(Mezőtelegd, 1917. június 21. – Budapest, 1981. február 14.)
Tanszék: Érsebészeti Intézet 1975-1981.
Középiskolai és egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. Hallgató korában két évet töltött az Anatómiai Intézetben. 1942. március 27-én kapta meg orvosi oklevelét a Tisza István Tudományegyetemen. 1942. áprilistól 1951 januárjáig a balassagyarmati kórház sebészeti osztályán dolgozott alorvosként. Mindeközben 3 évnyi katonai szolgálatot teljesített. 1938. májustól novemberig a debreceni 11. gyalogezrednél, 1939. májustól októberig az 1. lovas dandár egészségügyi oszlopánál, 1942. októbertől 1944. február 1-ig a budapesti 10. helyőrségi kórháznál, majd 1945. október 10-ig a 156-os számú kórházvonaton szolgált. Németországban esett fogságba, 1945 szeptemberében tudott hazatérni. 1947. február 11-én sebész szakorvosi vizsgát tett. 1951 januárjától novemberig a Borisz Petrovszkij vezette III. sz. Sebészeti Klinikán, attól kezdve az akkor alakult Sebésztovábbképző Klinikán dolgozott, utóbbin adjunktusi (1951.XII.15.) beosztásban. Mivel a klinika ekkori profilja főként a hadisebészet oktatása volt, gazdag háborús tapasztalatait jól hasznosíthatta. A klinika 1957. márciustól IV. sz. Sebészeti Klinika néven működött tovább. 1964. december 23-án elérte a kandidátusi fokozatot. 1965. október 31-én docensi kinevezést kapott. Az egyetemi oktatásban 1957-től vett részt, 1966-tól a peripheriás érsebészetből önálló speciális kollégiumot tartott. 1971-ben egyetemi tanár, a klinika másodprofesszora lett. Kudász professzor nyugalomba vonulásakor, 1975. július 1-jén átvette a klinika vezetését, melyet ettől kezdve Érsebészeti Intézetnek neveztek.
1951 óta fő munkaterülete a perifériás érsebészet volt. 1953-ban az országban elsőként szervezett meg egy 30 ágyas perifériás érsebészeti osztályt. Hazánkban először végzett emberen lymphangiographiát, először számolt be munkatársaival nagyobb anyagon szerzett tapasztalatok alapján az arteriectomiáról, érvarrat nélkül végzett embolectomiáról, obliteratív érbetegeken műanyag protézissel végzett érátültetés, valamint endarteriectomia javallatairól, eredményeiről. Több mint 10 éven keresztül, világviszonylatban is számottevő anyagon tanulmányozta a végtagok veleszületett arteriovenosus sipolyait. Ez a terület, melyet kandidátusi értekezése tárgyául választott, korábban külföldön is alig ismertnek számított.
Hazatérése után, 1945-ben csatlakozott az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetéhez. 1947-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, így a pártegyesítés után MDP-tag lett, de párttagságát 1956 után nem újította meg.
A Sebészszakcsoport vezetőségi tagja, az Angiológiai szekció, 1966-tól Magyar Angiológiai Társaság főtitkára, 1972-től elnöke volt. Tagja volt a Société Internationale de Chirurgie, a Société Internationale de Chirurgie Cardiovasculaire (magyar delegált) és az Union Internationale d’Angiologie (igazgatótanácsi tag) szakmai társaságoknak.
Főbb munkái: Sebészet (többekkel). Bp., 1956.; A végtagok veleszületett arterio-venosus sipolya. Kandidátusi értekezés. MTA TMB. Bp., 1963.; Lysosomális enzimfelszabadulás egérbőrben lágy röntgensugárzás hatására. Kandidátusi értekezés. MTA TMB. Bp., 1976.; Érsebészeti vezérfonal (Nemes Attilával). A gyakorló orvos könyvtára sorozatban. Bp., 1980.
Nyughelye: ?