Somogyi Endre (Kisvárda, 1922. február 26. – Budapest, 2006. március 9.)
Tanszék: Igazságügyi Orvostani Intézet 1969–1992.
Viselt egyetemi méltóságok: ÁOK dékánhelyettes 1966-1970, tudományos rektorhelyettes, 1979-1985, rektor 1985-1991.
Vidéki munkáscsaládból származik, édesapja géplakatosként dolgozott. Iskoláit Kisvárdán végezte, 1940-ben érettségizett. Érettségi után vasesztergályos szakmát tanult, és Budapesten segédként dolgozott. 1945-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára.
1942 óta tagja az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, 1945 óta volt párttag (MKP, MDP, MSZMP). 1957-1962 között az egyetemi pártbizottság vezetője, 1962-től tagja. 1962-1970 között tagja volt a Budapesti Pártbizottságnak. Több mint két évtizeden keresztül a Munkásőrségben is szolgált.
Orvosi oklevelét 1952. július 30-án szerezte a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, de már 1950-től díjas demonstrátorként az Igazságügyi Orvostani Intézetben dolgozott. 1952. szeptember 1-től gyakornok. 1955. június 17-én kórbonctan-kórszövettanból, október 1-jén igazságügyi orvostanból tett szakvizsgát. Ettől kezdve a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság mellett állandó orvosszakértőként is működött. 1959. március 5-én az orvostudományok kandidátusa, majd 1972. március 22-én doktora címet nyerte el. 1958. szeptember 1-jétől adjunktus, 1959. szeptember 1-jétől docens, 1969. július 1-jétől egyetemi tanár, egyben az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója egészen 1992-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Ezzel párhuzamosan megalapításától, 1975-től kezdve ellátta az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatói teendőit is. 1966-1970 az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese, 1979-1985 között tudományos rektorhelyettes, majd 1985-től 1991-ig az egyetem rektora volt. Rektori ciklusa idején, az ő kezdeményezésére alakult meg az egyetem Baráti Köre. Szintén ő kezdeményezte az egyetem Délibáb utcai vendégházának kialakítását. Jelentős munkát végzett az idegen nyelvű oktatás bevezetésében mindhárom karon.
Tudományos munkássága jelentős részében az elektromos áram emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálta, de foglalkozott kromoszómavizsgálatokkal származás megállapítási ügyekben, illetve kardio-patológiával.
Több hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, illetve vezetőségi tagja: pl. Nemzetközi Igazságügyi és Szociális Orvosi Akadémia (1961-től tag, 1967-1970 főtitkár, 1985-1988 elnök), Francia Igazságügyi és Kriminológiai Társaság, Német Igazságügyi Orvosi Társaság, Nemzetközi Közlekedési Orvosi Társaság (magyar nemzeti megbízott), csehszlovák és kubai igazságügyi orvostani társaságok. A Magyar Igazságügyi Orvostani Társaság örökös tiszteletbeli elnöke volt.
Tíz évig vett részt az Acta Morphologica szerkesztésében, alapító főszerkesztője volt a Morphológiai és Igazságügyi Orvosi Szemlének, illetve tagja volt több külföldi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának.
Kitüntetései: Szocialista Munkáért Érdemérem (1958, 1962), Érdemes Orvos (1963), Közbiztonságért Érem arany fokozata (1965), Jendrassik Ernő emlékérem (1965), Igazságügy Kiváló Dolgozója (1968), Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1968, 1971), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munkásőrség 5 éves Szolgálati Érem (1970), Markusovszky Lajos emlékérem (1972), MTA kutatási pályadíj (1972), Akadémiai Díj I. fokozat (1973), Kiváló Munkásőr (1974), Incze Gyula emlékérem (1974), Szolgálati Érdemérem (1976), Semmelweis emlékérem (1976), Szocialista Kultúráért (1981), Munka Érdemrend arany fokozata (1982), Marek József emlékérem (1987), Batthyány-Strattmann László díj (1995), Professor emeritus cím (1998). Kitüntetettje továbbá a Baló József és a Bugát Pál emlékérmeknek.
Főbb munkái: Igazságügyi orvostan (szerk.). Bp. 1964.; Rendkívüli halálozás Budapesten, 1945-1959, A budapesti Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete 33 000 hatósági boncolásra kiterjedő anyagának haláloki-statisztikai elemzése (Kenyeres Imrével és Szuchovszky Gyulával). Bp., 1965.; Az elektromos baleset és a villámcsapás klinikuma és pathologiája (Irányi Jenővel és Irányi Jenőnével). Bp., 1967.; Az igazságügyi orvostan alapjai. Bp. 1968., 1973., 1977., 1982., 1986., 1990.; Az elektromos áram szövetkárosító hatásának vizsgálata. Kandidátusi értekezés. Bp., 1971.; Hibák és tévedések az orvosi gyakorlatban. Bp., 1979.; Sudden cardiac death (szerk. Sótonyi Péterrel). Bp., 1994.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 36/0/0/2 szóróparcella, 10. kő, jobb oldal, 1. oszlop, 23. sor.
