(Pest, 1837 – Budapest, 1898)
Orvosi tanulmányait Pesten kezdte, majd két év elvégzése után Bécsben folytatta, ahol 1861-ben szerzett oklevelet. Ezután alorvosként működött a bécsi Allgemeines Krankenhausban, főleg az erdélyi származású Karl Ludwig Sigmund és Ferdinand von Hebra professzorok mellett. Négy év elteltével féléves utazást tett Egyiptomba, ahol a fertőző bőrbetegségeket tanulmányozta. Innen Pestre tért vissza, hogy a Szent Rókus kórház bőrbetegeivel foglalkozzon. Szerepet játszott a poliklinika megalapításában. Az 1870/71-es tanévben a bőrbántalmak tárgykörében magántanári képesítést szerzett. 1875-ben kapott rendelő orvosi kinevezést a Szent Rókus kórház hevenyfertőző osztályára. 1883-ban az egyetemen többedmagával megszervezte a bőrbetegek ambuláns ellátását. 1885-ben a Szent István kórház bőrbeteg osztályának főorvosa lett. Az 1878/79. tanévben a budapesti egyetem címzetes, majd 1892 március 12-én kinevezett rendkívüli tanára. Ezzel egy időben alapította meg az egyetemi bőrklinikát, és indította meg a bőrgyógyászat rendszeres egyetemi oktatását. A szlavóniai lipiki fürdő tulajdonosaként tevékeny részt vállalt a hazai fürdőügy felvirágoztatásában is. Több hazai és külföldi szakmai egyesület (pl. Országos Közegészségi Egyesület, Magyar Orvosok és Természetvizsgálók központi választmány stb.) vezetőségi tagja volt.