti tagjává választotta. 1843-ban országos főorvossá, és ehhez kapcsolódóan az orvosi tanulmányok igazgatójává, vagyis kari igazgatóvá nevezték ki. 1848 áprilisában a Batthyány-kormány a kereskedelemügyi minisztériumhoz tartozó orvosi ügyek osztályának vezetésével bízta meg, így a kari igazgató tisztségéről lemondott, utódja Balassa János lett. Szeptembertől a honvédelmi minisztérium VIII. osztályának (hadi egészségügyi osztály) élén dolgozott tovább. A honvédorvosi kar főnökeként nagy szerepet játszott a szabadságharcban kitűnően működő sebesültellátó-rendszer megszervezésében, a katonai célú gyógyszerbeszerzés átszervezésében. Mikor a kormány 1848/49 telén Windisch-Grätz csapatai elől Debrecenbe menekült, a beteg Stáhly nem vállalta a hosszú téli utazást, inkább Pesten maradt. Néhány hónap múlva itt érte a halál. Gyakorló orvosként hírét csak Balassa szárnyalta túl később.
A Budapesti Királyi Orvosegyesület tiszteletbeli, a Bécsi Orvosi Társaság levelező tagjává, több vármegye pedig táblabírájává, 1846-ban Pest városa díszpolgárává választotta. 1847-ben a III. osztályú Vaskorona-renddel tüntették ki. Élete során elnyerte még az osztrák császári Lipót-rend, valamint a würtembergi királyi érdemrend lovagi fokozatait.
Főbb munkái: A cholera ügyében a választmányi bizottmány egy eredeti chemia kidolgozásában is fáradott. In: Gyógyszerészeti Szemle, 1848:5. sz.
Nyughelye: Budapest V., Ferenciek tere 9. Alcantrai Szent Péter templom altemploma.
