(Eger, 1887. március 16. – Eger, 1954. július 27.)

Tanszék: II. sz. Sebészeti Klinika 1946-1948 (mb.), 1948-1954.

Anyai ágon korábbi tanárunk, Bene Ferenc dédunokája volt, édesapja órásmesterként működött. Elemi és középfokú tanulmányait Egerben és Rimaszombatban végezte. Orvosi tanulmányokat Budapesten és Grazban (1909/10. tanév) folytatott, oklevelét Budapesten szerezte meg 1913. június 16-án. Először a Dollinger Gyula vezette I. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott, majd a Fehérkereszt Gyermekkórházban alkalmazták. 1914-ben a frissen szerveződő Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Sebészeti Klinikájára került, Bakay Lajos második tanársegédjeként. Az I. világháború alatt az orosz fronton, illetve Kassán szolgált. A háború után visszakerült a klinikára, amely akkor már az egyetemmel együtt Budapestre menekült a Pozsonyt megszálló csehek elől. 1923-ban lett adjunktus, majd 1924-ben az egyetemmel együtt Pécsre települt, ahol részt vett a klinika és az Orthopédiai Műhely megszervezésében. 1925-ben magántanári képesítést szerzett. 1927/28-ban egy éves tanulmányúton járt. Ferdinand Sauerbruch müncheni klinikáján, valamint svájci és francia klinikákon ismerkedett a mellkassebészet korszerű műtéti eljárásaival. Hazatérése után az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Pestújhelyi Munkáskórházban lett a tüdősebészet főorvosa. 1941-től a Szent János Kórházban dolgozott tovább, a sebészet szakmai irányítójaként. 1946. november 19-én kapott megbízást az Ádám Lajos váratlan halálával megüresedett II. sz. Sebészeti Klinika vezetésére. A megbízást 1948. május 19-én változtatták kinevezésre. Itt hozta létre az első mellkassebészeti osztályt Magyarországon, ami aztán innen kikerülő tanítványai révén országosan is elterjedt. 1951-ben Kossuth-díjat kapott. Viszonylag fiatalon hunyt el szívbénulás következtében.

Pályája kezdetén idegsebészettel foglalkozott, de figyelme hamarosan a mellkassebészet felé fordult. Az ágazat önálló szakmaként való elismertetése hazánkban az ő nevéhez fűződik. A penicillin felfedezése előtt a tuberkulózis gyógyításának csak a nagy kockázattal járó műtétek révén volt lehetőség. Az általa kidolgozott eljárás, az ún. Sebestény-műtét (penumothorax mixta) ezen a téren hozott komoly eredményeket és nemzetközi ismertséget számára. Hazánkban először végezte el az ún. Jacobeus-, illetve Bauer-műtéteket, valamint hozzá fűződik az első sikeres tüdőlebeny-eltávolítás.

Főbb munkái: Részletes sebészet (Babics Antallal, Hedri Endrével és Sántha Kálmánnal). Bp., 1951.

Nyughelye: Eger?