(Bácskeresztúr, 1907. december 24. – Budapest, 1985. május 12.)
Tanszék: Egészségügyi Szervezési Intézet 1960-1978.
Orvoscsaládból származott, édesapja községi orvosként dolgozott. Oklevelét a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerezte 1932. október 8-án. Harmadéves korától járt be a Hári Pál vezette Élet- és Kórvegytani Intézetbe, első tudományos dolgozatai is itt születtek. Kutatásai tárgya ekkor, a Hári-iskolának megfelelően, az állatok hemoglobinjainak összehasonlító vizsgálata volt. Egyetemi alkalmazása mellett 1933-tól díjtalan gyakornokként működött a Szövetség utcai Gróf Apponyi Albert Poliklinika belgyógyászati osztályán, melyet Engel Károly vezetett. 1935-ben kórvegy- kórszövettan szakképesítést szerzett. 1935 végén egyetemi alkalmazása megszűnt, 1940-ig csak a poliklinikán dolgozott. 1939. szeptember 1-től december 31-ig katonai szolgálatot teljesített. Az 1939:IV. tv. értelmében a poliklinikán sem alkalmazhatták tovább, így 1940-1945 között magángyakorlatot folytatott. Ezzel párhuzamosan munkás sportegyesületekben látott el sportorvosi feladatokat.
Már 1932-ben belépett az akkor illegális Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagsága ettől kezdve, a párt átalakulásai során is folyamatos maradt. 1936-1943 között a Szociáldemokrata Pártnak is tagja volt. 1945-ben lett tagja az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, melynek január 10-től titkára volt. 1945. április 28-tól 1953. december 31-ig a Népjóléti Minisztérium egészségügyi főcsoportjának helyettes főnökeként dolgozott. Közben 1949/50-ben egyéves pártfőiskolát végzett. 1953-tól az Egészségügyi Minisztérium miniszterhelyettese, 1957-től 1963. december 13-ig a miniszter első helyettese. Közel húszéves minisztériumi működése során jelentős szerepet játszott az egészségügy szocialista átszervezésében. 1959. január 29-én, addigi munkássága elismeréseként, védés nélkül nyerte el a kandidátusi fokozatot. 1959-ben egészségügyi szervezésből tett szakvizsgát. 1960. április 17-én kapott kinevezést a BOTE Egészségügyi Szervezési Intézete élére, ahol 1978. augusztus 31-i nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1964 januárjától másodállásban az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatói feladatait is ellátta. 1976-ban nyerte el az orvostudományok doktora címet. Az MTA néhány nappal halála előtt, 1985. május 9-én választotta levelező tagjává.
Tudományos munkássága kezdetben a biokémia, azon belül is a hemoglobin kutatására irányult. Az Élet- és Kórvegytani Intézetből megjelent egyik közleményében egy új, mikroglykogén meghatározó eljárást ismertetett. Az Apponyi Poliklinikán főként a szívbetegek diuresisét vizsgálta. 1945 után leginkább egészségügyi szervezési kérdésekkel foglalkozott, széleskörű tevékenységet folytatott a szakterület elméleti és gyakorlati részén is. Szerepet játszott az orvostudományi országos intézetek kiépítésében, megszervezte az izotóp laboratóriumok, valamint a kórházak és klinikák országos könyvtári hálózatát. Egyik fő törekvése volt a csecsemőhalandóság csökkentése. Jelentős eredményei közé tartozik az anti-D prevenció bevezetése, amellyel elérte, hogy hazánkban megszűnt az Rh/D-inkompatibilitásból származó újszülöttkori hemolitikus betegség. Másik fő kutatási területéhez, az anémia epidemiológiájához kapcsolódva, munkatársaival kidolgozta a serum IRMA és a laktoferitim meghatározás RIA módszerét.
Tagja volt többek között az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesületének, elnökségi tagja a Haematológiai Társaságnak, elnöke a Magyar Vöröskereszt Véradó Bizottságának. Újraindítója, majd haláláig főszerkesztője volt az Orvosképzés c. szaklapnak.
Kitüntetései: Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950. április), Magyar Partizán Emlékérem (1955. december), Munka Vörös Zászló Érdemrend (1955, 1957, 1975), Koreai Állami Zászló Érdemrend II. fokozat (1958), Munka Érdemrend arany fokozat (1965), Szocialista Hazáért Érdemérem (1967), Állami Díj II. fokozat (1970), Purkinje-emlékérem (1972), Magyar-Szovjet Tudományos Műszaki Együttműködés díszoklevél (1974). Kitüntetettje volt továbbá a Markusovszky-, a Janszky-, és a Hári Pál-emlékérmeknek. A SOTE egyetemi tanácsa senator honoris cause universitatis címmel tüntette ki.
Főbb munkái: Über die Optische Aktivität des Hämoglobins. In: Biochemische Zeitschrift, 1931.; Über eine neue Mikro-Glykogenbestimmungsmethode. In: Biochemische Zeitschrift, 1933.; Über Adsorption und Hydrolyse des adsorpbieren Glykogens. In: Biochemische Zeitschrift, 1935.; A novurit hatásának erősítése ureummal. In: Orvosi Hetilap, 1938.; A magyar elmebetegügy helyzetéről és jövő feladatainkról. Bp., 1947.; A falu egészségügye. Bp., 1948.; Társadalomegészségtan és egészségügyi szervezéstudomány. Bp., 1966, 4. kiad. 1979.; Néhány szempont a hazai csecsemőhalálozás csökkentéséhez, egyes perinatális károsodások kivédéséhez. Doktori értekezés. MTA, TMB. Bp., 1975.
Nyughelye: Fiumei úti temető 27/D/1/7.
